2018. december 1., szombat

A győri szeminárium kilenc növendéke öltötte magára a reverendát

A győri és a szombathelyi egyházmegyék kispapjai – Bodorkós Áron (Szombathely), Gulyás Vilmos (Győr), Hencz Márton (Győr), Kelemen Dávid (Győr), Kirchknopf Gergely (Szombathely), Palatinus Kristóf (Győr), Szántó Adrián (Szombathely), Tillinger Zoltán István (Szombathely), Vigh Balázs Zsolt (Szombathely) – november 24-én ünnepi szentmise keretében öltötték magukra a reverendát a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban.
 

A szentmise főcelebránsa Veres András győri megyéspüspök volt, vele koncelebrált Németh László győri, valamint Császár István szombathelyi általános püspöki helynök, továbbá számos paptestvér a győri és a szombathelyi egyházmegye képviseletében, ministránsok, megannyi meghatódott családtag, rokonság jelenlétében.

A kilenc fiatal pap beöltözése okot adhat, hogy egy kicsit elgondolkozzunk ennek jelentőségéről, hiszen mindannyiunk számára üzenet – kezdte ünnepi szentbeszédét Veres András győri megyéspüspök.  „Minden főpap ugyanis az emberek közül való és az emberek képviseletére van rendelve az Isten tiszteletével kapcsolatos dolgokban.” (Zsid 5,1).  Bár a pap is édesanya által szült ember, mégis célszerű észrevenni, hogy Isten milyen nagy ajándékot nyújt az ember felé, amikor meghívja őt papi szolgálatra. Az emberek többsége épp úgy értetlenkedve nézi ezt a jelentőségteljes, hatalmas dolgot, ahogyan annak idején Jézust is fogadta a nép. Jézus erről úgy vélekedik, hogy a prófétát sem vetik meg máshol, csak a saját hazájában. (Mk 6,1-6)

A megyéspüspök hangsúlyozta szentbeszédében, hogy a pap, életformája által, jel a világ számára, amit nem mindenki ért.  Jézus magasra emelte a házasság szövetségét, ennek ellenére ő mégsem ezt az életformát választotta. Isten rendkívül szeretete nélkül nem lehet megélni, sem megérteni a papi életformát. A pap, a feltámadt Krisztushoz tartozik. „A feltámadás után nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai a mennyben.” (Mt 22,30)  A pap életformája miatt jel a világnak, éppen ezért a ruhaviselete is egy jel. A papi ruha jelzi a befoglaltságot, az odaadottságot.  Elköteleződést fejez ki, hogy viselője Krisztus közvetlen szolgálatára a kiválasztott és a meghívott. Sokféle egyenruha létezik a világban, amely egy nagy összetartást is jelent a hivatás felé. A közutakon például megfigyelhetjük a motorosok egymás felé tett jelzéseit, az integetést, amellyel az összetartozást fejezik ki. – Akik felöltik a papi ruhát, a reverendát, kell, hogy érezzék egymás iránt a tiszteletet, a szeretetet és a felelősséget, hogy egymást segítsék azon a lelki érés útján, amely elvezet a papszenteléshez. A papi ruha szent ruha, a szent szolgálat által lesz szentté, mert a megszentelés szolgálatát végzi benne a pap.  Nem a ruha teszi szentté az embert, nem a ruha teszi a papot Krisztus szolgájává, hanem fel kell nőni ahhoz, amit ez a ruha képvisel. Ahhoz kell felnőni, aki meghívta a papot a hivatásának szolgálatára. Isten és a hivatás iránti szeretetből méltónak kell maradni ahhoz, akinek ruháját hordozzuk, az Egyházhoz, és magához Jézus Krisztushoz – hangsúlyozta a szónok.  Pál apostol is azt üzeni, hogy „Újuljatok meg gondolkodástok szellemében, s öltsétek magatokra az új embert, aki az Isten szerint igazságosságban és az igazság szentségében alkotott teremtmény.” (Ef 4,23-24) Ne csupán a Krisztushoz tartozás ruháját öltsétek fel, hanem magát Jézus Krisztust. Ismerjétek meg őt egyre mélyebben! A tanítások, az imádságok, az elmélkedések mindebben segítenek titeket. Krisztus egyre mélyebb megismerése elvezet a még mélyebb elköteleződéshez, és annak a felismeréséhez, hogy „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem” (Gal 2,20) – bátorította a megyéspüspök a fiatal papokat. 

Nehézségek, kísértések és bűnök nem fogják elkerülni a papok életét sem, de a legkisebb bűn is fájdalommal fog járni, ha él az őszinte szeretet, az Isten felé való vágyakozás teljessége. Nem véletlen, hogy a szentek mindenkinél bűnösebbnek érezték magukat, hisz akiben él a szeretet, az fél a szeretet legapróbb karcolásától is.

A pap, ha igazán Krisztus embere, életével, ruhájával, szavaival, cselekedeteivel egy jellé válik a világ számára.  „Éljen benne az Isten iránti szeretet, az a törekvés, hogy mindig megfeleljen annak akaratának, aki meghívott bennünket.” – zárta ünnepi szentbeszédét a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke.

Bátayné Somogyvári Zita

Forrás: Győri Egyházmegye Sajtóirodája 

Fotó: Németh Péter 






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése