„Aztán elindultak
a Hór hegyétől a Vörös-tenger felé vivő úton, hogy megkerüljék Edom földjét. A
nép azonban unni kezdte az utat meg a fáradságot és Isten és Mózes ellen
lázadt: ,,Miért hoztál ki minket Egyiptomból, hogy meghaljunk a pusztában?
Nincsen kenyér, nincsen víz, undorodik már a lelkünk ettől a felette sovány
eledeltől.'' Rábocsátotta ezért az Úr a népre a tüzes kígyókat, s azok sokat
halálra martak közülük. Erre elmentek Mózeshez és azt mondták: ,,Vétkeztünk,
mert az Úr ellen és te ellened szóltunk; könyörögj, hogy vegye le rólunk ezeket
a kígyókat!'' Könyörgött is Mózes a népért, mire az Úr így szólt hozzá:
,,Készíts egy rézkígyót és tedd ki jelül: amelyik megmart feltekint rá, az
életben marad.'' Csinált tehát Mózes egy rézkígyót és kitette jelül: a
megmartak, ha feltekintettek rá, meggyógyultak.” Szám 21,4-9
„Senki sem ment
föl a mennybe, csak az, aki a mennyből jött le: az Emberfia. Ahogyan Mózes
fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell majd az Emberfiának is fölemeltetnie,
hogy mindannak, aki hisz, örök élete legyen őbenne.'' Mert úgy szerette Isten a
világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne
vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba,
hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ." Jn
3,13-17
Az
Ószövetségben Mózes által a választott nép számára készült rézkígyó az Üdvözítő
Szent Keresztjének előképe volt. Jézus szenvedése és kereszthalála az
Újszövetségben minden hívő számára lehetővé teszi az üdvösséget. A kereszt
ereklyének az újra megtalálása a tisztelet új lehetőségét tárta elénk.
A
megszentelt hivatásban járók életének egyre inkább Jézus keresztjének
szemlélése során maguk, környezetük és a világ megszentelődésének kell a
szolgálatába állnia.
Milyen
út a szemlélés? Középpontjában a kompassió (szeretetből való együtt szenvedés) Jézus
Krisztus iránt áll, amely során saját vállalt és kapott szenvedéseinket
egyesítjük Krisztus szenvedéseivel. A megszentelt személy úgy él, hogy a kapott
mellett vállal is szenvedést vezeklésül és engesztelésül fogadalmai és önkéntes
vállalásai során. Mindezt Isten kegyelmére bízza és hisz abban, hogy a
szenvedések saját és mások üdvösségére szolgálnak.
Fontos
szempont, hogy a szenvedés Krisztusban értelmet nyer, nem hiábavaló. A vezeklő
és engesztelő szenvedéseket nem fakírságból élik meg, hanem Jézus által
értelmet nyerve benne felajánlható és kegyelemmé alakítható az Úr által és
mindenki javára váltható.
Ha
komolyan törekszik a Felmagasztalt kereszt tiszteletére egy megszentelt
személy, élete során egyre közelebb kerülhet Jézus Krisztus üdvözítő misztériumához
és a keresztből egyre inkább erőt meríthet, sőt az öröm forrássá válhat
életében.
Ehhez
az úthoz kívánok minden kedves megszentelt életúton járó testvéremnek a
kegyelmet, hogy egyre inkább Krisztus keresztjében elmerült életet élhessen, a
többi testvéremnek pedig kérem a Jó Isten kegyelmét, hogy találkozhassanak
olyan papi szerzetesi és más megszentelt úton járó személyekkel, akik hitelesen
tükrözik Jézus Krisztus szent keresztjének szeretetét és üdvözítő erejét. Amen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése