Szabadtéri szentmise Szent Margit emlékére

A hagyományoknak megfelelően a margitszigeti domonkos kolostor romjainál mutat be szentmisét Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek január 20-án, vasárnap 11 órakor Árpád-házi Szent Margit emlékére.

Az ünnep lehetőséget ad arra, hogy Szent Margit erényekben gazdag életét újragondoljuk, és üzenetét a mai ember számára értelmezzük. A szerzetesnő erényei közül az egyik legszembetűnőbb az engesztelés volt. Korunkban talán érthetetlennek tűnik, hogy egy fiatal királylány miért tartotta fontosnak, hogy az Úr megbocsátó kegyelmét kérje, hiszen egész életét tisztaságban és szegénységben, kolostorok falai között élte. A róla szóló életrajzi írásokat olvasva azonban megkaphatjuk rá a választ: Ő az engesztelését, Jézus keresztáldozatához kapcsolva magyar népéért ajánlotta fel.

Az 1510 körül, Ráskai Lea által magyarra fordított életrajz szerint Margit gyermekkorában kezébe vett egy keresztet, és megkérdezte a veszprémi szerzetesnővéreket, hogy mit jelent számukra. Amikor azok elmondták neki, hogy „Urunk Jézus Krisztus ekképpen öletett meg emberi nemzetért”, keservesen sírásra fakadt (i.m. 1). Ebben az időben vette fel a szerzetes ruháját „nagy ájtatossággal”, és a domonkos apácák regulájának szokásaival. Az írások arról is tanúskodnak, felnövekedve egyre jobban láthatta, hogy Jézus áldozatához kapcsolt élete engesztelő áldozat a magyar népért. Ezt a felismerést több történelmi esemény is erősíthette.

Margit annak tudatában élt, hogy kolostori életét szülei, IV. Béla király és Laszkarisz Mária engesztelő felajánlásának köszönheti, akik a tatárokról elszenvedett muhi vereség után (1241) megszületendő gyermeküket az ország javáért Istennek ajánlották. Batu kánnak az országból való gyors kivonulását, a megváltozott történelmi körülményeket (meghal a nagykán) az ő felajánlásával is lehetett magyarázni. Ezt erősíthették továbbá a szentekről hallott történetek, különösen nagynénjének, Erzsébetnek az élete, akit a jóra a szegények iránti szeretet indított, de önmegtagadásaiban jelen volt az engesztelés is. Engesztelésének a legfőbb oka azonban az édesapja, IV. Béla és annak fia, István közötti háború volt, aminek a meggyengült országban végzetes kimenetele lehetett. Önmegtagadásaival és engeszteléseivel is magyarázható, hogy az apa és a fia Margithoz közel, a Nyulak-szigetén kötöttek békeszerződést (1266), amely átmeneti nyugalmat jelentett az országban.

Megkapóan szép, hogy Margit túllátott az ország nyomorúságos helyzetén, és felismerte, hogy a megosztottság Jézus Krisztus Egyházát is veszélyezteti. Az egyik alkalommal, amikor a szerzetestársnői, féltve őt az önmegtagadások okozta testi gyengeségektől és betegségektől, megkérdezték tőle, az országban történtekért miért gyötri magát, ő feleletében az Egyháznak okozott sebekre hivatkozik: az „Anyaszentegyház, minden hű keresztények anyja az ő (az Egyház) drágalátos tagjaiban metéltetik és ő igen keményen gyötörtetik. És ti azt mondjátok énnékem: «Mi tenéked benne?» Nemde nem ő szült-e a keresztvíznek miatta újonnan engemet, tiveletek együtt? Nemde az ő leányai közül való vagyok-e én? Bizonnyal az vagyok.” (Ráskai Lea, i.m. 84k) A leírások szerint Margit halálát kortársai is engesztelő áldozatként fogták fel, mert halálának éjjelén fráter Péter a vecsernye után ezt a szózatot hallotta: „A bárány meghalt.” (uo. 101)

Mit üzen Szent Margit engesztelése a mai embernek? II. János Pál pápa szavaival élve ma is egy „bűn által megosztott világban élünk”, amelynek orvoslásához szolidaritásra van szükség (SrS, 38). Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy a bűn, lényege szerint Istentől való elfordulást jelent. Ezért fontos számunkra az Úr engesztelése, amely Isten Báránya áldozatához kapcsolva kapja meg igazi értelmét. Az engesztelés tárhatja fel előttünk a bűnök okozta sebek mélységét, nyithatja meg szívünket a gyógyulás, az összefogás lehetőségeire is.

Beran Ferenc

 „Oly igen édesen imádkozik vala e szent szűz minden időben, hogy akármely igen hideg idő volt, mikoron egyéb szororok isteni szolgálat után mentenek magukat megmelegíteni szobába, e Szent Margit asszony megmaradt vala a karban, csak egy köntösben avagy kápában a nagy hidegségben...” (Részlet a Szent Margit-legendából, amely 1300 körül íródott, és Ráskay Lea domonkos apáca másolatában maradt fenn egy 1510 körül keletkezett kódexben.) 

Forrás: VPP Hírporta