Aranyszavú Szent Péter
születésének nem tudjuk a pontos idejét. Valószínű, hogy kevéssel 400 előtt
látta meg a napvilágot, Forum Corneliiben (Imola). A város püspöke, Cornelius
vezette el jó atyaként a papságra. Még 430 előtt Ravenna püspöke lett.
Ez a
város az 5. század elejéig nem játszott jelentős szerepet, de ekkor virágzásnak
indult. A nyugat-római császárok a 4. század közepétől főleg Milánóban
székeltek. Amint megkezdődött a népvándorlás, a császári udvar nem volt ott
biztonságban. A gótok betörtek a római birodalomba, ezért az akkori császár,
Honorius (395-- 423) miniszterének és fővezérének, Stilichónak tanácsára úgy
határozott, hogy székhelyét áthelyezi Ravennába. 404-től tehát itt élt a
császár, mert a várost a szárazföld felől mocsár vette körül, így könnyen meg
lehetett védeni.
Ezzel
Aranyszavú Szent Péter a birodalom nyugati fővárosának lett a püspöke. Ennek
messzemenő következményei lettek. Míg Ravenna 430 körül fővárosi rangra nem
emelkedett, egyszerű püspöki székhely volt, amelynek létét a 2. századtól lehet
kimutatni. De azáltal, hogy császárváros lett, amint ez ötven évvel korábban
Konstantinápolyban is történt, a ravennai püspök rangját is emelni kellett.
Ennek jegyében Ravenna püspökének joga lett, hogy a szomszédos egyházmegyék (Faenza,
Forli, Bologna, Modena, Voghenza) püspökeit, akik eddig Milánóhoz tartoztak,
fölszentelje. Ugyanakkor maga Ravenna továbbra is Róma kötelékében maradt, ez
azt jelentette, hogy a ravennai püspököt csak a pápa szentelhette föl.
431-ben
Kürrhosz püspöke, Teodoretosz, az antiochiai teológiai iskola vezetője
levelében Róma, Milánó, Aquileia és Ravenna püspökéhez fordult, mert nem volt
megelégedve azzal, hogy az efezusi zsinaton (431) Máriát ,,Istenszülő''-nek
nevezték; ő úgy gondolta, hogy Máriát legfeljebb ,,Krisztus-szülő''-nek lehet
mondani. Ez már annak volt a jele, hogy Ravenna rangja emelkedett.
Péter
püspök olyan magatartást tanúsított a császári ház iránt, mint 60 évvel azelőtt
Ambrus püspök Milánóban vagy a kortárs konstantinápolyi püspökök. Püspöksége
idején az elszánt Galla Placidia, Nagy Theodosius császár lánya és a névleg
uralkodó III. Valentinianus császár anyja volt a kulcsszemélyiség Ravennában.
Valójában ő uralkodott. 427-től folyamatosan Ravennában élt, és hamarosan
megváltoztatta a város arculatát. Amikor Konstantinápolyból Ravenna felé
hajózott (427), hogy a nyugat-római birodalom fölött az uralmat átvegye, a
tengeren veszélybe került, fiával, Valentinianusszal és ennek menyasszonyával,
II. Theodosius császár lányával együtt. Ebben a helyzetben fogadalmat tett,
hogy ha megmenekülnek, templomot épít Ravennában és Szent János oltalma alá
helyezi. Ezt a templomot, amely ma is áll, Péter püspök szentelte fel;
valószínű, hogy az apszisban eredetileg ott volt a képe is.
Más
templomok is épültek Péter püspöksége idején. Biztosan tudjuk, hogy ő helyezte
el a Galla Placidia-mauzóleum melletti San Vitale- templom alapkövét; ugyanígy
azt is, hogy Ravenna elővárosában és kikötőjében (Classis) plébániatemplomot
építtetett (ez nem azonos az ismert Szent Apollinaris-templommal!), anélkül,
hogy ennek az önálló városnak külön püspököt szentelt volna. De az érseki
palota szép kápolnája nem az ő nevéhez fűződik, hanem egy másik Péter
püspökéhez. Mindamellett nem egészen egyértelmű, hogy a ravennai egyházi építkezések
miként kapcsolódtak egy-egy püspökhöz, mert a 9. századból való Agnellus-féle
Püspöki könyv számít fő forrásnak, de ennek adatai nem mindig megbízhatók.
Annyi azonban tény, hogy 751-ben, amikor a frankok elfoglalták, Ravennának több
mint hatvan temploma volt.
Egyébként
Péternek Agnellus adta a Chrysologus, 'Aranyszavú' nevet, követve az antiochiai
példát, ahol János papot, a későbbi konstantinápolyi püspököt ékesszólása miatt
Chrysostomus, 'Aranyszájú'- nak nevezték.
Péter
egy másik alkalommal is belebonyolódott a keleti egyházban a kérdés körül folyó
teológiai vitába, hogy Jézus Krisztusban az istenség és az emberség milyen
viszonyban van egymással. Konstantinápolyban Eutüchész archimandrita (főapát)
az alexandriai véleményt képviselte, amely szerint a megtestesülés után Jézus
Krisztus egy új ,,istenemberi'' természetnek lett a birtokosa. 449-ben Róma és
Ravenna püspökeihez fordult a kérdés eldöntéséért. Péter azt válaszolta, hogy
az ilyen nehéz és fontos kérdésekben Róma az illetékes, mert ott székel Péter,
akire Jézus Krisztus Egyházát építette. Róma püspöke, Nagy Szent Leó (440--461)
egyértelműen elvetette Eutüchész álláspontját.
Aranyszavú
Péternek mintegy 180 beszéde maradt fenn. Stílusa tömör volt és megfelelt az
ókori szónoklás szabályainak. Nem beszélt tovább, mint egy negyedóráig. Forró
nyári napokon nem beszélt. Nagypénteken pedig azért hallgatott, ,,mert
eltemették a Szót''. Beszédei, mivel arra törekedett hogy a nép megértse,
szemléletesek voltak. A korabeli ízlésnek megfelelően sok görög szót használt.
A hit és erkölcs tanítása terén kifejtett tevékenységéért Aranyszavú Pétert
1729-ben az egyháztanítók sorába emelték. Halálának pontos idejét nem tudjuk.
Utolsó beszédeiben háborús veszedelemre, járványra, hadifoglyok tömegeire utal.
Lehetséges, hogy a hunok betöréséről (450) beszélt.
A
ravennai egyház 9. századi Püspökkönyve szerint Szent Péter Ravenna mellett nem
december 2-án, hanem július 31-én halt meg. Ünnepét 1729-ben vették fel a római
naptárba, december 4-re. 1969-ben áthelyezték július 30-ra.
Forrás: Szentek élete
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése