A papi cölibátus előírja, hogy a római katolikus papnak nem lehet felesége. Az a normális viszony, amelyet a Teremtő szabott meg férfi és nő között, az ő életében másként kell, hogy alakuljon.
A női nemnek a pap életében is igen komoly szerepe van, hiszen őt is
édesanya szüli, neveli. Igen sok függ a papok édesanyjától, hogy milyen
egészséges lesz a fia, ha papi hivatást kap Istentől. Az is sokat számít,
voltak-e családjában leányok. A papok akkor tudnak helyesen gondolkodni a női
nemről, ha édesanyjuknak és nővérüknek látják őket. Szent Pál apostol fiatal
tanítványát püspökké szentelte és az efezusi hívek szolgálatára rendelte. Bölcs
tanácsokkal látta el a női nemhez való viszonyulásban is: Tekintsd „az idős
asszonyokat, mint anyádat, a fiatalabb nőket, mint lánytestvéreidet, teljes
tisztasággal”. (1Tim 5, 2) Ez a viszonyulás állandóan segítségére lesz a
papnak, hogy okosan és szeretettel tudjon gondolkodni nővéreiről, a női nemről.
Érintkeznie kell velük: gyóntatnia kell őket is, meg kell értenie őket anélkül,
hogy olyan érzelmi kapcsolata alakulna ki, amely a párkereső civil férfinak
természetes. Az együtt érző szívet a kegyelem őrizheti meg, hogy ne magának,
hanem annak a boldogítására segítse alakulni női híveit, aki majd az élete
párja, a Teremtő által neki szánt boldogítója lesz. Ha ezt érti a pap, akkor
könnyebben végzi küldetését ezen a téren. Nem szabad elfelednie, amit költő
paptestvérünk fogalmazott meg önmagának és mindannyiunknak: „Ő mindenkinek
öccse, fia, bátyja, Ő mindenkinek a valakije, Csak néki, néki nincsen senkije”.
Kovács Bánk OFM
Forrás: Ferences Szegénygondozó
Nővérek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése