Kirstin Holum 17 évesen hatodik lett a háromezer méteres
gyorskorcsolyázásban az 1998-as naganói téli olimpián. Elemzők nagy jövőt
jósoltak neki, ám ő úgy döntött, ferences nővér lesz. Most is azt vallja: nem
bánta meg döntését, hogy Istennek és a szegényeknek szenteli az életét.
Kirstin Holum sportszerető családba született, édesanyja
1972-ben nyert olimpiai aranyérmet gyorskorcsolyázásban. A sport szeretete
ellenére azonban hihetetlen erős hívást érzett, hogy továbblépjen és más módon
folytassa életét. A portugáliai Fatimában tett zarándokútján érezte először a
hívást, s a naganói olimpia után abbahagyta a versenyzést. Csatlakozott a
Megújulás Ferences Nővéreinek Közösségéhez, akik szegények és hajléktalanok körében
végeznek missziót.
„Érdekes azon gondolkodni, hogy ma mennyire más az életem. Az a
megtiszteltetés ért, hogy olimpikonként versenyezhettem, most pedig abban az
áldásban részesülhetek, hogy Istent és a kevésbé szerencsés embereket
szolgálhatom" – fogalmazott hivatásáról Holum, aki szerzetesként a
Catherine nevet vette fel.
Először New Yorkban dolgozott, ahol társaival együtt
Bronxban hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozott. Elmondása szerint ez
olyan elégedettséget és örömöt adott neki, amit a korcsolyázás soha nem volt
képes megadni. Elöljárói 2009 őszén három nővértársával együtt az angliai
Leedsbe küldték, jelenleg ott teljesít missziót.
„Csodálatos látni az emberek arcát, amikor Catherine nővér
megosztja velük tapasztalatát gyorskorcsolyázóként eltöltött
éveiről" – mondja Lucille nővér, a bronxi rendház vezetője.„Soha nem
büszkélkedett ezzel, de tudja, hogy nagyon büszkék vagyunk rá és örülünk, hogy
része a családunknak" folytatta.
„Furcsa arra gondolni, hogy a dolgaim másképp is
alakulhattak volna velem és most ott lehetnék az olimpián, de Isten nem ezt az
utat jelölte ki nekem, és nem bántam meg semmit" – mondja Catherine nővér,
aki élsportolói tapasztalatának az evangelizációban is hasznát veszi: „Ha éppen
tanúságot teszek a hitemről, érdekes a gyerekek reakcióját figyelni, amikor az
olimpiáról beszélek nekik. Elkerekedik a szemük és sokkal jobban figyelnek.
Nagyszerű dolog, hogy ezt megoszthatom velük, nagy öröm visszagondolni erre és
beszélni róla. Az ember nem erre számítana egy nővértől... De azt hiszem, jó,
ha az emberek azt látják, hogy egy szerzetesrend tagjai bármilyen háttérből
jöhetnek. Az üzenetért való elkötelezettség az, ami számít."
Az egyesült államokbeli gyorskorcsolyázók nem felejtették
el őt, és Catherine nővér sem őket, hiszen annak idején együtt jártak edzésre:
„A legjobbakat kívánom nekik és gondolni fogok rájuk amikor versenyeznek.
Sajnos nincs sok lehetőségem, hogy kövessem az olimpia eseményeit, de
gondolatban és imában velük vagyok!"
Forrás: Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése