Vizitációs nővérek hazánkban: titokzatos módon segítik a világot
Ahhoz, hogy az egyház valóban életképes legyen, hogy "a só ízét ne veszítse", szükség van a kontemplatív (szemlélődő) szerzetesrendekre. Nyilvánvaló, hogy az aktív apostolkodás mindenkor fontos és "kézzelfogható" eredményeket hozó tevékenység az egyház életében, a II. vatikáni zsinat mégis úgy nyilatkozik a szemlélődő rendekről, mint az egyház ékességeiről és az égi kegyelmek bővizű forrásairól. E rendek tagjai kivételes helyet foglalnak el Krisztus Titokzatos Testében, az egyházban, elvonultan a világtól, rejtett módon, imáikkal segítve Isten felé a lelkeket.
Kivételes helyzetük soha nem jelentette számukra a rendkívüliség, a kiváltságos állapot tudatát, hanem inkább a Krisztus-követés, az engedelmesség komolyan vételét. A hazánkban tíz éve újrainduló vizitációs rend egyik jelmondata is erről a szellemiségről tanúskodik: "Kitűnni az átlagos úton", ami nem mást jelent, mint hogy a legközönségesebb dolgokat kell nagy szeretettel tenni. A vizitációs nővérek alázatát mutatja, amikor vallják, hogy minden ember életének keresztje értékes Isten előtt, és ez az érték nem a kereszt nagyságában áll, hanem abban, ahogy elviseljük. E jellegzetes szemléletmód abból is fakad, hogy a Vizitáció rendje elsősorban az Erzsébetet látogató Szűzanyát (a rend neve innen ered) mint Krisztus hordozóját, mint az Úr alázatos szolgálóleányát tiszteli.
A nővérek a magányosan imádkozó Jézust követve, a szemlélődő életforma kötöttségei közepette sem feledkeznek meg embertársaikról. A hírközlő eszközökön keresztül értesülnek a világ bajairól, és ezeket imáikban Isten elé viszik. Sokat fohászkodnak a missziókért, de a környezetükben élő nehéz sorsú, megtört életű emberekért is, akik időről időre felkeresik őket. Mindig figyelniük kell azonban arra, hogy a rendjüket 1610-ben Annecyben megalapító Szalézi Szent Ferenc és Chantal Szent Franciska az idők folyamán úgy látták jónak, hogy a Vizitáció teljesen kontemplatív rend legyen, pápai klauzúrával. Így a kolostor elhagyása csak a feltétlenül szükséges esetekben lehetséges a ma Budakeszin élő magyar nővérek számára is.
Magyarországon 1928-ban telepedett le a vizitációs rend. Az alapítás Ausztriából, Thurnfeldből történt, Bőhm Margit Mária vezetésével. Az alapítókkal jött hazánkba a szentéletű Bogner Mária Margit is, akinek boldoggá avatása folyamatban van (sírja ma Érd-Ófalun található). A feloszlatás Polgárdiban érte a harminc nővért, akik a későbbiekben egyre nehezebben tudtak egymással kapcsolatot tartani, mégis élt bennük az újrakezdés reménye.
A rend élete tíz évvel ezelőtt lengyel segítséggel indult ismét Érd-Újtelepen. A jelenleg tizenkét főből álló közösség 1996 óta Budakeszin él, a noviciátusban pedig egy ideiglenes fogadalmas és három novícia járja az imádság útját.
A budakeszi házban otthonra talált, boldogan élő nővérek - akik idén ünnepelték a rend hazai újraindulásának tizedik évfordulóját - remélik, hogy a jövőben is lesznek olyanok, akik imáikkal, áldozataikkal segítik a lelkeket. Egyúttal szeretettel várják mindazokat (korosztálytól függetlenül), akik hivatást éreznek a szemlélődő élet iránt.
(Címük: Budakeszi 2030 Jókai u. 22/a, Tel: 23-450-483)
Körössy László
Forrás: Új Ember 2001
Képek: Új Ember, Adorans
További cikk a rendről: http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2004.05.09/0701.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése