A jeruzsálemi asszonyok részvéttel
fordulnak a Mester felé. Ő nem utasítja el, nem feddi meg őket. Elfogadja az
együttérzés megnyilvánulását, de a figyelmet az asszonyok számára lényegesebb
valóságra irányítja: a bűnbánatra. Nem szabad Jézus áldozathozatalánál csak a
szenvedést önmagában szemlélni, hanem meg kell látni annak üdvösséget
ajándékozó jellegét is.(rövid csend)
– Jézus Krisztus, Főpapunk és
Áldozatunk, aki számunkra új utat nyitsz!
– Irgalmazz nekünk!
Irgalmazz nekünk, Urunk, ha
papjaid pásztori szolgálatában nem láttuk meg a te jó pásztori gondoskodó
szeretetedet! Tudjuk, hogy az a hivatásuk, hogy ne csak önmaguk, hanem a rájuk
bízottak üdvösségén is fáradoznak. Adj nekünk, kérünk, olyan papokat, akik rád
hagyatkozva vezetnek minket, nekünk pedig adj az ő szolgálatuk iránt engedelmes
lelkületet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése