A keresztény ember alapvető
beállítódása az Isten akarata szerinti életre szól. Mennyivel inkább igaz ez a
hivatás kérdésére.
Isten saját akarata szerint
egyeseket kiválaszt, meghív az ő közelebbi szolgálatára. Ez az Ő döntése. A
kiválasztott erre viszont szeretetből válaszol és elfogadja azt. Nem pusztán
saját akaratból születik egy hivatás, hanem egy válasz Isten különleges
kegyelmére.
Ez a hívás azonban nem
fátumszerűen megvalósuló történés, hanem egy valódi párbeszéd, melyben Isten
szabad döntést vár el a kiválasztott személytől.
"Isten
cselekvése az üdvtörténet során nem valamiféle monológ, amit Isten egyedül,
saját magával folytat, hanem egy hosszú, drámai párbeszéd Isten és az ő
teremtménye között, melyben Isten lehetőséget ad az embernek arra, hogy valódi
választ adjon szavára, s így saját következő szavát ténylegesen attól teszi
függővé, hogy az ember szabad válasza hogyan alakult. " Karl Rahner SJ
A papi hivatás
motivációja nem a pénzkereset, nem is a házasságra való képtelenség, vagy egyéb
negatív feltételezett tényező, hanem az Isten iránti viszont szeretet, hűség és
engedelmesség, Isten tervének részesévé válva a lelkek üdvösségéért vállalva az
egész élet feláldozását. A szerzetesi és más megszentelt hivatásoknál ugyanez
elmondható, hogy a lelkek üdvéért odaadott élet egy élet átadás Istennek
egészen elégő áldozatul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése