Elmélkedés a megszentelt hivatásról Keresztelő Szent János születésének főünnepén

„Apja, Zakariás, eltelt a Szentlélekkel, és így prófétált: „Áldott az Úr, Izrael Istene, mert meglátogatta és megváltotta népét.Az üdvösség erejét támasztotta nekünk szolgája, Dávid házában.Ahogy mondta a szent próféták szájával ősidők óta: megmentett minket ellenségeinktől és gyűlölőink kezétől, hogy irgalmazzon atyáinknak, és megemlékezzék szent szövetségéről. Az esküről, amelyet atyánknak, Ábrahámnak esküdött, hogy majd megadja nekünk, hogy az ellenség kezéből kiszabadítva, félelmet nem ismerve szolgáljunk neki, szentségben és igazságban színe előtt életünk minden napján. Téged pedig, fiú, a Magasságbeli prófétájának fognak hívni, mert az Úr előtt jársz majd, hogy előkészítsd útját, hogy az üdvösség ismeretét add népének bűnei bocsánatára, Istenünk könyörülő irgalmából, melyben meglátogat minket a napkelet a magasságból, hogy a sötétben és a halál árnyékában ülőknek ragyogjon, és lépteinket a béke útjára irányítsa.” A gyermek nőtt, erősödött lélekben, és mindaddig a pusztában élt, míg Izrael előtt föl nem lépett.” (Lk 1, 67-80 - Benedictus)

Keresztelő Szent Jánosról tudjuk, hogy asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb nála. Ahogy a Benedictus szavai is mondják „a Magasságbeli prófétájának fognak hívni, mert az Úr előtt jársz majd, hogy előkészítsd útját”. Ő prófétai hivatást kapott, de nagyobb volt mindegyik közül, mert ő nem csak megjövendölte a Messiás megszületését, hanem rá is mutatott. Prófétai feladatát már születése előtt megkezdte és élete végén vérével is megpecsételte.

Minden kereszténynek van egy különleges, Keresztelő Szent Jánoséhoz hasonló hivatása, hogy életének tanúbizonyságával, Hozzá egyre nagyobb hasonlatosságra törekvéssel megmutassa Krisztust az embereknek. Mennyivel inkább kell Krisztust képviselnie papként és testvérként illetve Krisztus jegyeseként nővérként vagy más megszentelt női hivatásokban, példát adnia minden megszentelt hivatásban élőnek! Elő kell készíteni és rá kell mutatni és minden hozzájuk érkező lelket Krisztus befogadására, ha ez még nem történt meg, de akinél megtörtént ott ennek mértéke még növekedhet.

Forgalmas csomópontban két habitusba öltözött megszentelt élet intézményének tagjával sétáltam. Ők pusztán már a ruhájukkal képviselték Krisztushoz különleges módon való tartozásukat. Megszólította őket két tinédzser leány és kibontakozott egy evangelizációs beszélgetés. Tudták róluk, hogy ők nővérek és nem házasodhatnak. Ők közölték, hogy nem tudnának ilyen életvitelt folytatni, de ki tudja, jövőjük alakításában talán fontos volt ez a beszélgetés.

Ha egy megszentelt életű személynek nincs habitusa, ez az evangelizációs út nem adatott meg, de más módokon, az életpéldával, szóval és tettekkel lehetséges a Krisztusi életet megmutatni az embereknek. Munkahelyen, szolgálati helyeken, evangelizációs alkalmakon, családban vagy bárhol rá kell mutatni Jézusra és előkészíteni a lelkeket az Ő befogadására minél nagyobb mértékben.

Fontos, hogy életünkön lássák, Krisztus lakik a szívünkben és Őhozzá közelebb segítsünk mindenkit. Ehhez adjon minden hivatását kereső léleknek és a már elkötelezetteknek sok kegyelmet a Mindenható Atya, aki úgy küld minket prófétaként a világba, mint Krisztus születése előtt Keresztelő Szent Jánost szülei Erzsébet és Zakariás megáldásaként.