A szemtanúk jóvoltából
ránk maradt a vértanúk néhány mondata:
Nagasaki
felé vivő útjukon odasiettek a rabokhoz a tizenhárom éves Antal szülei. Joggal
lehetett volna várni, hogy a gyermek életéért kezdenek könyörögni, de
ellenkezőleg, a vértanúságra buzdították gyermeküket. Antal pedig így
válaszolt: ,,Bízom abban, hogy Isten megadja a bátorságot, és győztesen kerülök
ki ebből a küzdelemből. Kár is lenne a fáradságért, ha vissza akarnátok
tartani!''
Akkor
az egyik katona maga mellé vette és hízelegni kezdett neki, hogy tagadja meg a
hitét, és ő híres lovagot nevel belőle. Erre a gyermek így válaszolt:
,,Őrültség lenne a vértanúság dicsőségét földi javakért elcserélni!''
A
kivégzés előtt kék színű kimonóját szüleinek adta emlékül. Mielőtt a keresztre
kötözték, forrón magához ölelte lelkiatyját, és fenn a kereszten kérte,
intonálja a Laudate pueri zsoltárt. Mivel az már nem tudott válaszolni, maga
kezdte az éneket, és a mellette megfeszített ifjakkal végigénekelték a
zsoltárt. Amint a dicsőséget befejezték, megölték.
A
szintén ifjú Szoan Ferenc, amikor a keresztről meglátta édesapját, így szólt
hozzá: ,,Apám, te jól tudod, hogy a lélek üdvössége mindennél előbbre való.
Ezért legyen rá gondod, hogy üdvösséged dolgában semmit el nem mulassz!'' Apja
így válaszolt neki: ,,Fiam, köszönöm a buzdítást. És most te is örömmel viseld
el a halált, mert szent hitünkért szenveded. Ami engem és anyádat illet,
szintén készek vagyunk meghalni a hitünkért.'' Ferenc a rózsafüzérét adta
atyjának emlékül, anyjának pedig azt a kendőt, ami a fejét fedte. Édesapja
akkor sem mozdult a kereszt mellől, amikor a katonák átszúrták fia oldalát, s
annak vére reá hullott. Ferenc tizennyolc éves volt.
Istenünk, minden szentek erőssége, aki
Miki Szent Pált és társait a kereszthalál által hívtad meg az örök életre,
kérünk, add, hogy az ő közbenjárásukra a hithez, amelyet vallunk, mindhalálig
erősen ragaszkodjunk!
Forrás: Szentek
élete
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése