Szent Benedek (kb. 470-547)
életéről meglehetősen keveset tudunk. Egyetlen kortársától sem maradt fenn
semmi rá vonatkozó adat. Halála után 40-50 évvel azonban (még elő tanúk
elbeszélése nyomán) Nagy Szent Gergely pápa a Dialógusok című művének második részében
megírta életét. Ez azonban, a szerző szándéka szerint, a Benedek életéhez
kapcsolódó kis történetek, csodák sorozata. Gergely pápa igazában azt akarja
olvasói tudtára adni, hogy hőse, Benedek — "neve és kegyelem szerint
Áldott" (ezt jelenti a Benedictus név is) --, a Lélek mindenféle adományát
megkapta. Életrajzi adatként azonban ebből az elbeszélés-sorozatból is világos:
a szabin hegyek között fekvő kisvárosból, Nursiából (ma: Norcia) származott,
Rómában tanult, de tanulmányai befejezése előtt — megundorodva az ottani
erkölcstelen élettől — visszavonult, először Enfidébe (ma: Affide), majd tovább
az Anio folyócska völgyében Sublacumba (ma: Subiaco). Itt éveken át
remetéskedett, majd tanítványokat gyűjtött egy kis monostorba. Később — a
hagyomány szerint 529-ben — innen is tovább ment, és végleg a Cassinum hegyen
(ma: Monte Cassino) telepedett le, és ott alapította meg tulajdonképpen
monostorát. Ennek a közösségnek írta szabálykönyvét, a Regulát.
A keresztény Nyugat számára a benedeki Regulát követő szerzetesek, a bencések teremtették meg a szerzetességet.
Forrás: Bencések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése