Az Egyház alapvető törekvése,
hogy a megszentelt életutakon járó személyeket közösségbe hívja, mivel ezt az
életformát legtökéletesebben a közösségben lehet megélni és így a szerzetesi
fogadalom (professio) hármas fogadalmával lehet a leginkább Jézus Krisztushoz
hasonlóvá válva elvinni Őt az emberek közé vagy Őt tükrözni. Azoknak, akik valamilyen oknál fogva – egészségi alkalmatlanság, kor
vagy egyéb családi ok miatt – nem léphetnek be valamely megszentelt élet
intézményébe, az Egyház jelenlegi gyakorlata szerint van lehetőségük
megszentelt életet élni közösségen kívül.
I. Szüzek rendje (ordo virginum)
Az Egyházban újra lehetőség az Ősegyházban már meglevő gyakorlat, hogy a nők Istennek ajánlva életüket szüzek maradjanak az Egyház szolgálatára szenteljék életüket Krisztus jegyeseként. Lehetőségük van a
társulásra, de ez nem kötelező. A szüzeket a megyéspüspök
konszekrálja szentmise és a konszekráció liturgiájának keretében, így ők is megszentelt személyekké válnak az Egyházban. Ez a
konszekráció egy életre szól, a keresztlevélbe bekerül, egyházilag nem feloldható, mint a megszentelt élet intézményeiben letett örökfogadalom bizonyos esetekben, a fogadalomtételtől eltérő lelki és teológiai tartalma miatt.
II. Konszekrált remeteség
Azok számára, akik fizikailag is
elkülönültebb életre kapnak meghívást, a megyéspüspök előtt letett hármas
fogadalmukkal Istennek szentelhetik életüket és a megyéspüspök vezetése alatt az Úrnak ajánlva elkülönülten élhetnek megszentelt életet. A társadalomtól fizikai és lelki elszigeteltséget is jelent ez az életút, a fogadalom sajátos jellege csak így teljesíthető.
III. Magánfogadalom
Az Egyházi Törvénykönyv szerint pap előtt letett szüzességi/tisztasági magánfogadalommal megszentelt élet intézményén kívül is elköteleződve Istennek
szentelheti az életét az arra meghívást kapott személy. A fogadalom egy vagy több
évre, vagy akár egy élethosszig is szólhat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése