2019. november 3., vasárnap

Miért dönt úgy egy fiatalember, hogy pap lesz?


Németh István atyával a közelmúltban a papi hivatás misztikumát fejtegettük.

Gyerekként mindannyian arról álmodozunk, milyen lesz majd felnőttnek lenni. Tűzoltók leszünk vagy katonák. Németh István Debrecenben, a kálvinista Rómában született 1993-ban, egy vallását gyakorló katolikus család legidősebb gyermekeként, így szinte – vallja – „belenevelődött” az egyházba. A család számára mindig is természetes volt, hogy a vasárnapi szentmisére közösen mennek, hogy aktív résztvevői az egyházközség életének. Óvodai és általános iskolai éveit Debrecenben, a Svetitsben töltötte, a gimnáziumot pedig a Fazekas Mihály matematika tagozatán. Mindkét intézmény ugyan­olyan meghatározó volt későbbi pályája szempontjából.


– A hit nem csupán valamilyen kulturális örökség, amit a családban és a neveltetésben kapunk, hanem egy kapcsolat Isten és az ember között, és ennek a kapcsolatnak is lehet, hogy szüksége van arra, hogy ne mindig csak vallásos környezetben fejlődjön – mondta a Naplónak.

Tudatos választás

De mégis, hogyan készülhet erre egy egyszeri ember? Az atya hiszi, hogy nem csak úgy céltalanul élünk egyik napról a másikra. Hogy valahol legbelül mindenkinek van egy álma, egy igazi vágya – boldog szeretne lenni, és ehhez a boldogsághoz talán legbelül sejtjük is az utat. Sokszor azonban előfordulhat, hogy nem követjük az álmainkat, és sok-sok más dolgot helyezünk ezek elé. Ő nem szeretett volna ezzel így lenni. Tudatosnak érezte azt a választást, hogy amikor valami miatt Isten hívta őt a papi szolgálatra, ő mert elindulni ezen az úton.

És mikor hívta először Isten? – Nehéz ezt konkrétan megmondani. Gyerekként is volt már ilyen jellegű vágy bennem. Szívesen ministráltam, szolgáltam a szentmisék alatt, majd később kántorkodtam is. Tizenhat évesen jutottam el egy kis franciaországi faluba, Taizébe, ahol szerzetesek élnek a világ minden tájáról, és fiataloknak szerveznek találkozókat. Ez is fontos volt a végső igen kimondásában – emlékszik vissza.

Joggal vetődhet fel bennünk, világi hivatást űzőkben a kérdés: mennyi lemondással jár egy ilyen döntés? – Mint minden életstílusnak, úgy a papinak is megvannak a sajátosságai.
Jelenleg nincs olyan az életemben, amit annyira hiányolnék, viszont rengeteg jó dologgal, örömmel találkozom nap mint nap. Nem egy lehetetlen élet a papi – kaptuk meg a választ.

Lépésről lépésre

A pappá válás folyamata azonban nem áll meg a döntésnél. Sok-sok munka és tanulás követi, ami két fórumon zajlik: egy külsőn és egy belsőn.

A külső az, amit mindenki lát, és szemmel tud követni. Ennek a része a szemináriumi életforma. Azok, akik ezt az utat választották, egy közösségben élnek, imádkoznak és tanulnak öt-hat éven át. Ide tartozik a filozófiai és teológiai képzés is, valamint a különböző praktikus jellegű kurzusok elvégzése: a beszédművelés, hangképzés, retorika, prédikációs gyakorlat, gyóntatási gyakorlat és még sok más egyéb elsajátítása.

A másik a belső folyamat, a színfalak mögött zajló. Ez az, amit senki sem lát, mégis rendkívül fontos, ugyanis itt megy végbe a papnövendék belső életének fejlődése. – Elengedhetetlen az, hogy a leendő pap ne növekedjen az emberségben, a kereszténységben, az Istennel való kapcsolatban, és ehhez mind-mind szükséges az önnevelés és önképzés. Egyedül ez azonban néha nehezen menne, ezért mindenkinek kötelező a lelki vezetés. Ami azt jelenti, hogy havonta találkozunk egy szupervizorral, lelki vezetővel, aki rálát belső életünk alakulására, és esetleg segít olyankor, amikor valamiben elakadunk – tette hozzá.

Az egyház szolgálatában


István atya tanulmányait Egerben kezdte. Két évig járt ide főiskolára, ezután került Rómába, a Pápai Német–Magyar Kollégiumba. Három évig tanult teológiát a Pápai Gergely Egyetemen, majd püspöke Nyíregyházára helyezte, ahol egy évig lelkipásztor volt, eközben pedig megszerezte hittanári diplomáját Magyarországon. Egyéves gyakorlat után újból Rómába vezette útja, és a Pápai Biblikus Intézet hallgatója lett. Jelenleg a licenciátusi képzésen vesz részt. A képzés négyéves, és a Bibliával, a biblikus nyelvekkel (héber, görög, arám) foglalkozik.

Lenyűgöző életútjának mindennapjai jelenleg így zajlanak. – Rómában tanulok továbbra is, tulajdonképpen egyetemi életet élek: reggel felkelek, elmegyek az elő­adásokra, délután tanulok, a könyvtárban vagyok, készülök az órákra, este pedig a kollégiumi közösségben töltődöm fel. Emellett pedig egy Róma melletti kis faluban segítek a helyi plébánosnak a lelkipásztorkodásban.

Németh Istvánt 2017. október 10-én Rómában, a Szent Ignác Bazilikában szentelte diakónussá Stefan Heße hamburgi érsek, majd 2018. június 23-án lett pap Debrecenben, a Szent Anna-székesegyházban, Palánki Ferenc püspök atya kézfeltétele és az egyház imája által.

Laszkács Denise

Forrás: Hajdú-Bihar megyei hírportál

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése