Ward Mária 1609. május 2-án,
Szent Atanáz püspök ünnepén ismerte fel, hogy nem klarissza hivatása van. Ennek
következtében visszatért Angliába és apostolkodni kezdett. „Bizonytalan
biztonságban” élt: nem tudta pontosan, mire hívja őt Isten, de arról
bizonyosságban volt, hogy Ő az, aki vezeti útján. Még ez évben kapta Istentől a
glória-vízióként ismert belső megvilágosodást. Ebben a lelki tapasztalatban
megerősítette őt az Úr. Buzgó imádsága, istenkeresése és az emberek szolgálata
által „megnyert néhány nemes hölgyet az isteni Vőlegénynek”. Ők lettek Mária
első társnői, velük együtt kereste az Isten rájuk vonatkozó akaratát. A két
évig tartó küzdelmes útkeresés legfontosabb pillanata 1611-ben következett be,
amikor Mária „egészen érthetően, mintegy belső hang útján megértette, hogy az
Intézetet milyen módon építse fel. Ez olyan nagy fényességet adott neki, hogy
teljesen biztos lehetett abban, hogy ez a felismerés az isteni Igazságtól
származik, ő pedig nem csalhat meg”. Ekkor kapta Istentől azt az útmutatást,
amelyet négy évszázada közösségünk alapító mondatainak tekintünk: „Vedd a
Társaságét, (értsd: a jezsuiták szabályzatát) úgy értve, hogy tartalmilag és
forma szerint ugyanazt, annak kivételével, amit Isten a nemek különbözősége
révén megtiltott.”
Forrás: Congregatio Jesu
Képek: Magyar Kurír
Ward Mária rendalapító életrajza itt olvasható. További
cikk a 2010. évi jubileummal kapcsolatban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése