Találjuk meg az Urat, aki megvigasztal bennünket és menjünk Isten népét megvigasztalni. Ez a küldetés! - mutatott rá Ferenc pápa homíliájában a szeminaristáknak bemutatott szentmisén.
Vasárnap
délelőtt fél 10-kor a Szent Péter bazilikában szentmise keretében a pápa újra
találkozott a Rómába érkezett számos szeminaristával, novíciussal és
novíciával, akik a világ minden részéről jöttek, hogy a Hit éve szertartásai
sorában ezen a hétvégén találkozhassanak a Szentatyával. Szombaton délután a
vatikáni VI. Pál teremben a pápa beszéddel köszöntötte az egybegyűlt több ezer
fiatalt.
A vasárnapi szentmise homíliájában a Szentatya hangsúlyozta számukra, hogy ők jelentik az egyház fiatalságát. Ha az egyház Krisztus Jegyese, akkor ők az eljegyzés pillanatát testesítik meg, a hivatás tavaszát, a felfedezés, a képzés időszakát. Ez egy szép „évszak”, amelyben megvetik a jövő alapjait. Ferenc pápa köszönetet mondott a fiataloknak, hogy eljöttek a találkozóra.
Ezek után a napi Evangéliumból kiindulva rámutatott, hogy az a misszióról szól. De honnan születik a küldetés? – tette fel a kérdést. A válasz egyszerű – mondta. Az Úr elhívásából és akit elhív, az küldetést kap. Milyen stílusa legyen a küldetést kapott személynek? Melyek a keresztény misszió viszonyítási pontjai? Az olvasmányok három javaslatot ajánlanak figyelmünkbe: a vigasztalás örömét, a keresztet és az imát.
Az első elem a vigasztalás öröme. Izajás próféta (Iz 66,10-14c) egy olyan néphez fordul, amely a száműzetés sötét időszakán ment keresztül, kemény próbát állt ki, de most eljött Jeruzsálem számára a vigasztalás ideje. A szomorúság és a félelem helyet ad az örömnek. „Örüljetek Jeruzsálemmel, és ujjongjatok benne” (Iz 66,10) – mondja a próféta. Hívás ez az örömre. Miért? Mert az Úr kiárasztja a Szent Városra és lakóira a vigasz, az anyai gyengédség „zuhatagát”. „Mint akit az anyja vigasztal, úgy vigasztallak meg én titeket” (Iz 66,12-13). Minden keresztény, és elsősorban mi, arra kapott hivatást, hogy vigye el a reménynek ezt az üzenetét, amely nyugalmat és örömet hoz: Isten vigaszát, gyengédségét mindenki irányába. Akkor tudjuk ezt közvetíteni, ha mi magunk is megtapasztaltuk előbb a Benne való megvigasztalódás és szeretetének örömét. Ez fontos ahhoz, hogy missziónk termékeny legyen – figyelmeztetett Ferenc pápa. Érezni Isten vigasztalását és átadni azt! – erősítette meg.
Alkalmanként találkoztam olyan megszentelt életű személyekkel, akik féltek Isten vigaszától és gyötrik magukat, mert félnek Isten gyengédségétől. Ne féljetek! Az Úr a vigasztalás és gyengédség Ura. „Vigasztaljátok meg népemet, vigasztaljátok!” (Iz 40) – Izajásnak ez a kérése csengjen szívünkben és váljon küldetésünkké. Találjuk meg az Urat, aki megvigasztal bennünket és menjünk Isten népét megvigasztalni. Ez a küldetés! Ma az embereknek szükségük van szavakra, de elsősorban arra, hogy mi tanúságot tegyünk az Úr irgalmáról, gyengédségéről, amely felmelegíti a szívet, felébreszti a reményt és a jó irányába vonz.
A misszió második viszonyítási pontja Krisztus keresztje. Szent Pál a Galatáknak írt levelében megállapítja: „Tőlem azonban távol legyen másban dicsekedni, mint a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjében” (Gal 6,14). És „stigmákról”, jegyekről, a keresztre feszített Jézus sebeiről szól, mint az Evangélium apostolakénti létezésének megkülönböztető jeleiről. Pál szolgálata során megtapasztalta a szenvedést, a gyengeséget, a vereséget, de az örömet és a vigasztalást is. Ez Jézus húsvéti misztériuma: a halál és a feltámadás misztériuma. A sötétség, a megpróbáltatás órájában már jelen van és működik a világosság és az üdvösség hajnala. A húsvéti misztérium az egyház missziójának lüktető szíve! – mutatott rá Ferenc pápa. Ha megmaradunk ebben a misztériumban, akkor védve vagyunk a misszió világias látásmódjától és triumfalizmusától, ahogy az elbátortalanodástól, amely a próbatételek és a sikertelenség esetén előállhat. A pasztoráció és az Evangélium hirdetésének termékenysége nem az emberi értelemben vett sikerből vagy sikertelenségből jön, hanem a Jézus Keresztjének logikájához való hasonulásból, amely az önmagunkból való kilépés és az önajándékozás logikája, a szeretet logikája. Mindig a Kereszt biztosítja missziónk termékenységét. A Keresztből, az irgalmasság és a szeretet legmagasabbrendű cselekedetéből születünk újjá „új teremtményként” (Gal 6,15).
A harmadik elem az ima. Az Evangéliumban hallottuk: „Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába” (Lk 10,2). Az aratás munkásai nem reklám kampányokon vagy szolgálatra behíváson keresztül kerülnek kiválasztásra, hanem Isten „választja ki” és „küldi el” őket. Ő adja a küldetést. Ezért fontos az ima. Az egyház, ahogy XVI. Benedek ismételte, nem a miénk, hanem Istené. És hányszor gondoljuk azt mi, megszentelt életet élők, hogy a miénk…, ugye? – jegyezte meg a pápa. A megművelésre szánt terület az Ővé! A küldetés tehát elsősorban kegyelem. A küldetés kegyelem – hangsúlyozta. Ha az apostol az ima gyümölcse, akkor abban találja meg a cselekvés számára a világosságot és az erőt. Küldetésünk nem termékeny, sőt kialszik abban a pillanatban, amikor megszakad a kapcsolat a forrással, az Úrral.
Kedves szeminaristák, novíciusok, novíciák és a hivatás útján járó fiatalok! – folytatta Ferenc pápa. Egyik oktatótok néhány napja azt mondta nekem, hogy az evangelizálást térdelve végezzük. Figyeljetek jól! Legyetek mindig az ima emberei! Az Istennel való állandó kapcsolat nélkül a misszió mesterséggé válik. Pedig a küldetés nem egy mesterség, hanem valami más. Mindig leselkedik ránk az aktivizmus, a struktúrákba vetett túlzott bizalom veszélye. Ha Jézusra tekintünk, látjuk, hogy minden döntés vagy fontos esemény előtt intenzív és hosszú imára vonul vissza. Tápláljuk a kontemplációt akkor is, ha fontosabb és sürgetőbb feladataink vannak. Minél inkább a misszió arra hív benneteket, hogy a létezés perifériái felé indultok el, annál inkább szívetek legyen egységben Krisztuséval, amely tele van irgalommal és szeretettel – kérte a pápa a szeminaristáktól. Ebben rejlik a pasztoráció, az Úr tanítványa termékenységének titka!
Jézus „erszény, tarisznya, saru nélkül” (Lk 10,4) küldi el övéit. Az Evangélium hirdetését nem a személyek száma, vagy az intézmény presztizse, vagy a rendelkezésre álló erőforrások mennyisége biztosítja. Ami számít az az, hogy itasson át bennünket Krisztus szeretete, hogy hagyjuk vezetni magunkat a Szentlélek által, és hogy oltsuk be saját életünket az élet fájába, amely az Úr keresztje.
Majd homíliája végén Ferenc pápa Szűz Mária közbenjárásába ajánlotta a jelenlévőket. Ő az az Anya, aki segít nekünk, hogy végleges döntéseket hozzunk szabadságban és félelem nélkül. Szűz Mária segítsen benneteket tanúságot tenni Isten vigasztalásának öröméről anélkül, hogy félnétek az örömtől. Szűz Mária segítsen, hogy hasonulni tudjatok a Kereszt szeretetének logikájához és növekedni az Úrral való egyre intenzívebb egységben az imában. Így életetek gazdag és termékeny lesz – zárta Ferenc pápa homíliáját a szeminaristák, novíciusok, novíciák és a hivatás útját járó fiatalok számára bemutatott szentmisén a Szent Péter bazilikában.
Forrás: Vatikáni Rádió
A vasárnapi szentmise homíliájában a Szentatya hangsúlyozta számukra, hogy ők jelentik az egyház fiatalságát. Ha az egyház Krisztus Jegyese, akkor ők az eljegyzés pillanatát testesítik meg, a hivatás tavaszát, a felfedezés, a képzés időszakát. Ez egy szép „évszak”, amelyben megvetik a jövő alapjait. Ferenc pápa köszönetet mondott a fiataloknak, hogy eljöttek a találkozóra.
Ezek után a napi Evangéliumból kiindulva rámutatott, hogy az a misszióról szól. De honnan születik a küldetés? – tette fel a kérdést. A válasz egyszerű – mondta. Az Úr elhívásából és akit elhív, az küldetést kap. Milyen stílusa legyen a küldetést kapott személynek? Melyek a keresztény misszió viszonyítási pontjai? Az olvasmányok három javaslatot ajánlanak figyelmünkbe: a vigasztalás örömét, a keresztet és az imát.
Az első elem a vigasztalás öröme. Izajás próféta (Iz 66,10-14c) egy olyan néphez fordul, amely a száműzetés sötét időszakán ment keresztül, kemény próbát állt ki, de most eljött Jeruzsálem számára a vigasztalás ideje. A szomorúság és a félelem helyet ad az örömnek. „Örüljetek Jeruzsálemmel, és ujjongjatok benne” (Iz 66,10) – mondja a próféta. Hívás ez az örömre. Miért? Mert az Úr kiárasztja a Szent Városra és lakóira a vigasz, az anyai gyengédség „zuhatagát”. „Mint akit az anyja vigasztal, úgy vigasztallak meg én titeket” (Iz 66,12-13). Minden keresztény, és elsősorban mi, arra kapott hivatást, hogy vigye el a reménynek ezt az üzenetét, amely nyugalmat és örömet hoz: Isten vigaszát, gyengédségét mindenki irányába. Akkor tudjuk ezt közvetíteni, ha mi magunk is megtapasztaltuk előbb a Benne való megvigasztalódás és szeretetének örömét. Ez fontos ahhoz, hogy missziónk termékeny legyen – figyelmeztetett Ferenc pápa. Érezni Isten vigasztalását és átadni azt! – erősítette meg.
Alkalmanként találkoztam olyan megszentelt életű személyekkel, akik féltek Isten vigaszától és gyötrik magukat, mert félnek Isten gyengédségétől. Ne féljetek! Az Úr a vigasztalás és gyengédség Ura. „Vigasztaljátok meg népemet, vigasztaljátok!” (Iz 40) – Izajásnak ez a kérése csengjen szívünkben és váljon küldetésünkké. Találjuk meg az Urat, aki megvigasztal bennünket és menjünk Isten népét megvigasztalni. Ez a küldetés! Ma az embereknek szükségük van szavakra, de elsősorban arra, hogy mi tanúságot tegyünk az Úr irgalmáról, gyengédségéről, amely felmelegíti a szívet, felébreszti a reményt és a jó irányába vonz.
A misszió második viszonyítási pontja Krisztus keresztje. Szent Pál a Galatáknak írt levelében megállapítja: „Tőlem azonban távol legyen másban dicsekedni, mint a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjében” (Gal 6,14). És „stigmákról”, jegyekről, a keresztre feszített Jézus sebeiről szól, mint az Evangélium apostolakénti létezésének megkülönböztető jeleiről. Pál szolgálata során megtapasztalta a szenvedést, a gyengeséget, a vereséget, de az örömet és a vigasztalást is. Ez Jézus húsvéti misztériuma: a halál és a feltámadás misztériuma. A sötétség, a megpróbáltatás órájában már jelen van és működik a világosság és az üdvösség hajnala. A húsvéti misztérium az egyház missziójának lüktető szíve! – mutatott rá Ferenc pápa. Ha megmaradunk ebben a misztériumban, akkor védve vagyunk a misszió világias látásmódjától és triumfalizmusától, ahogy az elbátortalanodástól, amely a próbatételek és a sikertelenség esetén előállhat. A pasztoráció és az Evangélium hirdetésének termékenysége nem az emberi értelemben vett sikerből vagy sikertelenségből jön, hanem a Jézus Keresztjének logikájához való hasonulásból, amely az önmagunkból való kilépés és az önajándékozás logikája, a szeretet logikája. Mindig a Kereszt biztosítja missziónk termékenységét. A Keresztből, az irgalmasság és a szeretet legmagasabbrendű cselekedetéből születünk újjá „új teremtményként” (Gal 6,15).
A harmadik elem az ima. Az Evangéliumban hallottuk: „Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába” (Lk 10,2). Az aratás munkásai nem reklám kampányokon vagy szolgálatra behíváson keresztül kerülnek kiválasztásra, hanem Isten „választja ki” és „küldi el” őket. Ő adja a küldetést. Ezért fontos az ima. Az egyház, ahogy XVI. Benedek ismételte, nem a miénk, hanem Istené. És hányszor gondoljuk azt mi, megszentelt életet élők, hogy a miénk…, ugye? – jegyezte meg a pápa. A megművelésre szánt terület az Ővé! A küldetés tehát elsősorban kegyelem. A küldetés kegyelem – hangsúlyozta. Ha az apostol az ima gyümölcse, akkor abban találja meg a cselekvés számára a világosságot és az erőt. Küldetésünk nem termékeny, sőt kialszik abban a pillanatban, amikor megszakad a kapcsolat a forrással, az Úrral.
Kedves szeminaristák, novíciusok, novíciák és a hivatás útján járó fiatalok! – folytatta Ferenc pápa. Egyik oktatótok néhány napja azt mondta nekem, hogy az evangelizálást térdelve végezzük. Figyeljetek jól! Legyetek mindig az ima emberei! Az Istennel való állandó kapcsolat nélkül a misszió mesterséggé válik. Pedig a küldetés nem egy mesterség, hanem valami más. Mindig leselkedik ránk az aktivizmus, a struktúrákba vetett túlzott bizalom veszélye. Ha Jézusra tekintünk, látjuk, hogy minden döntés vagy fontos esemény előtt intenzív és hosszú imára vonul vissza. Tápláljuk a kontemplációt akkor is, ha fontosabb és sürgetőbb feladataink vannak. Minél inkább a misszió arra hív benneteket, hogy a létezés perifériái felé indultok el, annál inkább szívetek legyen egységben Krisztuséval, amely tele van irgalommal és szeretettel – kérte a pápa a szeminaristáktól. Ebben rejlik a pasztoráció, az Úr tanítványa termékenységének titka!
Jézus „erszény, tarisznya, saru nélkül” (Lk 10,4) küldi el övéit. Az Evangélium hirdetését nem a személyek száma, vagy az intézmény presztizse, vagy a rendelkezésre álló erőforrások mennyisége biztosítja. Ami számít az az, hogy itasson át bennünket Krisztus szeretete, hogy hagyjuk vezetni magunkat a Szentlélek által, és hogy oltsuk be saját életünket az élet fájába, amely az Úr keresztje.
Majd homíliája végén Ferenc pápa Szűz Mária közbenjárásába ajánlotta a jelenlévőket. Ő az az Anya, aki segít nekünk, hogy végleges döntéseket hozzunk szabadságban és félelem nélkül. Szűz Mária segítsen benneteket tanúságot tenni Isten vigasztalásának öröméről anélkül, hogy félnétek az örömtől. Szűz Mária segítsen, hogy hasonulni tudjatok a Kereszt szeretetének logikájához és növekedni az Úrral való egyre intenzívebb egységben az imában. Így életetek gazdag és termékeny lesz – zárta Ferenc pápa homíliáját a szeminaristák, novíciusok, novíciák és a hivatás útját járó fiatalok számára bemutatott szentmisén a Szent Péter bazilikában.
Forrás: Vatikáni Rádió
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése