Papszentelések-újmisék, valamint szentelési évfordulók kapcsán nem árt az apostoli papság és az eucharisztia kapcsolatát is megvizsgálni.
II. János Pál pápa írta: «Ha az Eucharisztia az Egyház életének központja és csúcsa, akkor ugyanígy központja és csúcsa a papi szolgálatnak is. Ezért (...) újra megerősítem, hogy az Eucharisztia "a papság szentségének legfőbb és központi indoka, a papság ugyanis az Eucharisztia alapításának pillanatában és vele együtt született.» (Eccl. de Euch. 31. p.) A pap tevékenysége sokrétű, s ezért fenyegetheti a szétszóródás veszélye. Ami egységbe tudja foglalni életüket és tevékenységüket, az a Zsinat szerint a lelkipásztori szeretet. Ez a szeretet, ismét a Zsinat szerint: «mindenek előtt az eucharisztikus Áldozatból fakad, mely így a pap egész életének középpontja és gyökere lesz.» (P. O. 14. p.)
A mai, szekularizált világ más papképet fest magának. Olyan papot szeretne, aki "eltűnik a tömegben", aki "egyszerű funkcionárius", aki különféle részfeladatokra "szakosodott", és főleg olyat, aki csak egy időre kap a közösségtől - visszavonható, felcserélhető - megbízást. A II. Vatikáni Zsinat ezzel szemben megfogalmazza a 2000 éves katolikus egyház papképét. E szerint a pap az általános papságon belül van, de attól "lényegileg különbözik, nemcsak fokozatban" (L. G. 10. p.), küldetését Krisztustól kapja, felszentelés által, akinek küldetése nem ideiglenes, változtatható, hanem végleges, egész létét lefoglalja, s akinek küldetése oszthatatlan: mindenkihez szól.
A felszentelt pap, vagyis az apostoli papság részese, szentsége, azaz jele és eszköze Jézus Krisztusnak, az egyetlen Közvetítőnek (V.ö.: I Tim 2,5). Kinyilvánítja, jelenvalóvá teszi az egyetlen Közvetítőt, Krisztust, hogy a keresztények befogadhassák közvetítését.
Krisztusnak, az "új Szövetség Közvetítőjének" (Zsid 9,15; 8,6) szolgálatában így megjelennek az "újszövetség szolgái" (2 Kor 3,6), akik aktualizálják jelenlétét térben és időben. Alkalmasságuk erre isteni és nem emberi eredetű (2 Kor 3,5). Feladatuk: a "kiengesztelődés szolgálata" (2 Kor 5,18). Nem saját tekintéllyel, hanem mint Krisztus követei (2 Kor 5,20). És hála "szent szolgálatuknak", a népek áldozati felajánlása "kedvessé" lesz Isten előtt, "megszentelve a Szentlélekben" (Róm 15,16).
Így lesz világos a két papság (általános és apostoli) lényegi különbözősége és teljes egymásrautaltsága. A felszentelt pap nem "szuper-keresztény", saját küldetését egy más rendben, a "szolgálat rendjében" kapta (Y. Congar O. P.). Mi papok, térjünk vissza papságunk gyökereihez, ami nem más, "mint a mi Urunk Jézus Krisztus" (XVI. Benedek). Aki barátainak választott, hogy szeressük és mindenkivel megszerettessük őt. A hívő közösség pedig imádkozzék papjaiért, papi hivatásokért. Értékeljék életformájukat és munkájukat, fejezzék ki, hogy szükségük van rájuk!
Dr. Pápai Lajos megyéspüspök
Forrás: Hitvallás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése