Szimpózium XII. Piusz pápa „Provida Mater Ecclesia” apostoli konstitúciójáról

XII. Piusz pápa

XII. Piusz pápa 60 évvel ezelőtt, 1947. február 2-án kiadott „Provida Mater Ecclesia” c. apostoli konstitúciójáról tartottak szimpóziumot február 3-4-én a Vatikánban, a Püspöki Szinódusok termében a Világi Társulások Világszervezete rendezésében.

A rendezvényen közel 400 pápai és egyházmegyei jogú társulás képviseltette magát. Február 3-án szombaton reggel Ewa Kusz, a szervezet elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd Georges Cottier bíboros, a Pápai Ház nyugalmazott teológusa tartott előadást az intézmények teológiai szempontjairól. A résztvevőket délben XVI. Benedek pápa fogadta kihallgatáson.

Szombaton délután nyelvek szerinti csoportokban folyt a megbeszélés a következő témáról: „azoknak a kihívásoknak az elemzése, amelyeket a modern világ állít az egyház prófétai jellege elé”.

Vasárnap délelőtt a szimpózium egy-egy résztvevője, Ázsia, Afrika, Észak- és Dél-Amerika, valamint Európa képviseletében tett tanúságot arról, hogy hogyan válaszolnak a világi intézmények Istennek szentelt tagjai ezekre a kihívásokra. A kerekasztal-beszélgetést Stanislaw Rylko érsek, a Világiak Pápai Tanácsának elnöke vezette. A szimpóziumot Franc Rodé bíboros, a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Kongregáció prefektusának beszéde zárta le, majd a Vatikáni Szent Péter-bazilikában szentmisével ért véget a nemzetközi találkozó.

A szimpózium alkalmából kiadott sajtóközlemény emlékeztet arra, hogy XII. Piusz dokumentumával ismerte el az Egyház azt a sajátos hivatást, hogy valaki az evangéliumi parancsok szerint él, külső jelek nélkül, a saját társadalmi környezetében, ezzel vállalva az evangéliumban említett „só” és „kovász” szerepét. A dokumentum ezen világi intézmények teológiai-jogi hátterét teremtette meg, kiemelve, hogy a tökéletes keresztény élet modellje továbbra is a szerzetesi életforma marad. A későbbi Danielou bíboros 1946-ban arról írt egy cikkében, hogy az egyháznak ki kell lépnie a skolasztika útvesztőiből, hogy jelen lehessen a világban. A teológiai hátterét ezeknek a gondolatoknak leginkább Hans Urs von Balthasar munkássága teremtette meg, aki egy 1952-ben megjelent Schleifung der Bastionen (A bástyák ledöntése) című könyvében az egyház és a világ közti határok leküzdéséről írt.

Hans Urs von Balthasar II. János Pál pápával

A Vatikáni Rádiónak adott interjújában Emilio Tresalti, a világkonferencia alelnöke hangsúlyozta, hogy a II. Vatikáni Zsinat előtt kiadott pápai megnyilatkozás megalapozta a zsinat „Lumen Gentium” kezdetű dogmatikai konstitúciójának tanítását a világi hívek feladatáról az Egyházban. Részletes tájékoztatót és szabályozást a világi társulásokról az egyházi törvénykönyv 710-730. terjedő kánonjai tartalmaznak.

Eszerint „a világi intézmény a megszentelt élet olyan intézménye, amelyben a világban élő krisztushívők a szeretet tökéletességére törekszenek, és a világ megszentelését főként belülről igyekeznek szolgálni”.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír - 2007. 02. 05.