2011. július 4-én, szombaton, 10 órától Vass Lóránd és Oláh Zsolt diakónusokat pappá szentelte Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök a szatmárnémeti Székesegyházban. Ennek kapcsán kérdeztük Vass Lórándot és Oláh Zsoltot.
Kérem röviden mutatkozzon be: hol született, hol végezte tanulmányait, mit mondana el magáról, a személyéről?
Vass Loránd a nevem. Szatmárnémetiben születtem 1985. október 19. vallásos családban. A család egyedüli gyermeke vagyok. Líceumi tanulmányaimat a Mihai Eminescu Kollégiumban végeztem, majd 2004 nyarán felvételre jelentkeztem a szatmári kispapok sorába, amit Nm. és Ft. Schönberger Jenő pozitíve fogadott. 2011. június 21. sikeres vizsgák után befejeztem a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskolát.
Mikor érezte először a meghívást a papságra?
Egy pontosan meghatározott időpontot vagy eseményt nem tudnék megjelölni, inkább azt mondanám, hogy nagy szerepe a hivatásom kibontakozásában a családnak van, mindazzal a keresztény neveléssel melyben részesültem. A szülőknek mindig szívügyük volt, hogy a templom a második otthonom legyen, illetve soha ne maradjanak el a reggeli, esti imák és az étkezési imák.
Mit jelent számára a papi hivatás – milyen előképe van a papságról?
2004 nyarán egy kedves barát, pap barát azt mondta: „örülök, hogy pap szeretnél lenni. 7 év alatt kívánok neked rengeteg megpróbáltatást.” Ezek a megpróbáltatások voltak azok, amik megtartottak és megerősítettek hivatásomban. Papi hivatás: azt mondanám, hogy elköteleződés, hűség, és kitartás mert sokszor az élet áldozat.
Volt-e olyan papi/egyházi személy, aki mély benyomást tett Önre életpéldájával, papi tanúságtételével, és esetleg segítette a pálya megválasztásában? (Példakép?)
Ha egyszerű választ szeretnék adni, akkor azt mondanám, hogy hála Istennek voltak és vannak olyan személyek, akik igenis segítettek és erősítettek engem hivatásom kibontakoztatásában. Nagy örömmel és hálával gondolok vissza a gyakorlati évben eltöltött időre, mert megismerhettem olyan papi életeket is melyek segítettek még jobban abban az elhatározásomban, hogy én pap szeretnék lenni. De persze köszönet mindazoknak is, akik próbáltak formálni, nevelni, hogy jó munkása lehessek az Úr Jézusnak.
Hogyan tekint vissza a teológiai évekre?
Mivel a líceumi tanulmányaimat itthon Szatmárnémetiben végeztem, nem adódott számomra lehetőség megismerni, megtapasztalni mit jelent az, hogy egy közösségben élni. A Gyulafehérváron töltött időmet úgy tudnám meghatározni, hogy közösségben élésre nevelt és megtanított. Megtanultam, hogy a közösség nem egy emberből áll és nem csak azokból akiket mi szeretünk és akiket magunk mellett akarunk tudni, hanem minden emberből aki hivatást érez magában. A 7 év alatt megtanultam, hogy az élet nem mindig rózsaszín, és amiért nagyon hálás vagyok az az, hogy megtanultam, megtapasztaltam mit jelent tűrni és türelmesnek lenni.
Hamarosan pappá fogják szentelni. Milyen érzésekkel áll ennek elébe?
Mint minden ember, élete nagy eseményei előtt, most én is izgalomban várom a szentelés napját, hisz 7 év alatt erre készültem. De persze a papszentelés nem valaminek a vége, hanem inkább valaminek a kezdete. Valaki, valahol, valamikor azt mondta nekem: ez egy „new game”. „Új játék” – az Úr Jézus kínálta játék, amelyre én igennel válaszoltam.
Mit vár a papságtól, milyen pap szeretne lenni?
Mit várok a papságtól? Nem előítéletekkel kell bármit elkezdeni. Olyan pap szeretnék lenni, aki hasznára, lelki hasznára lesz minden embernek. Az Úr Jézus megmondta: „nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak . . . ., hanem mindenkinek mindene legyek.” Olyan pap szeretnék lenni, aki tudja azt, hogy a pap nem más, mint egy átlagos ember, de tudja azt, hogy a pap csak feladatában más. Egy segítő kéz szeretnék lenni mindazok számára akik rám lesznek bízva.
Ön szerint hogyan, mivel kell egy pap Krisztus megjelenítője legyen az emberek között?
Ha igazán tiszta szívből akarok válaszolni, akkor azt mondanám, hogy nagyon nehéz. Minden ember tudja azt, hogy nehéz mindenkinek megfelelni és mindenkinek jól csinálni. Hogyan lehet valójában Krisztus megjelenítője lenni az emberek körében? Valaki azt mondta, hogy az átváltoztatáskor, a szentmise alkalmával tudna igazán a pap azzá válni, ami valójában az ő hivatása. Szeretni és szeretve lenni. Jézus élet példája, Jézus hivatása ebben ált, hogy lehet egyszerre szeretni és szeretve lenni. Ő nem sajnált eggyé válni és nem fogadta keserű száj ízzel a fájdalmat. Ő megmutatta szeretetét és megtanított minket igazán szeretni és szeretetté válni mindenki számára. A papnak is ezt kell tennie. Szertetetté válni mindenki számára.
Kérem röviden mutatkozzon be: hol született, hol végezte tanulmányait, mit mondana el magáról, a személyéről?
Oláh Zsoltnak hívnak s Szatmárnémetiben születtem, 1984 június 4.-én. Az elemi iskolát a Lucian Blaga általános iskolában végeztem el. Ezután következett a gimnázium, a Hám János Teológiai Iskolaközpontban. Gimáziumi évek után pedig jelentkeztem a szemináriumba.
Mikor érezte először a meghívást a papságra?
A gimnáziumi évek végén éreztem a hívást. De nem tudnám elmondani, hogy mindez hogyan is jelentkezett. Egy gondolat, egy érzés s egy pár bátortalan lépés…s ahogy mondani szoktam, ha nem ügyelsz magadra a végén még felszentelnek.
Mit jelent számára a papi hivatás – milyen előképe van a papságról?
Nem tudnám meghatározni. A hivatalos meghatározás Istent szolgálni embertársainkon keresztül, de vajon nem ez kellene legyen minden hivatás célja? Számomra a papi hivatás valami olyan amit nem tudok kiverni a fejemből s nem igazán tudom hogy miért. Látod azt is hogy nem minden oldala szép vagy könnyű, azt is érzed, hogy valószínűleg nem te vagy rá a legalkalmasabb s mégis.
Volt-e olyan papi/egyházi személy, aki mély benyomást tett Önre életpéldájával, papi tanúságtételével, és esetleg segítette a pálya megválasztásában? (Példakép?)
Mint a legtöbb kispapnak, nekem is a plébánosom s a káplánok szolgáltak ösztönző példaként akkor, amikor jelentkeztem a szemináriumba. Voltak más példaképek is, akiket egy időben szívesen követtem vagy esetleg rajongtam értük. Neveket említeni nem igazán lenne helyén való, még a végén valakit kihagynék. Az úgymond pályán való maradásban sokat segítettek nem csak egyházi, hanem világi barátaim, barátnőim is akiknek sikerült lelket önteniük belém, amikor kicsit minden nehezebb lett. A legbátorítóbb egy idősebb pap bácsi, aki egy alkalommal csak annyit mondott: Fiúk, nehéz de szép.
Hogyan tekint vissza a teológiai évekre?
Az elején nehéz volt. Először voltam hosszabb ideig távol az otthontól. Érthetetlen szabályok, szokások, s nem ritkán a gondolkodásmód elfogadása is nehezemre esett. S mikorra már megszoktam volna, megint kezdődött elölről.
Hamarosan pappá fogják szentelni. Milyen érzésekkel áll ennek elébe?
Izgalom, félelem, hála, kétely, öröm, illetve ezek keveredése. Nehéz elmondani, hiszen a diákévek végett értek s valami más kezdődik el.
Mit vár a papságtól, milyen pap szeretne lenni?
Szeretnék jó pap lenni. Azt mondják s úgy hiszem hogy csak így érdemes. Azonban az is világos előttem hogy ennek eléréséhez hosszú utat kell megtenni s az is megeshet hogy útközben eltéved az ember.
Ön szerint hogyan, mivel kell egy pap Krisztus megjelenítője legyen az emberek között?
Lehet hogy egyszerűbb lenne annak mutatkozni, ami valójában. Ha tényleg Krisztus hívására felelve akar valaki pap lenni, akkor előbb utóbb csak látszani fog rajta az, amiért épp őt hívták s nem a másikat.
Forrás: Szatmári Egyházmegye / Szentlélek Plébánia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése