P. Szabó Ferenc SJ
elmélkedése Advent negyedik vasárnapjára
Karácsony közeledtével, advent
negyedik vasárnapján az angyali üdvözlet örökszép jelenetét olvassuk Lukács
evangéliumából. A századok során ez a jelenet számtalan művészt, festőt,
költőt, misztikust ihletett. Soha nem tudjuk kellőképpen megközelíteni a
misztériumot.
Az Efezusi levél elejének himnuszában olvashatunk az Atyaisten örök üdvözítő
tervéről: Már a világ teremtése előtt szeretetből kiválasztott bennünket
Fiában, Krisztusban, hogy fogadott gyermekei legyünk, részesedjünk isteni
életében. Mindenek előtt Krisztus eleve elrendeléséről (predesztinációjáról)
van szó: Isten az örök Ige megtestesülése által akarta üdvözíteni a világot,
megisteníteni a hívőket. (A görög egyházatyák gyakran írnak erről a
megistenülésről, theósziszról.) Ha pedig elhatározta Fia megtestesülését, ehhez
szüksége volt egy asszonyra. A Galata levélben (4, 4-6) olvassuk: „Amikor
elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született,
(…) hogy a fogadott fiúságot elnyerjük. Mivel pedig fiak vagytok, Isten
elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, aki ezt kiáltja: ’Abba, Atya!’…”
Ebben a csodálatos üdvösségtervben jelölte ki Isten a názáreti Mária helyét: mindjárt Fia, Jézus mellett. Itt van az Istenszülő méltóságának alapja. Itt, a názáreti házban történik az üdvösség drámájának meghatározó jelenete. A titokról elmélkedve Szent Bernát, a mézajkú doktor, egyik híres beszédében dramatizálja a jelenetet. Türelmetlenül biztatja Máriát, hogy ne habozzon, ne várakozzon, hanem mondja ki az Igen-t, hiszen ettől függ a világ üdvössége. Ez a kijelentés nem túlzás! Mert Isten szabad választása, Krisztus eleve elrendelése nem köti meg sem Fia, sem Mária szabadságát. Miként a hívők szabadságát sem determinálja: nem bábuként kezel bennünket. Mária teljesen szabadon mondja ki az Igen-t, mert kegyelemmel teljes. Ugyanis minél inkább átadja magát a teremtmény Isten kegyelmének, annál szabadabb. A Fiú is szabadon mond Igen-t az Atyának, és Jézus szabadon adja halálra magát üdvösségünkért.
Az angyali üdvözletkor a názáreti szűz lelkében zavar támad: nem érti még Isten tervét, de alázattal és hittel Igen-t mond az isteni hírnöknek. „Íme, az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint.” Rokona, Erzsébet ezét mondja boldognak Máriát, mert hitt. A Magnificat, Mária hálaadó éneke, felidézi az Ószövetség lelki szegényeit, a kicsiket, alázatosakat, akiket Isten felmagasztal. Mária az izajási Szenvedő Szolga édesanyja lesz: egyszerűen az Úr szolgáló leánya. Fia, Jézus társa lesz - Názárettől a Keresztig és a feltámadásig. Az egyházatyák Mária hitéről elmélkedve így következtetnek: Mária előbb fogant hittel lelkében, előbb fogadta be hittel az Igét, mint testébe az isteni magzatot. Később Jézus is, nyilvános működése során, amikor édesanyja és rokonai keresik, a testi rokonságnál fontosabbnak mondja a Vele való hívő kapcsolatot, mint a vérségi köteléket: azok a boldogok, akik hittel befogadják Isten igéjét, és azt szívükben megőrzik, szeretetben gyümölcsöztetik.
Ebben a csodálatos üdvösségtervben jelölte ki Isten a názáreti Mária helyét: mindjárt Fia, Jézus mellett. Itt van az Istenszülő méltóságának alapja. Itt, a názáreti házban történik az üdvösség drámájának meghatározó jelenete. A titokról elmélkedve Szent Bernát, a mézajkú doktor, egyik híres beszédében dramatizálja a jelenetet. Türelmetlenül biztatja Máriát, hogy ne habozzon, ne várakozzon, hanem mondja ki az Igen-t, hiszen ettől függ a világ üdvössége. Ez a kijelentés nem túlzás! Mert Isten szabad választása, Krisztus eleve elrendelése nem köti meg sem Fia, sem Mária szabadságát. Miként a hívők szabadságát sem determinálja: nem bábuként kezel bennünket. Mária teljesen szabadon mondja ki az Igen-t, mert kegyelemmel teljes. Ugyanis minél inkább átadja magát a teremtmény Isten kegyelmének, annál szabadabb. A Fiú is szabadon mond Igen-t az Atyának, és Jézus szabadon adja halálra magát üdvösségünkért.
Az angyali üdvözletkor a názáreti szűz lelkében zavar támad: nem érti még Isten tervét, de alázattal és hittel Igen-t mond az isteni hírnöknek. „Íme, az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint.” Rokona, Erzsébet ezét mondja boldognak Máriát, mert hitt. A Magnificat, Mária hálaadó éneke, felidézi az Ószövetség lelki szegényeit, a kicsiket, alázatosakat, akiket Isten felmagasztal. Mária az izajási Szenvedő Szolga édesanyja lesz: egyszerűen az Úr szolgáló leánya. Fia, Jézus társa lesz - Názárettől a Keresztig és a feltámadásig. Az egyházatyák Mária hitéről elmélkedve így következtetnek: Mária előbb fogant hittel lelkében, előbb fogadta be hittel az Igét, mint testébe az isteni magzatot. Később Jézus is, nyilvános működése során, amikor édesanyja és rokonai keresik, a testi rokonságnál fontosabbnak mondja a Vele való hívő kapcsolatot, mint a vérségi köteléket: azok a boldogok, akik hittel befogadják Isten igéjét, és azt szívükben megőrzik, szeretetben gyümölcsöztetik.
(Lk 1, 26-38)
Fejezzük be elmélkedésünket XVI. Benedek imájával (Deus caritas est):
Szentséges Szűz Mária, Istennek anyja,
Te ajándékoztad a világnak az igaz Világosságot,
Jézust, a te Fiadat – Isten Fiát.
Te teljesen ráhagyatkoztál Isten meghívására
és így a jóság forrásává lettél, mely Istenből fakad.
Mutasd meg nekünk Jézust.
Vezess minket Őhozzá.
Taníts meg minket megismerni és szeretni Őt,
hogy mi magunk is valóban szerető emberek
és az élő víz forrásai lehessünk
szomjazó világunkban. – Ámen.
Fejezzük be elmélkedésünket XVI. Benedek imájával (Deus caritas est):
Szentséges Szűz Mária, Istennek anyja,
Te ajándékoztad a világnak az igaz Világosságot,
Jézust, a te Fiadat – Isten Fiát.
Te teljesen ráhagyatkoztál Isten meghívására
és így a jóság forrásává lettél, mely Istenből fakad.
Mutasd meg nekünk Jézust.
Vezess minket Őhozzá.
Taníts meg minket megismerni és szeretni Őt,
hogy mi magunk is valóban szerető emberek
és az élő víz forrásai lehessünk
szomjazó világunkban. – Ámen.
Forrás: Vatikáni Rádió
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése