Bosco Szent János földi élete 1888. december 31-én
hajnalban ért véget. Az egész keresztény világ, és mindenki, aki ismerte,
ugyanazt gondolhatta ekkor, amit egy jezsuita atya fogalmazott meg Don Bosco
halála másnapján a szaléziaknak: - Eljöttem, hogy veletek örüljek,
mert szentet adtatok a mennyországnak.
Mondhatni, jól ismerjük az életét: IX.
Piusz pápa utasítására ő
maga írta le gyermekkorát és tapasztalatait, életrajzát pedig Lemoyne szalézi atya húsz nagy kötetben
dolgozta fel. Ha röviden össze akarjuk foglalni ennek a valóban nagy szentnek
az életét, és meg akarjuk fejteni a titkát, személyét és méltán híres megelőző
pedagógiai módszerét érdemes mélyrehatóbban megismernünk.
Az 1815-ben született Bosco János a
mai fogalmak szerint többszörösen hátrányos helyzetű gyermek volt: édesapját
kétéves korában veszítette el, szegénységben, sokszor nélkülözésben élt egy
vidéki tanyán, ráadásul féltestvére annyira ellenezte tanulási vágyát, hogy egy
ideig kénytelen volt elköltözni otthonról. Mindemellett édesanyja, aki egyszerű
parasztasszony volt ugyan, de kiváló nevelői kvalitásokkal rendelkezett;
beleplántálta a mély hitet, a munka és a szegénység szeretetét, és mindig
támogatta a fiát, sőt életének utolsó tíz évét vele töltötte a valdoccói
oratóriumban, ahol az elhagyatott fiúk ellátásában segített.
Érdemes megemlíteni: gyermekként,
hogy társait szórakoztassa, és figyelmüket magához vonzza, Bosco János számos
bűvésztrükköt és zsonglőrmutatványt elsajátított. Hogy tanulásának költségeit
fedezze, fiatalkorában több mesterséget is kitanult, melyekre később
megtanította a fiúkat is az oratóriumban: volt szabó, asztalos, cipész, kovács,
lakatos, pincér, házitanító, megtanult kottát olvasni és több hangszeren
játszott. A rendalapítás és a nevelés mellett harminc kisebb-nagyobb könyvet is
írt, főleg oktatási és nevelési célzattal. Követőinek nem írt elő aszketikus
vallásgyakorlatokat, a szaléziak imái rövidek, de mély Istenhez fordulással és
önátadással végzik őket. Tiltotta az önsanyargatást, de megkövetelte a munkát,
amiben ő maga élen járt. Szerényen öltözött, és került minden luxust.
Hihetetlenül gyorsan tanult, éjszakánként olvasott vagy írt, a pihenés, az
alvás idejét rövidítve meg. Távol tartotta magát és pártfogoltjait is a
politikai megnyilvánulásoktól, ennek ellenére sok híresség járt hozzá
tanácsért.
A szalézi pedagógia fontos elemei a
szeretetteljesség, a nevelő személyes jelenléte és példája, a párbeszéd, a
befogadás, a kimutatott szeretet, a vidámság, a segítő, tevékeny, dinamikus
élet. Don Bosco jelenléte az oratóriumban meghatározó volt: mindig ott volt a
gyerekek között, együtt játszott velük, így pozitív hatást gyakorolhatott
rájuk, megelőzte, hogy rosszat tegyenek, példájával nevelt. Alacsony termetű,
nagy testi erejű ember volt, de mindig a szeretet eszközét használta, sosem élt
fenyítéssel. Már életében számos csodájáról tudunk: betegeket gyógyított meg,
több profetikus álma volt, melyekben meglátta a jövendőt. Könnyedén olvasott a
fiúk lelkében, és hihetetlen szeretet és öröm sugárzott belőle. Ma úgy
mondanánk: karizmatikus vezető volt, híres ember, "sztár".
Népszerűségét azonban egyszerű eszközként használta: hogy a fiatalok lelkét
megmentse, és elvezesse őket Istenhez. Sikereit Szűz Máriának tulajdonította,
és még szerzetesrendjét sem magáról nevezte el, hanem kedvenc szentjéről, Szalézi
Szent Ferencről, az ő égi pártfogásába ajánlva fiait. Nagyfokú alázatról
és szerénységről tanúskodnak ezek a tények.
Don Bosco nem egyszerűen egy szerzetesrendet
alapított, hanem egy lelki családot az egyházon belül, egymás mellé helyezve a
szerzeteseket, nővéreket és világiakat, akik sajátos szalézi lelkülettel élnek
és dolgoznak a fiatalokért, kiemelten a hátrányos helyzetűekért és a
szegényekért. Vajon mikor született meg ez a család? Amikor egy kilencéves
kisfiú egy Torinóhoz közeli tanyán látott egy különleges álmot, amelyben
szegény, elhagyatott fiatalok szerepeltek? Vagy 1854-ben, amikor tizenhét
lelkes ifjúnak először mondta azt: szaléziaknak fognak hívni benneteket? A
szalézi rend hihetetlen gyorsasággal terjedt el Olaszországban, majd az egész
világon. Don Bosco halála évében 1200 követője volt, napjainkban mintegy
tizenöt és félezezer szalézi dolgozik öt kontinensen, 132 országban - ez a világ
egyik legnépesebb szerzetesrendje.
Forrás: Szaléziak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése