Leborulva áldlak, láthatatlan Istenség

Leborulva áldlak, láthatatlan Istenség,
Kenyér- és borszínben elrejtezett emberség,
Noha itt nem láthat, meg nem tapasztalhat
Az emberi gyöngeség.

Isteni erődet elrejtéd a keresztfán,
Testi gyarlóságnak homályával takarván.
Itt emberi tested előlünk elrejted,
Színek alatt titkolván.

Noha szent Tamással sebed helyét nem látom,
Uram, igaz hittel jelenléted megvallom.
E vallásban tarts meg, szent színedet add meg
Égben egykor meglátnom.

Váltságomnak ára, száradt szívem ereje,
Szegény bűnös lelkem megtisztító fürdője,
Szomjú, fáradt lelkem megvigasztalója,
Üdvösségem záloga.

Forrás: Hozsanna 119. sz ének