A Szűzanya a nők példaképe

Szent Terézia Benedikta (Edith Stein) kapcsolata a Szűzanyával

"Edith Stein azon igyekszik, hogy a nők tekintetét magasztos példaképükre, Máriára irányítsa, aki anya és egyszersmind szolgáló" - írja Waltraud Herbstrith, azaz az Istenanyáról nevezett Teréz nővér a Kölni Karmelben 1971-ben.

"Noha Waltraud Herbstrith maga személyesen nem ismerte Edithet, azt hiszem, mégis sikerült neki nagyon életközeli képet alkotni róla." ezt pedig Edith édestestvére, a New Yorkban élő Erna Biberstein írta szintén 1971-ben.

Mária a lelki anyaság példaképe

Ezen rövid bevezető után hagyatkozzunk kissé Waltraud Herbstrithre, s az ő gondolatain keresztül - nyilván a teljesség igénye nélkül - próbáljunk kissé részletesebben utánajámi Edith Stein - karmelita rendi nevén: A Keresztről nevezett Szent Terézia Benedikta - (1891-1942) a nőről és a Szűzanyáról alkotott gondolatvilágának és nézeteinek.

Tudjuk, hogy Edith nagy gondolkodó és egyúttal kiváló előadó is volt, és sokat foglalkozott a nők helyzetével is. Európában sok helyütt tartott előadást különböző témákban, s ezek között kiemelt helyen szerepeltek a nőkről és Máriáról szóló konferenciái. Waltraud Herbstrith az  "Edith Stein igazi arca" című könyvében (Ecdesia, 1988) a következőket írja: "Minden nőkérdést Mária magatartása alapján old meg. Rámutat arra is, hogy Krisztus a hívők tekintetét a mennyei Atyára irányítja, Máriának a feladata viszont, hogy az emberek szívét Fia felé fordítsa. Minden nőnek ez a feladata. A nőképzésnek is ez a célja. Edith szól a "virgo-mater" - "szűz és anya" ideálról. Ezen azt érti, hogy a nő egyaránt hivatott a testi anyaságra és a szüzességre is. De ahogy a természetes anyaság elképzelhetetlen a szűzi fényesség nélkül, vagyis a szív tisztasága és a belső önátadása nélkül, úgy a szüzességhez is feltétlenül szükséges az önzetlen anyai szeretet. Mindkét hivatást - akár a házasságban, akár a világi hivatásban, akár a szerzetesrendben - csak lelki anyasággal lehet tökéletesen megvalósítani. Edith számára ez jelenti az igazi női élet beteljesedését. Máriában ragyog fel legtisztábban a lelki, az önzetlen, jóságos anyaság. Máriát azért választja példaképnek, hogy a nőnek mindenfajta elhivatottságban biztos támaszt nyújtson."

A szerzetesrendi életet is csak lelki anyasággal lehet megvalósítani. Erre ő igen szép példát is adott az életével, hiszen feljegyezték róla, hogy nagyon szerette a gyermekeket. Puskely Mária Edith Stein egy volt tanítványa tanúságtételét szólaltatja meg, aki így nyilatkozik: "Rendkívüli szeretettel vett minket körül. Egészen anyai volt, mégsem jutott senkinek se eszébe, hogy ne engedelmeskedjék neki... Oly nagy volt a szíve: nyitott minden szép és nemes előtt, de mégis egészen csak Istené."^[1]. Ugyancsak ebben a műben idézi fel a szerző egy zsidó férfi élményeit, akinek később a feleségével együtt sikerült megszöknie a westerborki táborból: "Az augusztus 5-én a táborba érkező foglyok közül békés és nyugodt magatartásával kitűnt Benedikta nővér. Leírhatatlan volt az újonnan érkezettek jajgatása, panasza, őrjöngő állapota. Benedikta nővér a nők között ment, mint a vigasztalás angyala: egyiket csitítgatta, a másikat simogatta. Sok anya az őrültséghez hasonló idegösszeomlás állapotába jutott, kábult módon hagyták, hogy gyermekeik jajgassanak. Benedikta nővér a kis gyermekekkel foglalkozott, mosdatta, fésülte őket, élelmet szerzett nekik, ápolgatta őket. Míg csak a táborban tartózkodott, oly szeretetreméltóan segített mindenkinek, hogy az ember egészen megdöbbent." Ugyanebben a könyvben olvashatjuk, hogy Edith az első világháborúban önkéntes betegápolást vállalt a Vöröskereszt szervezésében, s rendkívül odaadóan, áldozatkészen, szinte anyai módon segítette, ápolta a sebesülteket: "Edith tehetetlenül látja a haldoklók agóniáját; a szenvedőket a gyógyszerek mellett hol erélyes, hol vigasztaló, hol tréfás hangon csitítgatja. Éjjel, amikor több kórteremre is egyedül kell felügyelnie, fáradhatatlanul jár a vigasztaló szóra, szeretetre vágyó katonák között. Fogja a haldoklók kezét, mikor már nincs más tennivaló."

Azonosulás Jézussal és Máriával

Már megtérése előtt is a Szeretet vonzotta, és ezt gyakorolta embertársai irányában, a megtérése után pedig még tudatosabban azonosult Jézussal és Máriával, s az Ő szeretettől áthatott lelkületükkel. Ezt az azonosulást a következő szavakkal fogalmazza meg Edith: "Önmagunkat egy másik lénynek teljesen átadni a szeretetben, egészen a másik tulajdonává lenni és ezt a másikat egészen elfogadni - a női szív legmélyebb vágya... Csak Isten fogadhatja el az ember teljes odaadását úgy, hogy az el ne veszítse lelkét, hanem inkább megnyerje. Isten átadhatja önmagát az embernek úgy, hogy teljes lényét betöltse, önmagát mégse veszítse el."

A házasságról és a gyermeknevelésről egészen röviden a következőket vallja: "Az igazán szerető asszony azon igyekszik, hogy férjében meglássa az Urat... Tudni fogja, hogy gyermekeit az Úrtól kapja, és ezért őket az Úr számára kell felnevelnie." (Itt gondolhatunk Edith Stein nagyon érdekfeszítő kapcsolatára édesanyjával). Valóban elmondhatjuk, hogy senkinek sincs joga Isten előtt, hogy a másikat saját tulajdonának tekintse.

Majd a következő csodaszép megfigyelést teszi Máriával, a Szűzanyával kapcsolatosan: "Figyeljük meg az Istenanyát, aki mint társ is csöndes, határtalan bizalommal teljes, és hallgatagon tud engedelmeskedni. Hűséges és kitartó a szenvedésben, mindenben aláveti magát Isten akaratának, aki Józsefet emberi védelmezőjének, és a család láthatófejének szánta."

Az első emberpár szerető közösségének harmóniája felbomlott, és ezt helyre kell állítani. "Elsősorban attól függ a sikere - írja Edith -, hogy a nő mennyire követi Mária alázatos odaadását. A nőnek, mint társnak és anyának, különösen az a feladata, hogy éretté váljon a megváltó szeretetre."

Edith szerint a nő nem tekintheti - miként Mária sem tette? ajándékként kapott gyermekét saját tulajdonának: "Isten kezéből kapta, Isten kezébe kell visszaadnia."

Mária tapintatosan és csendben visszavonul Fia mögé... Máriától a nő megtanulhatja, hogyan kell apró igényeiről lemondania azért, hogy egészen gyermeke szolgálatában álljon... A nőnek állandóan Máriára kellene tekintenie, bátorságot és erőt merítenie ahhoz, hogy női mivoltát egészen beteljesítse, mert "Mária anyasága ősképe minden anyaságnak. Miként ő tette, úgy kellene minden emberi anyának teljes lélekkel anyává válnia, hogy lelke gazdagságát gyermeke lelkébe árassza."

Mária az Egyház szíve

Amit Edith szem előtt tart, az a termékeny lelki anyaság, mely függetlenül a házasságtól és egyéb női hivatástól, az isteni szeretet kiáradásának forrása. Mária nemcsak példakép, hanem Krisztus Misztikus Testének, az Egyháznak a szíve. Miként Mária tette, úgy kell a nőnek, a feleségnek tükröznie az egyház szeretetét Krisztus iránt... "Mária nem képviselheti az Urat, hanem Őt kíséri. Ebben hasonló a helyzete Éváéhoz, aki az első Ádám oldalán anyja lett minden élőnek... Mária anyai szeretete a Fővel együtt; az Egyház egész Misztikus Testét átfogja."

Végül Waltraud Herbstrith a következő megjegyzést teszi Edith Stein gondolataira támaszkodva: "A nép jóléte megkívánja a nő önzetlen szolgálatát. Ha úgy oldja meg feladatát, mint Mária, akkor valóban fényt és vigaszt áraszt környezetére. A nőre van bízva, hogy a modem technikával elárasztott hétköznapok hajszáját is áthassa megértő nyugalma és szeretete. Soha sem válhat géppé, lélek nélküli számmá."

Szent Edith Stein örömmel beszélt a nő legmagasabb hivatásáról, melyben átadja magát Istennek, azaz a szerzetesi életről. Az isteni szeretet titka megszenteli és átjárja a természetes anyaságot, a házastársi szerelmet, de a testileg, lelkileg is legmélyebb teljességét a Krisztussal való jegyességben éri el. Közvetlen példája ebben is Mária. Az a nő, aki önként választja a szüzességet, Máriához hasonlóan kilép a természeti rendből, és az Úr oldalára áll. Egyedül arra törekszik, hogy Isten akaratát teljesítse és kitartson Krisztus mellett a kereszthalálig. Így az igazi szerzetesnő élete helyettesítő kiengesztelés és gyógyító szeretet a világért.

Máriával "sponsa Christi" - "Krisztus jegyese", az egyház szíve lesz, aki életet ad a többi tagjának. Mária isteni Fiának életét ajándékozza az egyháznak, és mint kegyelemmel teljes, Krisztust adja a világnak... Edith ismételten hangsúlyozza, hogy Mária a nőnek nemcsak legjobb példaképe, hanem valóságos anyja is, amint mondja: "Mária szült minket a kegyelmi életre, és ebbe az istenanyaságába beleadta teljes létét, testét és lelkét. Így létesült közte és közöttünk egy bensőséges kapcsolat: Ő szeret, ismer minket és arra törekszik, hogy közülünk mindenki azzá legyen, amivé lennie kell."

Mária az erős, tiszta, szolgáló szeretet útmutatója

Edith Stein szerint a nőnek Máriához illő feladata az erős, tiszta, szolgáló szeretet. Ez mind a három hivatást: a házasságot, a külső munkát és a szerzetesi életet is jelenti. Minél tökéletesebb ez a szeretet, "annál gazdagabb isteni élet tölti el a lelket, isteni élet... szeretet, túláradó, igénytelen, önmagát szabadon elajándékozó szeretet. Ez a szeretet irgalommal hajol minden rászoruló élet fölé, ez a szeretet gyógyítja a betegeket, életre kelti a holtakat is. Ez a szeretet véd és óv, táplál, tanít és nevel. Ez a szeretet együtt sír a gyászolókkal, együtt vigad az örvendezőkkel; mindenkinek szolgál, hogy azzá lehessen, amivé az Atya szánta. Egy szóval ez az isteni Szív szeretete."

Ahogy Mária látta a nehézséget a kánai menyegzőn, úgy kell minden nőnek, higgadtan áttekinteni a helyzetet és megérezni, hogy áldást osztva hol segítsen. Akkor már nem fontos, hogy Isten milyen helyre állítja, mert mindenütt Mária szolgáló lelkületét árasztja.

Szent Edith Stein, Európa Társvédőszentje, a következőképpen látja Máriának, a szeretet ősképének kérdését: "A szolgáló szeretet olyan segítő készség, mely minden teremtményt támogat, hogy elvezesse a teljességre. Ez a teljesség azonban már a Szentlélek hatásköre. Isten lelkében - aki kiáradt minden teremtményre - felismerjük a női létezés ősképét. Isten legtökéletesebb képmását lelhetjük fel, a tiszta Szűzben, Isten Menyasszonyában, minden élő Anyjában."

Ezekből a magyarázatokból megérthetjük azt a lelkesedést, ami Edith előadásait nők és férfiak részéről kísérte... Edith Stein szavait saját szerény nőiessége teszi meggyőzővé, amit nagy intelligenciája sem homályosít el.

Az után a salzburgi gyűlés után, ahol Edith "A női hivatás étoszáról" beszélt, Vierneisel heidelbergi professzor ezt írta róla: "A salzburgi konferencia ülésén volt egy nő, aki felejthetetlen benyomást keltett. Előadása véletlenül, de nagyon bölcsen, a témák részletes megvitatása elé került, mielőtt az egyes hivatásokat megtárgyalták volna... Edith Stein előadása igazán meggyőző volt, mert ő távol tartotta magát a nőmozgalom érzelmességétől, és előadását láthatólag, érezhetően saját gondolataival fogalmazta meg. Ahogy lelépett a dobogóról, emlékeztetett a régi mesterek képeire, melyek a templomba lépő Máriát ábrázolják."

Edith magával ragadta az embereket, mert szavait lelkülete és tettei tették hitelessé, ezek máriás lelkiségét sugározták. A nő legfőbb feladata - Edith szerint - az ember felnevelése. Anyás, gondoskodó, nevelő adottsága teszi erre a célra alkalmassá.

Mária: Vértanúknak Királynője

Szent Edith Stein Agnella Stadtmüller domonkos nővérhez írt levelében, amit már az echti Kármelből írt 1940. március 30-án, a következő lelkesedéssel teli szavakat olvashatjuk: "A böjti időben valami nagyon szépet tehettem: a Szent Szűz, a Béke Királynője miséjének és zsolozsmájának összeállítását a kölni Kármel számára. Rómától fogják kérni, hogy első osztályú ünnep legyen, ha nem is az egész Egyházban, legalább az egész Rendben. (...) Most ki kell várnunk, mit mond Róma." Eddig a levélrészlet, de ez is mutatja, hogy Edith milyen örömmel engedelmeskedett és milyen készséges lelkülettel teljesítette ezt a feladatot, ami különösen is kedves volt számára.

A "Krisztus Titokzatos Teste" című írásában ez áll: "Amikor a Szent Szűz kimondta "Legyen" -jét, akkor kezdődött a földön Isten Országa; ő volt első igazi szolgálóleánya. És mindazok, akik a Gyermek születése előtt vagy után szóban és tettben mellé álltak - József, Erzsébet gyermekével és a jászol körül állók - beléptek Isten országába."

S végül álljon itt A Keresztről nevezett Szent Terézia Benedikta nővérünk 1931. január 31-én Ludwigshafenben tartott előadásának egyik legszebb részlete, ami egy csodaszép tanúságtétel Jézusról és Máriáról. Utólag így elmondhatjuk, hogy mintegy próféciaként benne van az ő személyes sorsa is és kiválasztottsága a vértanúságra: "(...) A kereszténység titkai osztatlan egészet alkotnak. Amikor az ember egyben elmélyed, a többibe is jobban behatol. Így vezet az út Betlehemtől megállás nélkül a Golgotára, a jászoltól a keresztig. Amikor Szűz Mária elvitte a Gyermeket a templomba, ott megmondták neki, hogy lelkét tőr járja át, hogy ez a Gyermek, bukásra és feltámadásra rendeltetett, jelnek sokak számára, amelynek ellentmondanak. A szenvedésnek, a világosság és a sötétség közötti harcnak ez a hírüladása nyilvánult meg már a jászolnál!... A testté lett Isten Fia útja a kereszten és szenvedésen keresztül vezetett a feltámadás dicsőségébe. Hogy az Emberfiával a szenvedés és kereszt által elérkezzünk a feltámadás dicsőségébe: ez mindnyájunk ösvénye, ez az egész emberiség útja."

Összeállította: fr. Szűcs Sándor OCD

Forrás: Kármel 2008 decemberi száma (5-6)/ http://juandelacruz.mindenkilapja.hu