Kis Kornél testvér tanúságtétele

Kis Kornél ferences szerzetest kerestem meg, aki abasári születésű, a szerzetesrendbe lépése előtt, naponta ministrált templomunkban. Első kérésemre – ismeretlenül – készséges igenlő választ kaptam, hallgassuk őt:

Amikor megkérdezték a toulouse-i nyelviskolában, melyik a kedvenc francia szavam, azt mondtam a „küszöb” (seuil). Ez a szó az első szavak között volt, amit kikerestem a szótárból, mert egy számomra fontos idézetben olvastam novíciusként, Marie-Paul anyától, Szécsény Ágacskájának alapítójától. Azóta a küszöbön élek, a misztérium küszöbén. Ez a tapasztalat időnként felemelő, máskor inkább kijózanító. Remélem, átlépem valamikor végleg ezt a küszöböt!

Számomra meglepő, hogy egy időben egy helyről mennyi hivatás származik, Kóródi Mária Veronikával Ferences Szegénygondozó nővérrel, és Takács Anitával a Szociális Testvérek ideiglenes fogadalmasával beszélve kiderült, hogy mindketten a Megtört Kenyér közösségből indultak. Önben mikor és minek hatására merült fel, hogy ezt az utat választja?

Már az is egyfajta csoda, hogy újra kezdtem gyakorolni a vallásomat. Megtérésem radikális volt, de a szerzetesség gondolata lassan körvonalazódott. Amint középiskolába kerültem, a frissen szerzett szabadság egyre inkább rossz társaságba sodort. Rosszul ment a tanulás, majd eltanácsoltak. Úgy éreztem rossz helyre születtem, és lázadásaimmal akartam egy számomra megfelelőbb világot teremteni. Sehol nem éreztem jól magamat, egyre céltalanabbá vált az életem, s mivel a szüleimmel sem jöttem ki igazán jól, nagymamámhoz költöztem. Nála egy mindössze egyszobás nyolcvanasi panellakásban érintett meg az Úr. Mama templomba-járó nyugdíjas özvegyasszony volt, szerény, de nagyon rendezett körülmények között. Éppen nála lakott édesanyja, aki ádventistaként gyakran olvasgatta a Szentírást. Ez az akkor kényszerű és fojtogató közeg a kegyelem forrása lett számomra. A kétezres év közeledése és az amúgy is meglévő világvége hangulatom a Biblia általam így értelmezett részeinek az olvasására ösztökélt, de mivel úgy láttam az Írás egy-egy kijelentése csak nagyobb kontextusban értelmezhető, elolvastam az egész Bibliát. Nem tudtam kibújni a szöveg elől, ami lelkiismeret-vizsgálatra sarkallt, és egy olyan életminőséget kínált, amire mindig vágyakoztam, mindig alkalmatlan helyen keresve azt. Azt nem merném mondani, hogy ettől fogva a mindenek feletti szeretet lett a jelszavam, de kitavaszodott…

Hogyan fogadta döntését szűkebb és tágabb környezete?

Szüleim nem értették, ezt a szinte átmenetek nélküli, hirtelen bekövetkező változást. Ők egyébként nem vallásosak, illetve nem templomba-járók, bár az évek folyamán azt gondolom büszkék lettek rám, és elfogadták az utat, amit választottam. Mamának és dédinek szintén meglepő volt, túl sok egyszerre, de nagyon örültek, hogy az életemet Istenre alapozom, és még talán ki is tartok majd hivatásomban.

Az hogy a Ferences rend tagja lesz egyértelmű volt Önnek, vagy más szerzetesközösségek is felmerültek?

A ferencesekhez kezdtem templomba járni, de legelőször Teréz anya életútját ismertem meg, utána Szent Ignácét és Szent Ágostonét. A ferencesekkel kialakuló szorosabb kapcsolat terelt arra, hogy ferencesnek jelentkezzek. A legtöbbet talán Teofil atyának köszönhetek, aki a megtérésemkor neki írt levelem után, találkozott velem, és bátorított az aktuálisan Gyöngyösön szolgáló ferencesekkel való kapcsolatfelvételre. Így Ágoston atyának adta át a stafétát, aki bevont életükbe. Elkezdtem ministrálni, meg-meghívtak reggelizni, és az érettségimre a kolostor csendjében készülhettem. Legtöbbünknél Szent Ferenc élete a legdöntőbb a hivatás születésénél. Van, aki csak őt ismeri jelentkezésekor. Emellett sokan ferences iskolából vagy plébániáról kerülnek hozzánk. Nekem szerencsém volt egész közelről megismerni a gyöngyösi rendház életét, és az ott tapasztaltak beleillettek abba a képbe, amit a szerzetességről gondoltam. Hamarosan kezembe kerültek Szent Ferenc írásai, és az életét feldolgozó legendák. Így látva a jelent, és megismerve a gyökereket, megszületett hivatásom.

Nehéz kérésem lenne, egy ilyen gazdag múltú közösségről, mint Szent Ferenc rendje tudna röviden beszélni, alapításáról, Magyarországi megjelenéséről, múltbeli és főként a jelenbéli tevékenységükről?

Egy szerzetesrend vagy lelkiségi mozgalom minden esetben az idők jeleinek felismeréséből ered, a Szentlélek ösztönzésére, az emberi tehetséget és erőviszonyokat mindig meghaladó kibontakozással. Ferencről életrajzírói mint jelről, mint egy eljövendő kor emberéről beszélnek, aki prófétai lelkülettel az evangéliumi tökéletesség útjára lép, és hív másokat is a szenvedő és alázatos Krisztus nyomdokainak követésére. Korának társadalmát Ferenc úgy hívja bűnbánattartásra és megtérésre, hogy a megújulást engedelmességben, az egyház berkein belül hirdeti meg, ellentétben korának eretnekmozgalmaival. Másik jellegzetessége lelkiségének a sokat emlegetett szegénység, ami nála nem arra utal, hogy mi az, amije nincs, hanem amije van, a Mindenható Isten Szeretete. Nem szociális, hanem spirituális tapasztalat. Az a szegénység, ami örök javakkal halmozza el azokat, akik szeretik és szívükre ölelik (Szent Klára), ami a mennyek országának örököseivé és királyaivá avat minket (Szent Ferenc). Így Ferenc tulajdonképpen a leggazdagabb, amikor Krisztus és az ő szent Anyjának szegénységét magára ölti.

Úgy tudom, hogy a Pasaréti rendházban él, milyen az Ön élete, hogyan telnek napjai?

Ez az évem elég rendhagyóan alakult, mert az év elején három hónapot Franciaországban töltöttem nyelvkurzuson, így nem kaptam hittancsoportot, hogy ne kelljen őket itt hagynom. Emellett örökfogadalmasként már az is valószínűnek látszott, hogy tavasszal új helyre kerülök. Tulajdonképpen Kárpátaljára helyeztek, de februárig még Pasaréten maradhattam, hogy befejezzem (végre) teológiai tanulmányaimat. Ősszel szakdolgozatot írtam, most nyelvvizsgára készülök. Mivel nehezen ülök a kötelező könyvek, mellé a ház körül barkácsolgatok, bár egyre inkább foglalkozok a képzőművészettel is. Züllött kamaszkorom, meg a szakrajzolás kötöttségei a szakközépiskolában elválasztottak kedves foglalatosságomtól a rajzolástól. Most – ugyan időnként a kötelességeim rovására – újratámadt bennem az alkotókedv. Ennek egyik eredménye, hogy én terveztem meg örökfogadalmas meghívónkat. Feladatomnak érzem, hogy műveljem tehetségemet, tudva, hogy valamiképpen alá kell rendelődnie szolgálatomnak. Ösztönöz erre az is, hogy Szent Ferenc a világot és Urát nem elsősorban megérteni akarta, hanem szívének tisztaságára törekedve látni. Látni és láttatni az Isten jóságát.

Adna nekünk útravalóul egy idézetet egy gondolatot Szent Ferenctől, ami Önhöz közel áll?

Számomra Szent Ferenc legkedvesebb gondolata a következő: „Semmit se tartsatok vissza magatokból, hogy egészen magához fogadjon benneteket az, aki egészen odaadja magát értetek.”

Az interjú a gyöngyösi plébániai újság számára készült 2010-ben. A riporter: Török Julianna.

Forrás: Ferencesek