I. Rendkívüli és “hétköznapi” papok
a) Sok különleges képességgel rendelkező papi egyéniség van. Láttuk már a történelem sok pap-tudósát, orvosát, pedagógusát. De vannak érdekes emberek napjainkban is.
- Sanzonfesztivál Párizsban... Egyszer csak a színpadra lép egy pap, gitárral a kezében (P. A. Duval). Meglepett morajlás fut végig a nézőtéren. S ő egy Istenről szóló dalával megnyeri a fesztivált. Azóta számos lemeze jelent meg.
- Az amerikai tévé-adások egyik legnépszerűbb szereplője a 60-as években egy pap volt (Fulton Sheen). Hihetetlen közvetlenséggel tudott beszélni Jézusról, az evangéliumról.
- Jégkorong-világbajnokság (1966). Kiderül, hogy a kanadai csapat edzője egy pap.
- Repülő száll le Mexikó fennsíkján, Afrika szavannáiban vagy az eszkimók között. Missziós papok lépnek ki belőlük. Csak repülővel tudják megközelíteni távol lakó híveiket.
- Vannak a ma élő papok közt is világhírű mozgalmak létrehozói - a betegek, nyomorékok, csavargó, bukott nők, rabok stb. érdekében. Vannak híres szónokok és befolyásos személyiségek. Vannak a fiataloknak vagy a családoknak világhíres apostolai. Vannak olyanok, akik a legkülönbözőbb karriert hagyták ott, hogy helyette pappá legyenek: van exminiszter, atomfizikus, énekes, sportoló, színész, filmrendező stb.
b) S mellettük ott vannak százezrek (hiszen tudod, több mint 400.000 pap él a világon), akikről nem mondhatunk el ilyen rendkívüliségeket.
Akik egyszerű hétköznapi emberekből lettek pappá, s ma csendben látják el szolgálatukat egy faluban vagy városban. De mégis izgalmas az ő életük is... Otthagytak mindent Istenért...
Ha a magyar szemináriumokba belépünk, ott is találkozunk egyszerű és mégis izgalmas hivatásokkal. Halljuk csak néhány papjelölt vallomását az ezredfordulón:
- Érettségi előtt együtt jártam egy kislánnyal. Nagyon szerettem őt. Aztán egyszerre felmerült bennem a papság gondolata. Választanom kellett.
A papság mellett döntöttem. Kemény volt, de utána nagy béke töltötte el lelkemet. Amikor szüleim megtudták választásomat, tiltakoztak. Azt kívánták, felvételizzem az egyetemre. Kitűnő tanuló voltam. Felvettek. Szeptemberben mégis úgy éreztem: pappá kell lennem. Szüleim tudta nélkül felvételi beszélgetésen vettem részt, s a szemináriumba jöttem. Amikor ezt levélben szüleim tudomására hoztam, kitagadással fenyegettek. De én éreztem, hogy Istent kell választanom. Ma már megbékéltek ők is.
- Szétesett életet éltem. Munka után ittam, csavarogtam. Szüleim kétségbe voltak esve miattam. Véletlenül találkoztam hitelesen élő keresztényekkel. Éreztem, hogy nekem is így kellene élnem. Estin leérettségiztem. Aztán egyszer csak feltámadt bennem a vágy, hogy elvigyem az evangélium örömét azoknak, akik épp oly züllött életet élnek, amilyet én korábban. S eljöttem papnak...
- Szakmát tanultam. Jól kerestem. Felépítettem egy házat magam és jövendő családom számára. Ekkor mellbevágott, hogy a keresztényeknek nagy szükségük van papra. Levelezőn leérettségiztem. Otthagytam mindent. És most itt vagyok.
- Mérnöki diplomám van. Jó állásom volt. Egyszer csak úgy éreztem, hogy papként kell Isten és az emberek szolgálatába állnom.
- Általános iskolás koromban nagy vonzódást éreztem a papi pálya iránt. Aztán ez elhalványodott. Középiskolában jól tanultam, szerettem szórakozni, diszkóba járni. Egy házibuli után hazamenet megérintett a felismerés, hogy társaim életéből hiányzik valami. Megértettem, hogy Isten az. Ez a megdöbbenés indított el végleg a papi hivatás felé.
Lássuk, mi is a pap küldetése, szerepe a világban? És hogyan készül fel valaki a papságra?
II. “Krisztus követségében járunk” (2 Kor 5,20)
- Gondold meg, mennyi kegyelmet kaptál papok szolgálata, közreműködése által! - Pap keresztelt meg. Ő gyóntat és ad lelki tanácsokat. Közreműködésével részesülhetsz - ha akarod, minden nap - az Eucharisztiában. Pap fogja megáldani házasságodat, ő tanítja majd gyermekeidet, és ő áll majd halálos ágyad és sírod mellett is... - A pap tehát mindnyájunké. Értünk él. Nem hiányozhat egy teljes értékű keresztény közösségből, hiszen csak ő misézhet, gyóntathat, stb. - Annál súlyosabb a megállapítás, ha tudjuk, hogy Magyarországon és több országban növekszik a paphiány. Hogy községek százai maradnak pap nélkül...
Lássuk tehát, ki a pap? Milyen a szerepe, az élete?
1. A pap küldetése
Miben állt Jézus papi küldetése? - a) Mindenekelőtt abban, hogy közvetített Isten és ember között megváltó áldozata és tanítása által. - b) És közvetített ember és ember között is: Azáltal, hogy elvezette az emberiséget az isteni életre, a krisztusi szeretetre, lehetővé tette, hogy megvalósuljon az egyetemes testvériség, a szentháromságos egység a földön.
Az egész Egyház és minden keresztényJézus papi művét folytatják (= általános papság). a) Közvetítenek Isten és az emberiség között: részt vesznek Jézus megváltó áldozatában és példájukkal meghívják a világot az isteni életre (vö. 21. rész). b) És közvetítenek az emberek között - feladatuk, hogy az emberiség egységének kovásza legyenek (vö. 35. rész).
Mi az apostoloknak, illetve utódaiknak, a “szolgálati papságnak” küldetése? - Küldetésük először is közös minden kereszténnyel (az általános királyi-papi küldetés), másrészt van sajátos küldetésük is (a szolgálati papi küldetés).
a) Minden kereszténnyel közös küldetése
A papok is keresztények, tagjai az Egyháznak. Küldetésük először hasonló minden keresztényéhez: Minden keresztény meg van híva a Krisztussal egyesülő életre, - a pap is. Minden keresztény küldetése, hogy életével és ha kell, szavával tanúskodjék a világ előtt Krisztusról (vö. 31. rész); az apostolok és utódaik sajátos megbízást kaptak, hogy Krisztus tanúi legyenek, életükkel és szavukkal hirdessék az evangéliumot minden embernek. (vö. Mk 16,15).
A pap ideálja a pap-Krisztus. Krisztus papságának csúcsa pedig a kereszt és elhagyottság volt, ahol magára vette minden ember fájdalmát, elhagyottságát, bűnét. A pap nemcsak a misében és imáiban viszi a rábízottakat és az emberiséget Isten elé, hanem a kereszten függő Megváltóval egyesülő egész életében. Papi működésének legnagyobb értéke, csúcsa nem az, ami látható, - az ünnepek, a beszédek, a sikerek -, hanem a keresztre szögezett és feltámadott Jézussal (a húsvéti titokkal) való egyesülése (Kol 1,24).
- Krisztussal egyesülten tudja elviselni a sikertelenségeket is. Más az, aki vet és más, aki arat (Jn 4,37). Tudja, hogy Krisztus is átélte a kereszten a legnagyobb sikertelenséget, de éppen ott volt a legsikeresebb, ott fejezte be a megváltás művét.
- Sok gyermek és felnőtt csak az örök életben fogja megtudni, mennyit köszönhet lelki fejlődésében más keresztények vagy papjai imájának, áldozatának.
