A
teremtő Isten hívása megelőzi azt a pillanatot, amikor én ezt a hívást
felfogom, mert ő létezésem első pillanatától kezdve magának teremt engem és egy
bizonyos küldetést is kijelöl számomra. Mindez nem rombolja le szabadságomat,
mert Isten végtelen szeretete az emberi szabadság igazi területe.
Mi volna ennél tágasabb terület? Láthatjuk, hogy csak a szentek szabadok, akik válaszoltak az isteni szeretetre és vállalták a rájuk bízott küldetést.
Nagyon fontos megértenünk, hogy itt két mozzanatról van szó: a személyes szeretetről (elhívott engem, emlegette nevem) és egy feladat, küldetés vállalásáról. Hogyan tudom meg, hogy mi a küldetésem, mi a hivatásom? Csak úgy, ha előbb személyes szeretetére egész lényemmel válaszolok.
Az a fiatal fiú vagy lány, aki csak úgy általában vallásos, akinek Krisztus nem személyes megváltója, Istene, barátja, mindene, hiába vár arra, hogy valami isteni jel megmutassa neki, hogy mi a hivatása: a családalapítás vagy a papság, szerzetesség. Ő a maga langyos életével egyik hivatást sem fogadta el, mert nem egész szívvel az Istené.
Mert két akarat csak a legnagyobb szeretetben tud egyesülni. Isten akaratával az én akaratom akkor egyesül, ha őt mindenekfölött szeretem, ha életem igazi és egyetlen főszereplője lesz. Ebben az esetben világosan meg fogom tudni, mi az én küldetésem.
Jézus fönséges ismerete, szeretete egészen biztosan kijelöli az én utamat. És ha hivatásomban, küldetésemben krízis jelentkezik, az sohasem hivatásom válsága, hanem szeretetemé. Azt mutatja, hogy már nem szeretem Jézust mindenekfölött, valakit vagy valamit elébe helyeztem. Nem hivatásommal van baj, hanem Krisztus-követésemmel, végső soron életemmel. Ilyenkor még nagyobb, szinte gyógyíthatatlan sebet okoz, ha otthagyom a helyem. Ezt csak akkor szabadna megtennem, ha szeretete sürget erre.
Isten mindannyiunkat személyesen szeret és mindannyiunkat anyánk méhétől hív. Kereszténységünk próbája, hogy miként viszonozzuk az ő szeretetét, és e szereteten belül válaszolunk-e hívására.
Mi volna ennél tágasabb terület? Láthatjuk, hogy csak a szentek szabadok, akik válaszoltak az isteni szeretetre és vállalták a rájuk bízott küldetést.
Nagyon fontos megértenünk, hogy itt két mozzanatról van szó: a személyes szeretetről (elhívott engem, emlegette nevem) és egy feladat, küldetés vállalásáról. Hogyan tudom meg, hogy mi a küldetésem, mi a hivatásom? Csak úgy, ha előbb személyes szeretetére egész lényemmel válaszolok.
Az a fiatal fiú vagy lány, aki csak úgy általában vallásos, akinek Krisztus nem személyes megváltója, Istene, barátja, mindene, hiába vár arra, hogy valami isteni jel megmutassa neki, hogy mi a hivatása: a családalapítás vagy a papság, szerzetesség. Ő a maga langyos életével egyik hivatást sem fogadta el, mert nem egész szívvel az Istené.
Mert két akarat csak a legnagyobb szeretetben tud egyesülni. Isten akaratával az én akaratom akkor egyesül, ha őt mindenekfölött szeretem, ha életem igazi és egyetlen főszereplője lesz. Ebben az esetben világosan meg fogom tudni, mi az én küldetésem.
Jézus fönséges ismerete, szeretete egészen biztosan kijelöli az én utamat. És ha hivatásomban, küldetésemben krízis jelentkezik, az sohasem hivatásom válsága, hanem szeretetemé. Azt mutatja, hogy már nem szeretem Jézust mindenekfölött, valakit vagy valamit elébe helyeztem. Nem hivatásommal van baj, hanem Krisztus-követésemmel, végső soron életemmel. Ilyenkor még nagyobb, szinte gyógyíthatatlan sebet okoz, ha otthagyom a helyem. Ezt csak akkor szabadna megtennem, ha szeretete sürget erre.
Isten mindannyiunkat személyesen szeret és mindannyiunkat anyánk méhétől hív. Kereszténységünk próbája, hogy miként viszonozzuk az ő szeretetét, és e szereteten belül válaszolunk-e hívására.
Barsi
Balázs
Forrás:
Győri Szent Imre Plébánia/Facebook
Kép:
karizmatikus.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése