Hivatásválasztás

A hivatás-választás nem egyetlen döntés, hanem   folyamat, ami egészen sajátosan személyre szabott, s melynek mégis meg vannak a jellegzetes pontjai. 

Rólam van szó

Manapság talán nem visszafordíthatatlan döntés egy hivatás-választás, mégis fontos az életem, a jövőm szempontjából. Tehát fontos, hogy tudatosan válasszam meg a hivatásomat. De ez azt is jelenti, hogy ismerjem a képességeimet, adottságaimat,  s legyek tisztában  életem értékrendjének irányával, határaival, amihez ragaszkodni akarok. Át kell gondolnom, hogy vágyaim és képességeim mennyire illeszkednek, s egyes döntéseimnek mi lesz a következménye. Igen, a hivatás-választásnál használnom kell az eszemet, de azért ez szívügy is. 

Környezetem

Akarva-akaratlan befolyásol döntésemben a környezet. Szüleim, barátaim elképzelését érdemes számba venni, hasznos lehet velük is átbeszélni a lehetőségeket, talán új szempontot adnak a számomra. Még kivel tudnék ezekről a kérdésekről beszélgetni, tanácsot kérni? 

A világ

Ahhoz, hogy dönteni tudjak a hivatásom felől, értenem kell a világot, ahol munkálkodni akarok. Hogyan néz ki az a munka, amit elképzeltem magamnak?  Milyen feltételeknek kell ahhoz megfelelnem?  Be kell szereznem a konkrét információkat róla.  Még a sokak számára egy munka ma már nem élethivatás, mégis kihívás és feladat. S  felmerül a kérdés, hogy   van-e olyan hivatás, amire mégis merészen az egész életet érdemes feltenni. 

Isten

A hivatásválasztásról Isten szemszögéből is gondolkodok. De ehhez bele kell őt vonnom döntéseimbe, s meg kell hallanom, amit mondani akar nekem. 

Hivatás - sorsom előjele

Mondják, hogy a 'hivatás' régimódi fogalom, melyet a Biblia használ.  Pedig a pszichológusok ma újra hangsúlyozzák, menyire fontos a „benső hang” újra felfedezése, mennyire fontos, hogy minden embernek van hivatása.  Nagy árat fizet az, aki nem ismeri fel, mi dolga a világon, aki nem követi a hivatását. 

Személyiség vagyok

A modern tudomány, gén-technika  talán a közeljövőben gyógyítani tud betegségeket, előre ki tud küszöbölni karakter-hibákat.  Vajon a személyiségem csak gén-konstrukció? 
 Senki sem születik átlag embernek, mindenkiben rendkívüli lehetőségek rejlenek. Élet-feladat, hogy adottságainkat kibontakoztassuk.  Minden egyesünkben születésétől fogva sajátos módon vannak jelen adottságok, képességek, lehetőségek.  Ahhoz, hogy lelkileg egészségesek maradjunk, sorsunkként kell elfogadni ezeket a lehetőségeket. Ugyanakkor életvitelünk gyakran lehetetlenné teszi ezt, elhanyagoljuk képességeinket, lusta megalkuvással feláldozzuk álmainkat. Nem használjuk ki lehetőségeinket, hanem legtöbbször a  kényelmesebb utat választjuk. Végül is elveszítjük szemünk elől a hivatás útját, s ez azt jelenti, hogy nem válunk azzá, akivé lehetnénk, akivé lennünk kellene. Önmagunk számára is idegenek maradunk. Csak aki felfedezte a saját gyökereit, lét-alapját, az tudja kibontakoztatni a személyiségét.  Akkor válunk valóban emberré, ha összhangban élünk  a bennünket meghatározó adottságokkal, és vállaljuk azt a sorsot, - hivatást - amit ez jelent. 

Útjelzők

Mi keresztények tudjuk, hogy Isten az, aki szemmel tartja életünket és hív életünk kibontakoztatására. De mi is egyetértünk a szakemberekkel, hogy vannak életutunk mentén útjelzők: 

- ismétlődő konfliktusok, melyek mindig hasonló helyzetekben, hasonló módon zajlanak, jelzik, hogy valami lényeges nem stimmel 

- testi tünetek is üzenhetnek (összeszorul a szívem, ha rá gondolok, megfekszi a gyomrom,  kiütést kapok tőle, 
- a lemaradás, stagnálás, belső üresség tartós tapasztalata 
- szavak, melyeket nem tudok kiverni a fejemből 
- egy váratlan beszélgetés mások ügyeiről, amikor hirtelen azt érzem, ez az, rólam van szó 
- véletlenek, - amik nem is véletlenek

Ahhoz, hogy ezeket a hétköznapi üzeneteket megértsük szükségünk van önismeretre, reflexióra. Alkalmat kell adnunk magunknak arra, hogy meghalljuk a benső hangot, vevőre kell kapcsolnunk a rádiót.  Amire magunktól rájövünk, amit bensőnk hangjaiból megértünk többet ér, mint száz másoktól származó jó tipp. 

Segédeszközök

Hogyan ismerhetjük fel, hogy a belső hívást helyesen hallottuk, hogy nem pillanatnyi impulzusról vagy vágyról van csak szó? Biztos jel lehet, ha hirtelen életerő fakad fel bennünk, ha szárnyakat kapunk.  S ha döntésünk következményeire gondolunk nyugalom és derű tölt el. Természetesen marad azért némi bizonytalanság is, abszolút bizonyosságunk soha nem lesz arról, hogy mit kell tennem. De mi keresztények bízhatunk abban, hogy járható lesz az az út, melyet választunk.

Kívánom neked is, hogy tedd meg a szükséges és helyes lépéseket a helyes döntéshez.

Forrás: Szent Kereszt Főplébánia, Csíkszereda/Communio