2011. december 23., péntek

Karácsonyi gondolatok


„Nagyon szerettem a nagymamánál a karácsonyt és a karácsonyfát. A fa a sarokban állt a maga egyszerűségében a nagymama kicsiny házikójának középső szobájában, ami konyha is volt egyben. Igazi viaszgyertyák voltak rajta, a karácsonyfaégőket még nem ismerték ott akkor. A nagymamánál közelebb volt hozzám a kis Jézus, mert nagyon egyszerű volt minden.
Egyik alkalommal úgy befűtöttünk éjszakára a vaskályhában, hogy a szoba másik sarkában lévő karácsonyfán a vékony gyertyák elgörbültek. Csak reggel vettem ezt észre, mikor kibújtam a jó meleg dunna alól. „Hú, még a kályha teteje is izzik, olyan meleg van!” – mondta keresztapám. „Istenem!” – gondoltam magamban – „bárcsak mindig itt lehetnék, a meggörbült gyertyák között. Kint a dermesztő hideg, bent a katlanhőség, és mégsem fázom kint, bent pedig sosincs melegem. Hol vagyok én? Tán csak nem ilyen lehetett Betlehem; ilyen egyszerű és ilyen teljes?”Átlényegült a világ bennem mindig, míg ott lehettem.

Drága kicsi Jézusunk a Szűzanyával és Szent Józseffel együtt hiányolt-e bármit is? A világ, amelybe született, később megöli a Megváltót, de most szerető karokban ringatózik, és a borostás férfi tekintetéből tudja, biztonságban van. Milyen kicsi, milyen védtelen lett az Isten! Szüksége van a babusgatásra, az otthon melegére, a simogatásra, az ölelésre és a gondoskodásra. Az Ő életében csak azok a dolgok vannak jelen, amelyek igazán fontosak.

Ahogy közeledünk karácsony ünnepéhez, egyre inkább küszködünk azzal a kísértéssel akár tudatosan, akár öntudatlanul, hogy „teletömjük” testünket, lelkünket lényegtelen dolgokkal. Ezektől persze semmivel sem töltődik ki jobban a bennünk lévő üresség. Merész vállalkozás lenne, ha most nem vennénk semmit, hanem többet lennénk együtt a szeretteinkkel? Ha csak időt ajándékoznánk nekik? Azt, amire igazából szükségük van? Ha kimondanánk a várt mondatot: szükségem van rád? Ha csak ennyit tennénk. Semmi többet. Ha azt tennénk, amit a Boldogságos Szűz Mária és Szent József a betlehemi istállóban.”

P. Bátor Botond OSPPE, a Magyar Pálos Rend tartományfőnöke 

Forrás: Magyar Pálos Rend - Fehér Barát, a rend hivatalos értesítőjének 2010. decemberi számából


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése