„Quis sicut Dominus, Deus noster?” – „Ki olyan, mint az Úr, a mi Istenünk?” (Zsolt 113,5) jelmondattal kezdte el püspöki szolgálatát Mohos Gábor, akit december 8-án szenteltek fel erre a rangra az esztergomi bazilikában. A vele készült interjúban eddigi pályafutásáról, az előtte álló feladatokról és a püspökök közéleti szerepvállalásáról kérdeztük.
Kérem röviden idézze fel pályafutása fontos állomásait!
Budapesten születtem és nőttem fel, itt jártam általános iskolába és itt kezdtem hittanra is járni, majd lettem elsőáldozó, később bérmálkoztam. Az egyházba „belenőttem”, természetes közeg volt számomra, mert kiskoromtól ide tartoztam. Középiskolába a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba jártam, amely az akkori nyolc katolikus gimnázium egyike volt az országban, miután az összes többit államosították. Érettségi után jelentkeztem az Esztergomi Főegyházmegyébe papnövendéknek. Először Esztergomban tanultam, majd Paskai László bíboros atya Rómába küldött tanulmányaim folytatására.
Mikor szentelték pappá?
1999-ben, Esztergomban. Egy évet voltam káplán Szentendrén, majd két év római ösztöndíj után ismét egy évig káplán voltam, ezúttal Budapesten, a Rózsák terén. 2003-ban kerültem Erdő Péter érsek atya mellé titkári beosztásba. Öt év egyházmegyei központi szolgálat után a püspök atyák megválasztottak a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkárának. Ezt a hivatalt két cikluson keresztül, összesen tíz évig töltöttem be, idén nyárig. Augusztus 1-jével kinevezést kaptam Rómába, ahol a Pápai Magyar Intézet rektora lettem. Itt ért röviddel később a hír, hogy Ferenc pápa kinevezett segédpüspöknek az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyébe. Püspökké szentelésem néhány héttel ezelőtt, december 8-án volt Esztergomban.
Milyen gondolatokkal, lelki útravalóval indul el a püspöki szolgálatban? Mely terület, szolgálat, program lesz a feladatköre?
„A püspökké szentelés során az ember – bár önmaga marad, mégis – valami új ajándékban részesül, amit Isten ad a szentelő püspök imája és a kézfeltétel által.„
Ezt a bennem lévő új valóságot kell megismernem és ezzel szolgálnom az egyházat, az embereket, talán egy kicsit másképpen, mint eddig. Bíboros atyával egyeztetve, a konkrét feladataim közé tartozik majd az egyházmegye papságával való kapcsolattartás, ezen a területen várhatóan lesznek kisebb változások is, összhangban a legutóbbi szentszéki iránymutatásokkal. Szintén be kell majd kapcsolódnom a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust előkészítő munkába. Erre a rendezvényre, amely egy egész héten át tart majd, minden földrészről sok résztvevőt várunk. Olyan nagyszabású eseménysorozatról van szó, melynek előkészítése már eddig is, a következő időszakban pedig még inkább sok energiát igényel majd.
Nem könnyű megtalálni a helyes irányt
Esztergomban és országosan is a szélesebb közönség számára is fontossá vált a római katolikus püspökök közéleti megnyilvánulása, nyilatkozatai. Mohos Gábortól természetesen azt is megkérdeztük: miként vélekedik arról, hogy szükséges-e egy püspöknek, akár bármely felekezetből, a közéleti ügyekben megnyilvánulnia?
– A püspök hivatása Jézus Krisztus evangéliumának hirdetése. Ez az örömhír – ha az ember hittel befogadja – átjár és átformál. Egy olyan értékrendet állít elénk, amely alapján az egyház megfogalmaz szempontokat az aktuális társadalmi helyzettel, kérdésekkel kapcsolatban is. Gyakran nem könnyű a mai bonyolult világban megtalálni a helyes irányt, de ez nem jelentheti azt, hogy ne fogalmazzuk meg – kellő felelősséggel – a saját értékrendünk alapján a véleményünket – kaptuk a választ Mohos Gábortól.
Pöltl Oxi Zoltán
Forrás: Komárom-Esztergom megyei hírportál - KEMMA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése