2014. január 1., szerda

Isten terve velem 1.

1. Mi a hivatás?
- Az Isten álma az emberről.
- Az, ahol az ember megtalálja az igazi helyét.
- Ezt megtalálni nehéz, mert túl gyors a világ, túl gyorsan változik. 
- Az emberi kapcsolatok is gyorsan változnak, időlegesek.
- A család is, mely eddig biztos pont volt, nagyon megváltozott. Ez mélyen hat ránk.
- Sok minden miatt sebzettek vagyunk, bonyolult a világ.

Nekünk kell tudatosan keresni a helyünket, a hivatásunkat.


2. Hogyan tudom megtalálni a helyemet, a hivatásomat?
Néhány alapvető dolog:
- Van Isten, az Isten jó, végtelenül jó, és végtelen szeretet. Az hogy vagyok és létezem, nem véletlen műve, nem csak két ember döntése, már sokkal hamarabb elkezdődött mindannyiunk élete Isten álmában. Isten azt mondja minden nap, mindenkinek: akarom, hogy legyél. Azért vagy, mert van Isten, aki azt mondja, teszi Veled, hogy vagy.
- Isten feltétel nélkül szeret. (A szüleink, mások nem feltétlenül.) Isten akkor is szeret, akkor is jó, ha én nagy hülyeséget csinálok. A kicsinyekhez, szegényekhez, betegekhez, vámosokhoz jön. Feltétlenül szeretve vagyunk.
- Isten atya, így szabad felszabadultan döntenem, nem kell agyongörcsölni a döntéseimet. Bátorság kell a döntésekhez.

3. A hivatás teológiája
A meghívás küldetést, szolgálatot von maga után. Bármi is a helyem, az nem pusztán rólam szól, hanem, hogy hogyan lehet az életem boldogító másoknak. Fontos: elköteleződés, közösség alkotás, építés másokkal. (Koroknai Zoltán SJ atya előadásából)

4. Mi Isten terve velem?
A híres jezsuita teológus Karl Rahner így beszél Isten akaratáról: 
"Isten cselekvése az üdvtörténet során nem valamiféle monológ, amit Isten egyedül, saját magával folytat, hanem egy hosszú, drámai párbeszéd Isten és az ő teremtménye között, melyben Isten lehetőséget ad az embernek arra, hogy valódi választ adjon szavára, s így saját következő szavát ténylegesen attól teszi függővé, hogy az ember szabad válasza hogyan alakult. Isten szabad cselekedete mindig az ember cselekvéséből is táplálkozik. A történelem nem olyan, mint egy színmű, melyet Isten magának ad elő és amelyben a teremtmények csak passzív szereplők, hanem a teremtmény maga is aktív résztvevője és formálója a történéseknek a történelemnek ebben az isteni-emberi drámájában, és ez az, ami miatt a történelem valódi és abszolút komolysággal bír."
Isten együttműködésre hív, alkalmazkodik hozzánk. Válaszainktól teszi függővé cselekedetét. Van terve velünk, de nem ragaszkodik hozzá, hagyja, hogy attól eltérő történjen az emberrel, meghagyja az ember szabad akaratát.
Valójában a teremtésünk tényével Isten mindegyikünket meghív, hogy legyünk vele kapcsolatban. De ezt nem súgja általában a füledbe. Isten igen gyakran meghívását másokon keresztül közvetíti számunkra. Gyermekkorban a szülőkön, tanárokon keresztül, vagy olyan felnőttek által adja tudtodra, akiket tisztelsz, csodálsz, akikben bízol. Ők megosztják veled saját hitedet.
Felnőttként lehet, hogy mások tettei, szavai inspirálnak, akikről tapasztalod, hogy hisznek Istenben.
De van egy másik, mélyebb, misztikusabb szint is, ez történ Szt Ágostonnal is, aki a Vallomások című könyvében ír saját tapasztalatáról.
"Későn szerettelek, Ó Örök és Új Szépség, későn szerettelek meg, pedig Te mindig bennem voltál, de én nem voltam ott jelen. Alkotásaid szépségei között tévelyegtem. Te mindig velem voltál, de én nem voltam Veled. Azok a dolgok, melyek csak akkor vannak igazán, ha Benned vannak, távol tartottak engem Tőled. nevemen szólítottál, kiáltoztál utánam, és hangod áthatolt süketségemen."
Ágoston hosszú ideig küzdött önmagával, számára a felismeréseknek lassú, küzdelmes folyamata volt.
Mindegyikünknek arra szól a hivatása, hogy személyes kapcsolatban legyünk Istennel. Ilyen értelemben minden embernek van hivatása. Minden keresztény alapvető hivatása pedig, hogy Krisztust egyre szorosabban próbálja követni.
A Bibliában sok hivatás történetet találunk: néhány példa ezek közül:
Ószövetség: Kiv 3.1-10 1Sám.3.1-9 Jer. 1.4-10
Újszövetség: Mt 13.44-46 Mt.19 16-22 Lk 1,126-38 Lk 5,1-11 Jn 2.35-39 Jn 4,1-42
Ha olvasol a sorok közül, megláthatod, hogy még ezek a közismert személyiségek is, akiken Isten kinyilvánította és megvalósította terveit csak küzdelmek árán voltak képesek válaszolni Istennek.

5. Hogyan bontakozik ki az élethivatásunk?

1. Alaphivatás: keresztény hivatás
2. Életállapot választás
5.1. Keresztény alaphivatás
Jézus Krisztus követése. Személyes barátság vele. Minden nap keresni, hogy követhetem őt. Erre mindenki meghívást kap. Kereszténynek lenni önmagában hivatás. Istennek van egy alap meghívása a hitre és az életszentségre. Talán észre sem vesszük, annyira természetesek e meghívás jelei, amit családtagjaink, barátaink példája, szavai közvetítenek, vagy igehirdetésben hallunk dolgokat, amik megindítanak, olykor a szívünk mélyén erősödik fel az Isten utáni szomjúság,vagy a Szentírás szavaiban hallhatjuk a mélyebb hitre való meghívást.
Imádság: mély, személyes barátság Jézussal. Hit felfedezése, olvasás. Közösség, szolgálat. Talentumaim kibontakoztatása. Miben vagyok jó? Mik azok, amiket a Jóistentől kaptam? Mi az, ami érdekel, amit szívesen csinálok? Érdemes olyasmit csinálni, ami igazán érdekel.
5.2. Házasság, szerzetesség, papság
Az ember alapvető ("természetes") hivatása, avagy az alapút: a házasság. (A házassághoz nem kell külön hívás.) Ha a szerzetességre, papságra hív, akkor kell hogy mondjon valamit a Jóisten. Ehhez egy másik hívás kell jöjjön. Lehet, hogy az Isten egyszer csak egy másik útra hív.
5.2.1. Házas hivatás
A házasság hivatása egészen mélyen emberi természetünkbe van beleírva, már biológiai szinten ott a szexuális vonzalom minden emberben. A Teremtő adta ezt az alapvonzódást, férfi és nő egymáshoz rendelését (vö. teremtés könyve első két fejezet). Lehet mondani, hogy bár vannak kivételek, de a világi keresztény, házas hivatás az alapértelmezett keresztény hivatás. Nem szükséges semmi különös isteni jel, meghívás élmény, hogy valaki ezt a hivatást válassza. Pontosabban Isten egészen hétköznapi körülmények által hív: egy vonzó társ megtalálása, a kapcsolat működésének józan ésszel belátható bizonyítékai: kölcsönös szeretet, megértés, érzelmi kötődés, elfogadás, közös célok és értékrend stb.
5.2.2. Szerzetesi és papi hivatás
Az ilyen hivatásnak nem a párkapcsolatra való képtelenség a jele.
A szerzetesi vagy papi hivatás az általános emberi természetre épül. Azaz olyan normális embereket szólít meg az Isten, akikben jelen van a természetes vonzódás a másik nem iránt. Tehát nem arról van szó, hogy akiket Isten papnak hív, annak az a jele, hogy nem érdeklik a nők. Az, hogy valaki vonzódik a nők iránt, nem hogy nem kizáró ok, hanem épp az alkalmasság kritériuma: valóban férfi az illető.
Arról van inkább szó, hogy az alapértelmezett, az emberi természetünkbe beleírt hivatáson túl Isten egy újabb meghívása jelenik meg, ami nem szünteti meg a korábbit, de mélyen átformálja. Ez a hívás összetett dolog, olykor sok apró részletből áll össze.
Összességében Isten hívását személyes belső és külső egyházi valóságok egyszerre közvetítik.
Isten hívását általában fokozatosan ismerjük fel. Lehetnek kisebb-nagyobb jelek, amik elindíthatnak, hogy komolyabban foglalkozzam vele.


Forrás: Premontrei Női Kanonokrend, Zsámbék


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése