2013. február 3., vasárnap

A megszentelt élet a lélek zarándoklata, Isten arcának keresése


XVI. Benedek homíliája Urunk bemutatása ünnepén

A megszentelt élet öröme a Krisztus keresztjében való részvállaláson keresztül valósul meg – fordult a megszentelt életű személyekhez a pápa a szentmise során, amelyet február 2-án, szombaton mutatott be a Szent Péter bazilikában a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai tagjainak. A Szűz Máriával is így történt. Szívét a szeretet miatti szenvedés járta át, de szíve egységet alkot Isten Fiának szívével. Fakadjon Isten fénye ebből a sebből és a szenvedésből, az áldozatokból, önmagunk másoknak ajándékozásából, amelyet a megszentelt életű személyek is megélnek Isten és embertársaik szeretetéért, ragyogjon fel ugyanez a fény, amely evangelizálja a népeket. Ezen az ünnepen a pápa annak a kívánságának adott hangot, hogy a megszentelt életű személyek életén mindig érződjön az evangéliumi „parrésia” (hitvalló bátorság), hogy megéljék, tanúságot tegyenek és hirdessék a Jó Hírt, valamint tükröződjön ez vissza bennük az igazság Szavaként. 

A Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai tagjaihoz szólva a Szentatya hangsúlyozta, hogy Krisztus világosságában a kontemplatív és az apostoli élet sokféle karizmáján keresztül részt vesznek az egyház életében és küldetésében a világban. Az elismerés és a szeretetközösség lelkületében XVI. Benedek három meghívást intézett a papokhoz, szerzetesekhez, a megszentelt életűekhez. 

Először azt kérte, hogy táplálják a hitet, amely képes megvilágítani hivatásukat. Arra buzdította őket, hogy emlékezzenek egy belső, lelki zarándoklatút során arra az „első szerelemre”, amellyel Jézus Krisztus lángra lobbantotta szívüket és éltessék ezt a lángot. Ehhez szükség van arra, hogy Jézussal legyenek az imádás csendjében, hogy felébredjen bennük az akarat és az öröm a Vele való osztozás iránt az életben, a választásokban, az engedelmességben, a szegények boldogságában és a szeretet radikalitásában. 

A Szentatya második kérése az volt, hogy rendelkezzenek olyan hittel, amely fel tudja ismerni a gyengeség bölcsességét. A mai idők örömeiben és szenvedéseiben, amikor a kereszt keménysége és súlya érezhetővé válik, ne kételkedjenek abban, hogy Krisztus kenozisa (önkiüresítése) már húsvéti győzelem. Éppen az emberi korlátaikkal és gyengeségeikkel együtt kaptak hivatást arra, hogy hasonlóvá váljanak Krisztushoz. A hatékonyság és a siker által meghatározott társadalomban életüket a „kisebbségi lét”, a kicsik gyengesége jellemzi, továbbá az empátia azokkal, akiknek nincs hangja a társadalomban. 

Végül a pápa arra hívta a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai tagjait, hogy újítsák meg hitüket, amely a jövő felé tartó zarándokká teszi őket. Természetéből fakadóan a megszentelt élet a lélek zarándoklata Isten arcának keresésére. „Uram, a te arcodat akarom keresni.” (Zsolt 26,8). Erre törekedjen szívük, ez legyen az alapvető kritérium, amely útjukat irányítja a mindennapok apró lépéseiben és a fontos döntésekben egyaránt. Ne csatlakozzanak azokhoz a hamis prófétákhoz, akik a megszentelt élet értelmetlenségét vagy végét hirdetik a mai korban. Inkább öltsék magukra Jézus Krisztust és a világosság fegyvereit, és maradjanak éberek – zárta homíliáját a pápa. 

Forrás: Vatikáni Rádió


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése