Gyakran előfordul, hogy előre látni akarjuk egész életünk útját. Mindent megtervezünk. Választunk egy hivatást; eldöntjük, hogy ez vagy az a foglalkozás lesz jövedelmünk és szakmai beteljesülésünk forrása; megtervezzük a jövőnket és látjuk magunkat családalapítóként, stb. És mégis, valahogy könnyen elfelejtjük föltenni magunknak azt az egyszerű, de lényeges kérdést: Mi a szándéka Istennek az én életemmel?
Ez a kérdés elérte szívemet, miután a fent említett lépések többségén túljutottam. Akkor, amikor éppen befejezni készültem üzleti tanulmányaimat Brazíliában. Ez idő tájt már két éve az Egyesült Államokban éltem. Úgy tűnt, az életem biztos irányba halad. Nagyon jól ment a munka; egy ingatlanokkal foglalkozó cégnél dolgoztam Észak-Karolinában, és alig töltöttem ott egy évet, amikor előléptettek a New York-i irodájukba. A fizetésem megengedte már, hogy szinte függetlenítsem magam a szüleimtől. Hogy teljes legyen a kép: jó barátságok, egészséges utazások, sportolás, stb. Röviden, megvolt mindenem, amit csak kívánni lehet. De nem tudtam, hogy Istennek más tervei vannak. Mi az Isten szándéka az én életemmel?
1998. nagyhetére mindent elrendeztem, hogy egy hét vakációt tölthessek néhány barátommal...mégis egy kis magot ültetett a lelkemben már. Egyszerre csak egy meghívást kaptam, melyet nővérem (ő már a Regnum Christi Mozgalom megszentelt életű tagja), néhány évvel korábban készített számomra: nagyheti misszió Mexikóban. Nem tudom megmagyarázni, hogyan, de néhány nappal a nagyhét kezdete előtt azon kaptam magam, hogy átírattam a repülőjegyeimet. Majdnem olyan volt, mintha egy sürgős találkozóm lett volna és úgy láttam, szükséges elmennem a misszióra.
Itt, egy egész életemet meghatározó élményt szereztem. Azt gondoltam, nagyon sokat tudnék adni másoknak, de végülis sokkal többet kaptam annál, mint amit adni képes voltam, talán nem is a szerzett tudás, hanem inkább az élet mélyebb értelmének megtalálása tekintetében. Találkoztam emberekkel, akiknek semmijük sem volt, anyagi értelemben, de mégis mindenük volt: öröm, békesség, egy értelmes élet érzete, meghitt kapcsolat Istennel. Azt kell mondanom, hogy ez bámulattal töltött el és töprengésre késztetett. Miért van az, hogy én, akinek mindene megvan, nem vagyok teli ugyanilyen életörömmel és lelkesedéssel? Lehetséges, hogy én elfelejtettem valami alapvetőt az életemben? Felfedeztem, hogy nemcsak valami lényeges dolog hiányzik, hanem az egyetlen lényeges: "Mi Isten szándéka az én életemmel?"
Két meggyőződéssel tértem haza: hogy a teljességet, önmagam másoknak ajándékozásában találom meg, és hogy az első esélyt Istennek kell megadnom. A recept nagyon egyszerű volt: sokkal gyakoribb személyes imádság - egész addig egy Miatyánkból és egy Üdvözlégy Máriából állt lefekvés előtt az imaéletem - és gyakoribb szentmise látogatás.
Isten, lépésről lépésre közeledett szívemhez, felfedve terveit, és felgyújtva bennem a vágyat a teljes önátadásra. Ez a lélek jutalma, aki megnyílik előtte: Isten szól, Isten mozdul, Isten engedi, hogy rátaláljunk és feltárul előttünk. És ez átalakít. Az Istennel való találkozás élménye után, megismerve közelségét, jóságát, nem lehet ugyanott folytatni mint előtte. Megváltozik a látásmódod, megváltoznak a fontossági sorrendek. Isten él és Valakivé válik életedben - valaki, aki hív, aki szeret, aki akarja, hogy válaszolj, aki vágyik arra, hogy válaszoljanak neki.
Mi Isten szándéka az én életemmel? Ezekkel az egyszerű szavakkal én megértettem, hogy az egyetlen és legjobb lehetőség számomra Isten akaratát követnem. Láttam, hogy ez a legjobb életterv és biztosítja a boldogságot és beteljesülést - nem önző értelemben, hanem mindenek felett azért, mert látod, hogy elfogadod azt a tervet, melyet Isten gondolt ki neked az örökkévalóságtól kezdve, bízva a te igenedben. Az oly nagy, kiváltságos szeretet és a bizonyosság láttán, hogy ő mindig segítségemre lesz, nem mondhatok mást, csak igent. "Bízd utaidat Istenre és ő cselekedni fog."
Alessandro de Borbón atya Brazíliában, Sao Paoloban született 1974. augusztus 9-én. Négy testvére közül ő a legfiatalabb (két fiú és két lány). Üzleti ügyvitelt tanult Brazíliában és az Egyesült Államokban dolgozott. 1999. szeptemberében lépett be Krisztus Légiójába és a noviciátust és a humán tanulmányokat Salamancában, Spanyolországban végezte. Filozófiai és teológiai tanulmányait Rómában a Regina Apostolorum Pápai Athenaeum egyetemen folytatta. A nevelő csoport tagjaként Salamancában a noviciátusban dolgozott, jelenleg Budapesten végez apostoli munkát.
Forrás: Regnum Christi - http://www.regnumchristi.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése