Elköteleződés előtt kísértések idején

Fogadalomtétel előtt illetve fogadalomújítás előtt (ahol a megújítás nem csak „jelképes”) gyakran megkörnyékezheti a fogadalomra készülőt a kísértés, hogy valóban ez e az ő útja, erre hívta e az Úr, vagy egy másik vágányon kéne futnia élete vonatának.

Jézus is háromszor kísértetett meg - mi is megpróbáltatunk.

Ebben a helyzetben nagyon meg kell különböztetni a belső hangokat és nagyon erősen kell imádkozni és ha kell átbeszélni a lelki vezetővel a lehetőségeket, mert ha már egyszer döntöttünk valamely út mellett, és annak szeretnénk mintegy feltéve az i-re a pontot letenni a fogadalmat illetve tovább lépni az úton és megújítani a fogadalmat, kicsi az esélye, hogy az Úr egy teljesen más útra hívna minket: ha a vonat nem marad a sínen, könnyen kisiklik.

Meg kell tehát különböztetni, hogy valóban a jóra, az Isten akarata szerint való útról vagy a nem előre vivő más hangról, érzésről van-e szó, és tényleg nem ez a mi utunk. Eddigi tapasztalatom alapján ilyen helyzetben inkább a kísértő próbálkozásáról van szó, Aki nem állhatja, ha Isten közelebbi szolgálatára kötelezi el magát valaki és teljesen Neki szenteli az életét. Mindent latba vesz, különösen egy ilyen komoly kegyelemmel járó és Isten felé nagy bizalommal teljes lépés esetén.

Véleményem szerint aki előre haladott úton jár a megszentelt hivatás útján és ezt komoly előkészületek előzték meg és hosszú évek alatt kitartott valaki Isten szeretetében és szolgálatában, ha mégis meggondolja magát még akár a fogadalom letétele után is erre van egyházjogi lehetőség, de a meghívásának így nem fog eleget tenni. Vissza lehet utasítani a hivatás kegyelmét, de úgy érzem itt a földön és majd a túlvilágon is akkor lesz Isten terve szerinti az ember élete, ha mégis minden kísértés és megpróbáltatás ellenére kitart az ember és elköteleződik, fogadalommal is megerősíti Isten melletti döntését és rábízza életét a Kegyelemre.

Az alap megkülönböztetés - a váltón való keresztülhaladás - szerintem sokkal előbb megtörténik, hogy családos vagy megszentelt életre szól-e a meghívás, minthogy egy lélek fogadalomtétel elé kerül, ezért érzem inkább kísértésnek az ilyen irányú töprengéseket. Ha ezt valaki komolyan imádságban Isten színe előtt meghozott döntéssel éli meg és úgy lép tovább a fogadalom felé, bízhat az Úr segítő pártfogásában, hogy kísértések idején sem az elköteleződés előtt sem utána nem fogja elhagyni. Kísértés idején az ima és a lelki vezető segítsége mellett alaposan érdemes végig gondolni, hogy tényleg az a közösség vagy megszentelt életút forma a miénk.

A jó első (hogy családos vagy megszentelt útra hív e az Úr) és második (hogy közösségen belül vagy kívül kell e megszentelt úton járni) – de akár harmadik szintről is beszélhetünk, hogy konkréten mely közösség vagy közösségen kívüli út a legjobb életünkben - szintű megkülönböztetéshez, a kísértések idején való helytálláshoz sok erőt és kegyelmet kívánok minden hivatását még kereső és már megtalált - és töprengő – testvéremnek.