Az ember vágyik arra, hogy valakire felnézzen, hogy legyen példaképe. - Amint az egész kereszténység hivatása, hogy legyen példa a világ számára (Mt 5,13-16), a pap feladata volna, hogy legyen példa a keresztények számára. - Legyetek “a nyáj mintaképe” - mondja Szent Péter a papoknak (1 Pt 5,3).
- Vannak, akik úgy gondolják, hogy a jó papnak nagy műveltségűnek, okosnak, jó szónoknak, jó szervezőnek kell lennie. Vannak papok, akik rendelkeznek is ezekkel a tulajdonságokkal. De nem ez a lényeg. A pap feladata, hogy (mint jó keresztény) egyesüljön Krisztussal - áldozatával, egyetemes szolgáló szeretetével -, s így legyen a “nyáj mintaképe”.
A pap életének nagy példája a Szent Szűz. - Mária, aki alázatos csendjében betelt Istennel, akinek mindene Isten volt. Aki Igen-t mondott Istennek a sötétségben és a kereszt alatt is. S aki így Jézust tudta adni a világnak. - A pap életének (és például nőtlenségének) is ezt kell a világba kiáltania, hogy Isten a minden.
- Tehát tökéletesnek kell lennie? Jézus minden követőjét tökéletességre hívja (Mt 5,48). Ugyanakkor a pap is botló ember. De éppen így tud tanúságot tenni arról, hogy Isten gyengeségünk ellenére is szentségre hívott, és Ő ad elég erőt, hogy minden botlásunk után újra kezdjünk.
- Hogy ismersz papokat, akik bizonyos vonatkozásokban egyáltalán nem példaképek? - Ne feledd, hogy neked is példaképnek, a föld sójának kellene lenned, hasonlóan mint a papoknak. Gondolj tehát saját gyengeségedre, s ne ítélj meg mást. Ha pedig bárkit hibázni látsz, imádkozz érte, és szereteteddel támogasd, hogy egyre tökéletesebben tudja betölteni hivatását.
b) A pap sajátos küldetése
A szolgálati papságnak van azonban “sajátos” küldetése is. Elsősorban az ige hirdetése (vö. ApCsel 5,3; 1 Kor 1,17) és a szentségek kiszolgáltatása: közülük is elsősorban a bűnök alóli feloldozás és az Eucharisztia bemutatása (vö. 39. 40. l. és 23, 38. l.). - Továbbá - mivel az egyházi közösség az egységre van meghíva és csak az egység által tud tanúságot tenni Istenről - a pápa, a püspökök és papok fontos feladata a keresztény közösség egységesítése (vö. 32., 33. rész). A keresztényeknek úgy kell figyelniük az apostolok utódainak szavára, mint Krisztus szavára (vö. Lk 10,16).
Mindez nem áll ellentétben azzal, hogy bizonyos esetekben a keresztény közösség vezetői, egységesítői - ahogy az újabb egyházi nyilatkozatok hangsúlyozzák - lehetnek egyházi megbízással rendelkező világiak is (vö. 47. rész 3.).
A papságot a II. vatikáni zsinat “szolgálati papságnak” nevezte. Ezzel a névvel egyrészt alá akarta húzni, hogy van egy “általános vagy királyi” papság, Isten egész népének papsága, amely megelőzi a “szolgálati papságot”. Illetve alá akarta húzni, hogy a “szolgálati papság” azért van, hogy a “királyi papságnak” isten népének megszentelődését, papi küldetését szolgálja az ige hirdetésével, a szentségek kiszolgáltatásával és a papi-egységesítő szolgálattal.
Szépen fogalmazza meg ezt Szent Ágoston püspök: “Veletek keresztény vagyok, értetek püspök!” - Azaz veletek együtt tagja vagyok a királyi papságnak, Isten népének. Veletek együtt - mint egyenlő tagok - alkotjuk az Egyházat. S értetek részesültem a püspöki szolgálatban: hogy a ti megszentelődésteket mind jobban “pappá válásotokat” szolgáljam az igehirdetéssel, a szentségkiszolgáltatással, az egységesítő szolgálattal.
A papok szolgáló példájának fontos szerepe van az egység létrehozásában is. Jézus úgy hívta meg a világot a szentháromságos egységre, hogy Ő maga a Szentháromság életformáját élte: kiüresítette magát, eggyé vált az emberekkel, szolgálta őket, életét adta értük. - A keresztényeknek is ezzel a magatartással kell elvezetniük a világot Istenhez és a testvériségre (vö. 31. rész). És ilyen példájukkal kell a papoknak is egységesíteniük a hívő közösséget - azaz meghívniuk az egyetemes testvériség és a kölcsönös szeretet életformájára.
A “szolgálati papság” elnevezés utal Krisztus példájára is, és visszautasítja az uralkodó papi magatartást. Jézus az utolsó vacsorán megmosta apostolai lábát. A lábmosás pedig a szolgák feladata volt akkoriban. Ezután így szólt hozzájuk: “Amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek”. (Jn 13,15) - Az idők folyamán viszont a papság - különösen a felső papság - tagja lett az uralkodó rétegnek. És a történelem sok szent és alázatos papja és főpapja mellett olyanok is sokan voltak, akik nem a krisztusi szolgálat szellemében vezették a rájuk bízott nyájat.
A papszentelésnek három fokozata van: a diakónus-, a pap- és a püspökszentelés. A papi egységesítő-szolgáló megbízatást a legteljesebb mértékben a püspök birtokolja.
2. A papi élet termékenysége
A katolikus (latin szertartású) papok szüzességben, cölibátusban élnek. Ezt az életformát csak az értheti meg, akinek számára Isten igazán élő Személy; illetve aki el tudja képzelni, hogy az embertársak szolgálatáért érdemes az egész életet odaadni.
A szűzi életforma nem negatívum. Nem egyszerűen “nőtlenség”. Nőtlen az a férfi is, akinek nincs felesége, de szívét betöltik a nők. Az Istennek adott szűzi életet az éli helyesen, akinek lelkét Isten szerelme tölti be.
A szűzi élet továbbra megkönnyíti azt is, hogy a pap osztatlanul másokért éljen: szívében is szabad legyen embertársai számára (vö. 47. rész 2.).
A papi élet telve van isteni örömmel. Vannak ugyan benne fájdalmak és sötétségek (mint minden ember életében), mégis átragyog rajta Isten szeretetének és az emberek szeretetének fénye. - Aki Krisztus megváltó áldozatával egyesül, az abban a biztonságban és örömben él, hogy élete termékeny és életadó sokak számára; még akkor is, ha nem veszi őt körül virágzó hívő közösség. - Krisztus azonban gyakran éppen a szeretettel vállalt áldozatok után adja meg a papnak azt a földi örömöt is, hogy körülötte sokan - gyermekek, fiatalok, felnőttek, öregek - megtalálják az evangélium szabadságát. - Ilyenkor nyilvánvalóvá lesz Jézus ígérete: aki elhagyja “otthonát, testvéreit, nővéreit, anyját, apját, földjét értem és az evangéliumért, az százannyit kap már most ezen a világon - ... otthont, testvért, nővért, anyát, gyermeket (hiszen a jó hívekben a pap mindezt megtalálja), a másvilágon pedig az örök életet” (Mk 10,30).
A keleti szertartású papok lehetnek nősek is. Ők a krisztusi szellemű családi élet példájával kívánják megtermékenyíteni lelkipásztori munkájukat.
Előfordul, hogy egy pap elhagyja hivatását. Ez olyankor következik be, ha nem Isten tölti be életét. De Jézus figyelmeztetése ez esetre is vonatkozik: “Az vesse rá az első követ, aki bűntelen” (Jn 8,7).
3. Felkészülés a papságra
A papságra készülő fiatalok érettségi után hat évet a szemináriumban töltenek. Itt első feladatuk, hogy megismerjék a Jézussal egyesülő életet és ennek tükrében a papi életet. Közben a hittudományi főiskolát vagy egyetemet végzik, s ezáltal megszerzik a papi szolgálathoz szükséges műveltséget.
Az ötödik évben a “kispap” dönthet, hogy vállalja-e a papi életet. Döntésére a pecsétet a püspök teszi rá. Megfelelő körültekintés után ő mondja ki, hogy alkalmasnak tartja a papi pályára, és ő szenteli pappá a jelöltet.
Mit tanulnak a papjelöltek?Pl. filozófiát, szentírástudományt, egyháztörténelmet és hittudományi tárgyakat. Azután nyelveket: a modern nyelvek mellett latint, és aki akar, görögöt és hébert, a Szentírás nyelveit. És gyakorlati tárgyakat is: pl. lélektant, pedagógiát, szociológiát, szónoklattant, lelkipásztori orvosi ismereteket, stb.
A papságra való alkalmasság legfőbb feltétele nem a jó bizonyítvány, hanem az érett emberség, továbbá a vágy az Istennek adott életre, és az emberek Istenhez vezetésére. Az Egyháznak mindig voltak nagytudású papjai. De voltak olyanok is, akik kis tehetségük mellett is csodákat műveltek, mert Isten működött bennük (vö. 1 Kor 1,26-32).
III. “Kérjétek az aratás urát...” (Mt 9,38)
a) Imádkozz a héten különösen a papokért! Gondolj azokra a papokra is, akik valami módon a te életedben szerepeltek! Kérd rájuk Isten áldását!
b) És imádkozz a papi hivatásokért!
Istennek csodás terve van minden emberről. Ha az ember teljesíti Isten tervét, teljesíti hivatását. S akkor harmonikusan alakul az emberiség, illetve az Egyház sorsa: minden tag betölti a maga szerepét a testben. Viszont, ha valaki nem figyel az isteni hívásra, az megzavarja az egész Test rendjét is.
Az a feladat, amelyet neki kellett volna betöltenie, esetleg betöltetlen marad... Kérd Istent, hogy mindazok, akiket hív, igennel válaszoljanak. S így azok a közösségek, ahol ma nincs pap, újra papot kapjanak.
Összefoglalás
130. Kikhez szól a pap sajátos küldetése?
A pap sajátos küldetése a hívekhez szól. - 1. Isten kegyelmét közvetíti számukra az igehirdetés és a szentségek által, 2. és egységesíti a közösséget.
131. Mi a papi élet és szolgálat csúcsa?
A papi élet és szolgálat csúcsa a Megváltó keresztáldozatával, illetve a húsvéti titokkal való egyesülés.
Válaszolj!
1. Miért van szüksége a keresztény közösségnek a papra?
2. Milyen hasonlóság van a keresztények és a papok küldetése között?
3. Mi a papi szüzesség értelme és mondanivalója?
4. Mi a papi élet termékenységének oka?
5. Alkalmas-e egy gyenge tehetségű ember a papságra?
6. Mit jelent: “veletek keresztény - értetek püspök”?
Feladat
1. Imádkozz a héten azokért a papokért, akik valamilyen módon kegyelmet közvetítettek életedben!
2. Imádkozz azért, hogy egy plébánia se maradjon pap nélkül; hogy akit Isten papságra hív, igennel válaszoljon!
3. Vegyetek részt közösen az év végén egy papszentelésen!
Tudod-e?
Honnan tudhatod, hogy Isten papi szolgálatra hív?- Ha:
- nemcsak hiszed, hanem szereted is Istent.
- vágysz arra, hogy minél több embert Istenhez vezess,
- tájékozódtál a papi élet és munka lényegéről és ehhez kedved van,
- ha testileg-lelkileg erre alkalmas vagy.
Hol vannak a szemináriumokés hittudományi főiskolák Magyarországon? - Budapesten, Esztergomban, Egerben, Nyíregyházán (görög katolikusok számára), Szegeden, Győrben.
Forrás: Dr. Tomka Ferenc: Találkozás a kereszténységgel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése