A szalézi rendfőnök novemberi üzenete
Olyan vállalkozásokat láttam, amelyek lehetetlennek tűntek: férfiakat és nőket, akik naponta az életüket adják szörnyű erdőkben és rettenetes sivatagokban vagy a külvárosokban, ahol napi szinten jelen van az erőszak. Mindennapi életükben egyszerű és néma evangéliummal hirdették az élő Jézust.
Olyan vállalkozásokat láttam, amelyek lehetetlennek tűntek: férfiakat és nőket, akik naponta az életüket adják szörnyű erdőkben és rettenetes sivatagokban vagy a külvárosokban, ahol napi szinten jelen van az erőszak. Mindennapi életükben egyszerű és néma evangéliummal hirdették az élő Jézust.
Az álom, amire a címben utaltam, a szalézi karizmában részes kedves barátaim, az maga Don Bosco nagy missziós álma. Don Bosco már a Szalézi Szent Ferenc Társasága indulásának legelső éveiben is küldött ki misszionáriusokat Argentínába (1875-ben), hogy az oda ezrével érkező olasz bevándorlókkal foglalkozzanak. Hasonlóképp vágyott Don Bosco arra, hogy a patagóniai őslakosokhoz is eljusson az Örömhír, és ugyanígy szerette volna kiterjeszteni a szalézi missziót Valparaísóban, (Chile) és Pekingben (Kína). A szalézi misszió álma ma is tovább él, sőt tele van élettel. Ha Don Bosco fizikailag is jelen lehetne köztünk, bizonyára nagyon boldog lenne emiatt, mert a két nagy kongregáció missziói – a Don Bosco Szaléziak, és a Segítő Szűz Mária Leányai (amit Don Bosco Mazzarello Szent Mária segítségével alapított), az első kiküldött missziósok ideje óta töretlenül fennállnak. A missziós központok száma az idei évben elérte a 150-et.
10.000 missziós
Szeptember 29-én a Mária, Keresztények Segítsége Bazilikában 36 szalézi testvér és 12 nővér vette át a missziós keresztet egy gyönyörű szentmise keretében. Nagy örömöt éltünk át mindannyian, egy igazi családi ünnep volt. Több, mint 100 szalézi pap koncelebrált és számos nővér, illetve világi testvér vett részt a szentmisén a fiatal, önkéntes misszionáriusokkal közösen ünnepelve.
A szentbeszédben említettem egy tényt, ami önmagában is érdekes, viszont számunkra a szalézi öntudatnak egy fontos kifejezője. A missziós dikasztériumnak van egy könyve, amelyben fel van jegyezve minden egyes misszionárius, aki az évek során a 150 missziós hely egyikére utazott Krisztus Igéjét terjeszteni, kezdve Cagliero János atyával. A misszióba indultak száma, a könyv alapján, 1875-től számítva pontosan 9542 fő, viszont további ezrekről tudunk, akik nehezebb időkben, nehezebb körülmények között indultak útnak, anélkül, hogy a missziós keresztet átvehették volna Valdoccóban. Sajnos az FMA nővérek pontos számát nem tudom, de biztos vagyok benne, hogy ők is több ezren vannak. Ezek után lehetne bármi kétségünk arról, hogy a két szerzetesrend szívében élénken jelen van az a küldetéstudat és karizma, amit Don Bosco megálmodott? Nem hiszem, hogy aggódnunk kell emiatt. Az a hivatásunk, hogy atyjuk, testvérük és nővérük legyünk a fiataloknak, a világ minden kisgyermekének, főleg a legszegényebbek és leginkább rászorulók számára; viszont ugyanúgy misszionáriusnak és igehirdetőnek is születtünk. Azok a testvéreink és nővéreink, akik Jézus küldötteként a világban most szeptemberben átvették a missziós keresztet Valdoccóban, nagyon jól tudják és érzik ezt.
Ahogy erre gondolok, felsejlik előttem megannyi mosolygós arc és név, mindazoké a szalézi testvéreinké és nővéreinké, akikkel az elmúlt majdnem hat évben találkoztam, akik mindig a rászoruló fiatalok testi-lelki jólétén fáradoztak, megosztva velük az egész életüket. A szavaikkal Jézust hirdetik, ahol lehet, és a tetteikkel tesznek tanúságot az örömhírről ott, ahol nem beszélhetnek szabadon.
Találkoztam olyan szalézi testvérekkel és nővérekkel, akik börtönben töltötték az életük 30-40 évét a hitük miatt. Viszont találkoztam olyan testvérekkel is, akik később az életüket adták a hitükért, igazságtalan és látszólag értelmetlen halállal, mint a két spanyol szalézi, Cesar Antonio Fernandez atya és Fernando Hernandez atya, akik Burkina Fasóban haltak mártírhalált.
Minden szalézi testvér és nővér misszionárius a saját helyén, és arra van meghívva, hogy megvalósítsa Isten nagy missziós álmát, amit Don Boscóra bízott. Biztos vagyok benne, hogy ez az álom továbbra is folyamatosan valóra válik. Azt is ki merem jelenteni, hogy ha Don Bosco karizmáját követve hűek leszünk Jézushoz és az evangéliumhoz, akkor ez az álom mindig a valóságunk része lesz.
Testvéreink és nővéreink készséges szívvel indulnak misszióba az amerikai kontinensre, az Amazonas vidékére, az Andok hegyei közé, Afrikába, Kelet-Európába, Mongóliába, Nepálba, Ázsia számos helyére, és Óceánia majdnem összes országába; mégis, újabb és újabb kérések érkeznek a szaléziak segítségét kérve.
Levelemet azzal szeretném zárni, hogy kifejezem a köszönetemet mindannyiótok számára, akik bőkezűen, önzetlen bizalommal adakoztok a Szalézi Család részére, hogy továbbra is képesek legyünk hozzátenni a saját mustármagnyi hozzájárulásunkat az Egyház munkájához. Köszönöm nektek a szereteteteket és nagylelkűségeteket, amivel a legszegényebbek felé fordultatok, amikor a támogatásotokat kértük. A Jóisten áldása kísérjen benneteket mindenkor!
Szeretettel és imával,
Don Ángel Fernández Artime, rendfőnök
Forrás: Szaléziak
10.000 missziós
Szeptember 29-én a Mária, Keresztények Segítsége Bazilikában 36 szalézi testvér és 12 nővér vette át a missziós keresztet egy gyönyörű szentmise keretében. Nagy örömöt éltünk át mindannyian, egy igazi családi ünnep volt. Több, mint 100 szalézi pap koncelebrált és számos nővér, illetve világi testvér vett részt a szentmisén a fiatal, önkéntes misszionáriusokkal közösen ünnepelve.
A szentbeszédben említettem egy tényt, ami önmagában is érdekes, viszont számunkra a szalézi öntudatnak egy fontos kifejezője. A missziós dikasztériumnak van egy könyve, amelyben fel van jegyezve minden egyes misszionárius, aki az évek során a 150 missziós hely egyikére utazott Krisztus Igéjét terjeszteni, kezdve Cagliero János atyával. A misszióba indultak száma, a könyv alapján, 1875-től számítva pontosan 9542 fő, viszont további ezrekről tudunk, akik nehezebb időkben, nehezebb körülmények között indultak útnak, anélkül, hogy a missziós keresztet átvehették volna Valdoccóban. Sajnos az FMA nővérek pontos számát nem tudom, de biztos vagyok benne, hogy ők is több ezren vannak. Ezek után lehetne bármi kétségünk arról, hogy a két szerzetesrend szívében élénken jelen van az a küldetéstudat és karizma, amit Don Bosco megálmodott? Nem hiszem, hogy aggódnunk kell emiatt. Az a hivatásunk, hogy atyjuk, testvérük és nővérük legyünk a fiataloknak, a világ minden kisgyermekének, főleg a legszegényebbek és leginkább rászorulók számára; viszont ugyanúgy misszionáriusnak és igehirdetőnek is születtünk. Azok a testvéreink és nővéreink, akik Jézus küldötteként a világban most szeptemberben átvették a missziós keresztet Valdoccóban, nagyon jól tudják és érzik ezt.
Ahogy erre gondolok, felsejlik előttem megannyi mosolygós arc és név, mindazoké a szalézi testvéreinké és nővéreinké, akikkel az elmúlt majdnem hat évben találkoztam, akik mindig a rászoruló fiatalok testi-lelki jólétén fáradoztak, megosztva velük az egész életüket. A szavaikkal Jézust hirdetik, ahol lehet, és a tetteikkel tesznek tanúságot az örömhírről ott, ahol nem beszélhetnek szabadon.
Találkoztam olyan szalézi testvérekkel és nővérekkel, akik börtönben töltötték az életük 30-40 évét a hitük miatt. Viszont találkoztam olyan testvérekkel is, akik később az életüket adták a hitükért, igazságtalan és látszólag értelmetlen halállal, mint a két spanyol szalézi, Cesar Antonio Fernandez atya és Fernando Hernandez atya, akik Burkina Fasóban haltak mártírhalált.
Minden szalézi testvér és nővér misszionárius a saját helyén, és arra van meghívva, hogy megvalósítsa Isten nagy missziós álmát, amit Don Boscóra bízott. Biztos vagyok benne, hogy ez az álom továbbra is folyamatosan valóra válik. Azt is ki merem jelenteni, hogy ha Don Bosco karizmáját követve hűek leszünk Jézushoz és az evangéliumhoz, akkor ez az álom mindig a valóságunk része lesz.
Testvéreink és nővéreink készséges szívvel indulnak misszióba az amerikai kontinensre, az Amazonas vidékére, az Andok hegyei közé, Afrikába, Kelet-Európába, Mongóliába, Nepálba, Ázsia számos helyére, és Óceánia majdnem összes országába; mégis, újabb és újabb kérések érkeznek a szaléziak segítségét kérve.
Levelemet azzal szeretném zárni, hogy kifejezem a köszönetemet mindannyiótok számára, akik bőkezűen, önzetlen bizalommal adakoztok a Szalézi Család részére, hogy továbbra is képesek legyünk hozzátenni a saját mustármagnyi hozzájárulásunkat az Egyház munkájához. Köszönöm nektek a szereteteteket és nagylelkűségeteket, amivel a legszegényebbek felé fordultatok, amikor a támogatásotokat kértük. A Jóisten áldása kísérjen benneteket mindenkor!
Szeretettel és imával,
Don Ángel Fernández Artime, rendfőnök
Forrás: Szaléziak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése