Meghívásának látomását így írja le maga a szent:
,,Kilenc éves koromban álmot láttam, amelyet egész életemben soha el nem
felejtettem. Álmomban úgy éreztem, hogy egy igen tágas udvaron álló ház
közelében vagyok, ahol egy sereg gyermek tolongott. Egyesek nevetgéltek, mások
játszottak, de voltak köztük olyanok is, akik káromkodtak. Amint ezeket az
istentelenségeket meghallottam, közéjük rohantam, s rábeszéléssel és ütlegekkel
akartam őket elhallgattatni. Ebben a pillanatban egy javakorabeli,
tiszteletreméltó, előkelő öltözetű férfi jelent meg. Egész alakját fehér köpeny
burkolta, arca azonban olyan fényes volt, hogy nem tudtam rátekinteni. Nevemen
szólított és megparancsolta, hogy álljak a fiúsereg élére, miközben hozzátette:
- Nem veréssel, hanem szelídséggel és szeretettel
teheted ezeket barátaiddá. Kezdd el tehát azonnal a munkát! Tanítsd meg őket a
bűn utálatosságára és az erény szépségére!
Én ijedten jegyeztem meg, hogy tudatlan ifjú
vagyok, tökéletesen képtelen arra, hogy a fiúkat vallásos oktatásban
részesítsem. Amint ezt kimondtam, a fiúk abbahagyták a veszekedést, a zajongást
és a káromkodást, és mind a férfi köré sereglettek. Majdnem öntudatlanul
kérdeztem:
- Kicsoda ön, hogy ilyen lehetetlenséget kíván
tőlem?
- Éppen azért, mert lehetetlennek látszik, végre
kell hajtanod engedelmesség és tudomány által!
- Hol és milyen eszközökkel fogom megszerezni ezt
a tudományt?
- Adok melléd egy tanítónőt, akinek védelme alatt
bölcs leszel, akinek befolyása nélkül miden bölcsesség csak balgaság.
- De hát kicsoda Ön, hogy így beszél velem?
- Annak vagyok a fia, akit napjában háromszor
üdvözölni tanított a te édesanyád.
- Édesanyám azt parancsolta nekem, hogy az ő
engedelme nélkül semmiféle idegen emberrel szóba ne álljak; mondja meg tehát a
nevét!
- Azt kérdezd meg az én anyámtól!
Abban a pillanatban egy asszonyt láttam a férfi
oldalán, igazi, fenséges alakot, olyan ruhában, amelyből pazar fényesség
sugárzott, mintha csupa ragyogó csillaggal lett volna telehintve. Mikor
megbizonyosodott növekvő zavaromról, közelebb hívott magához, jóságosan kézen
fogott, és így beszélt:
- Nézz ide!
Föltekintve észrevettem, hogy a fiúsereg eltűnt,
és helyébe nagy tömeg kecske, kutya, macska, medve és egyéb állatokból álló
nyáj került. A felséges Asszony tovább beszélt:
- Ez a te munkaköröd, itt működj. Légy alázatos,
erős és férfias, és az átváltozást, amelyet ezeken az állatokon most látni
fogsz, csináld meg később az én fiaimnál.
Megint odatekintettem, és a vad állatok helyén
ugyanannyi szelíd bárányt láttam. Ezek örömmel bégetve ugrándozták körül a
férfit és az asszonyt, mintha hódolnának nekik. Ahogy ezt észrevettem, álmomban
sírva fakadtam, és kértem a dicsőséges Asszonyt, magyarázza meg nekem, amit
láttam, mert nem értettem, mit jelent mindez. Ő azonban csak a fejemre tette a
kezét, és azt mondta:
- A kellő időben mindent meg fogsz érteni.
Alig ejtette ki ezeket a szavakat, valami zörej
fölébresztett az álomból, és minden eltűnt.''
Ez az álom - mint később összes prófétai álmai -
szóról szóra beteljesedett, amikor a vad utcagyerekekből és suhancokból
becsületes, vallásos fiatalokat nevelt, akik családjukban vagy az Egyház
szolgálatában kamatoztatták mindazt, amit tőle kaptak.
Istenünk, ki Bosco Szent Jánost arra
választottad, hogy atyja és tanítómestere legyen az ifjúságnak, kérünk, add,
hogy a szeretet tüzétől lángra gyúlva mi is keressük a lelkeket, és csak Neked
szolgáljunk!
Forrás: Szentek élete
Képek: Szaléziak
A szalézi közösségekről bővebben:
Szalézi Rend Magyar Tartománya - http://www.szaleziak.hu/
Szalézi (Don Bosco) Nővérek - http://www.donbosconoverek.hu/
 |
| Bosco Szent János, a fiúk apostola |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése