Limai Szent Róza domonkos harmadrendi nővér (1586. április 20. — 1617. augusztus 24.) az első Újvilágban született szent a római katolikus egyházban.
Szent Róza Isabel Flores y de Oliva néven született Lima városában, Peru hercegségében, amely akkor Új-Spanyolország része volt. Gaspar Flores és María de Oliva sok gyermekének egyike volt. Édesapja a Spanyol Birodalmi hadsereg lovasa volt, San Germánban született San Juan Bautista szigetén, amely most Puerto Rico része. Édesanyja egy limai őslakos volt. Későbbi beceneve, a „Róza”, egy csecsemőkori esetből származik: az egyik szolgáló állította, hogy a kislány arcát látta rózsává változni. Más, kevésbé csodás magyarázat szerint azért kapta a Róza nevet, mert csodálatosan szép volt az arca. Csodagyerek volt: 4 évesen csodás módon megtanult olvasni, hogy nagy példaképe, Sziénai Szent Katalin műveit olvashassa és magába forrassza. 1597-ben Lima püspöke, az a Turibius de Mongorovejo részesítette a bérmálás szentségében, akit szintén szentté avattak. Ebben az időben vette fel hivatalosan a Róza nevet.[1]
Még egészen kicsi volt, amikor már segített a családi munkáknál: ki kellett mennie neki is a mezőre, ahol egész nap folyt a földművelés, az éjszakáit mégsem csak az alvásnak, hanem hosszú imáinak is szentelte.[1] Fiatal lányként - az ismert dominikánus harmadrendi szerzetesnővel, Sziénai Szent Katalinnal versengve - elkezdett heti háromszor böjtölni és titokban keményen vezekelni. Amikor szépségét dicsérték, Róza levágta a haját és paprikát maszatolt az arcára, mert zavarta, hogy a kérők elkezdték észrevenni.[2] Szülei és barátai tiltakozása ellenére visszautasított minden udvarlót. Szülei tiltása ellenére órákat töltött elmélkedve az Oltáriszentség előtt, amelyet naponta magához vett. Ez abban az időben nagyon ritka volt. Elhatározta, hogy szüzességi fogadalmat tesz, amelyet szülei elleneztek, akik házasítani szerették volna. Végül édesapja csalódottságból adott neki egy szobát a családi házban.
Harry Clark festett üvegablaka, amelyen Szent Róza megégeti a kezét vezeklésből
A napi böjtölés után végleg tartózkodást vállalt a húsevéstől. Segített a betegeken és az éhezőkön a közösségében azzal, hogy a szobájába vette őket és segített rajtuk. Róza eladta a szép hímzőmunkáit, s a növényeket, amelyeket termesztett kivitte a piacra, hogy segítse családját. Csipkét és hímzéseket készített és árult, hogy segíthessen a szegényeken. Vájt egy kis barlangot s ott imádkozott és vezekelt. Máskülönben remete életmódot folytatott, csak azért hagyta el a szobáját, hogy templomba mehessen.
A Domonkos-rend szerzeteseinek figyelmét magára vonta. Apáca szeretett volna lenni, de apja eltiltotta, ezért belépett a domonkos harmadik rendbe, amíg a szüleinél élt. 20 évesen magára vette a harmadik rend ruháját és örökös szüzességi fogadalmat tett. Egy nehéz ezüstkoronát viselt kis tüskékkel belül, hogy Krisztus töviskoronáját magán hordhassa.[2]
1615-ben holland hadihajók támadják meg Limát. Róza egyesíti a város asszonyait, hogy imádkozzanak a Rózsafüzér Királynőjének Templomában. A holland flotta néhány nappal később titokzatos módon felvonja a vitorláit és elvonul Lima alól, anélkül, hogy megtámadná a várost. A csodát mindenki Rózának tulajdonítja.[1]
Tizenegy éven keresztül élt komoly bűnbánatban, időnként elragadtatásokkal. 1617. augusztus 24-én, 31 évesen meghalt. Úgy tartják, hogy halálának dátumát megjósolta. Temetése a katedrálisban zajlott Lima összes vezetőjének részvételével. A püspök dicsérő beszédet mondott temetésén.
Forrás: Wikipédia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése