2014. április 27., vasárnap

Üzenet hivatásukat keresőknek Isteni irgalmasság ünnepén

,,Ma vezesd hozzám a papi és szerzetesi lelkeket, s merítsd őket mérhetetlen irgalmam tengerébe. Ők adtak nekem erőt keserves kínszenvedésem elviselésére. Rajtuk keresztül árad irgalmam az emberiségre.''

Legirgalmasabb Jézus, akitől minden jó származik, gyarapítsd bennünk kegyelmedet, hogy az irgalmasság méltó cselekedeteit vihessük végbe; s mindazok, akik látnak bennünket, dicsérjék az irgalmasság mennyei Atyját.

Az isteni szeretet forrása
A tiszta szívekben lel lakásra,
Kik az irgalom tengerében megfürödtek,
S mint fénylő csillagok tündökölnek.

Örök Atya, tekints irgalmas szemmel szőlőskerted választott seregére, papjaid, szerzetes fiaid és lányaid lelkére! Áldásod ereje gazdagítsa őket! Fiad Szívének érzéseiért, amely Szívbe bezártad őket, add meg nekik világosságod erejét, hogy az üdvösség biztos útjain vezessenek másokat, hogy mindörökké együtt zenghessék majd kikutathatatlan irgalmad dicséretét. Ámen.”

Így imádkozunk az Isteni Irgalmasság kilenced második napján.

Jézusnak tehát fontos, hogy minél több meghívását elfogadó megszentelt életű személy legyen, akik kínszenvedései során megvigasztalták Őt.

Hivatásukat keresőként érdemes azon is elgondolkodni, hogy szívesen vállalnék-e egy olyan áldozatos életet, amely Krisztus szorosabb követésére, az Ő vigasztalására és az Ő irgalmának közvetítésére szól?

Életszentségre vezető út a családi élet is, ez az alaphivatása mindenkinek. De a megszentelt út egy más, egy természetfeletti küldetés, amelyet ha meghívás után elfogad az ember, sokak lelki üdvére szolgálhat; ha valaki azt becsülettel megéli, és hűségesen kitart benne élete végéig.

Hogyan lehet Jézust vigasztalni és irgalmának közvetítőjévé lenni?

Egyszer egy nővérrel beszélgettem, és hangot adtam annak a véleményemnek, hogy milyen sok és nehéz vezeklést és engesztelést végeznek a rendjükben. A nővér csak ennyit mondott: „Nem fakírságból tesszük ezeket.”

A megszentelt személyek tehát nem fakírok, vagy kificamodott életvitelű emberek, hanem fogadalmaikon keresztül egyre hasonlóbbakká válnak Krisztushoz, Őt mintázzák meg a világban és áldozataikat, lemondásaikat, a vezekléseiket és engesztelésüket Neki fölajánlva Őt szeretve mindenek felett és az Ő irgalmát leesdve a bűnös világra élnek közösségekben, klauzúrában vagy világban élő közösségekben vagy ha nem közösségi utat kaptak, akkor köztünk a világban.

Mit jelent konkrétan a vigasztalás és az irgalmasság közvetítése, a vezeklés és engesztelés a mindennapi megszentelt életben?

A legfontosabb, hogy hűséges vagyok a fogadalmamhoz. A megszentelt élet intézményeiben a fogadalmat tevők hármas fogadalommal a szegénységgel, tisztasággal és engedelmességgel vállalják, hogy Jézus tükörképei lesznek a világban. Aki a püspök vagy pap előtt letett tisztasági fogadalmával vagy a konszekráció liturgiája során a szüzek rendjében Istenért lemond a családalapításról ezt is Országának terjedéséért teszi, hogy saját életszentsége elérése után a lelkekben is kimunkálja lelki atya vagy anyasága révén az egyre inkább Istennek tetsző szent életet.

A második, hogy vezeklem a saját bűneimért. Élete során mindenki kisebb nagyobb hibába eshet, bűnt követhet el. Találkoztam olyan nővérrel, aki felnőtt megtérő volt és utána kapta a meghívását. Ő nagyon nagy szeretettel végzi vezeklő gyakorlatait régi életének bocsánatára és jóvátételére. Vezekelni több módon lehet. Szent elődeink jó példákat adtak, de ha megmaradunk a mai és „kevésbé fakír” eszközöknél, akkor az imádság (szóbeli, elmélkedő és szemlélődő), a böjt különböző formái, a zarándoklat, minden önmegtagadás, amikor kilépek önnön igényeimből és a másikra összpontosítok vagy egyenesen Jézusra, akkor ezek jó vezeklések lesznek a Jó Isten számára.

A harmadik, hogy mások bűneiért engesztelem az Urat. A magyar nép és a világon élők bűneiért sok engesztelés nyújtandó a mi Urunknak. Hasonlóan a vezeklő gyakorlatokhoz, itt is az imádság és önmegtagadás a Jézus szenvedéseiben való mind szorosabb osztozás a vigaszt nyújtó Számára.

A fentiekkel senkit sem elriasztani szerettem volna a megszentelt úttól, inkább rádöbbenteni arra, hogy mennyire nagy szükség van Istennek szentelt áldozatos életekre, akik a családi élet örömeiről lemondanak, és mind inkább hasonlítanak ebben a világban Krisztushoz. Nekik több idejük és lehetőségük van minderre, mivel erre szól a hivatásuk.

Nagy szükség van ugyanakkor szent életű szülőkre is, akik életszentségükkel jó keresztény példával járnak elöl és olyan légkört teremtenek ahol hivatások születhetnek.

Életszentségre minden életállapotban van lehetőség, egyik hivatás sem magasabb rendű, A megszentelt út Isten kegyelméből élhető, kizárólag emberi erővel nem.

Kérem Isten kegyelmét és irgalmát minden hivatását kereső testvéremnek, hogy egyre tisztábban lássa a saját, személyre szabott útját és életszentségében egyre előrébb tudjon haladni. Amen.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése