“Hogy mindnyájan egy legyenek ...”

"Hogy mindnyájan egy legyenek, ahogyan te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy, te küldtél engem" (Jn 17, 21)

Ez az Ige sebezte meg a szívünket, ez jelölte ki Közösségünk útját.

Egység és Megtérés. A két hívás egybecseng: az egység a mai ember számára a megtérés Igéje, hiszen csak egységben hihető és erős a tanúságtételünk, csak ez tudja felrázni az énközpontú világban élő embert, aki olyan nagyon vágyik a szeretetre. Csak így merül fel benne az Istenre vonatkozó kérdés, hogy Felé forduljon, megtérjen Hozzá. Nincs szeretetteljesebb és vonzóbb egység az Atya és a Fiú közöttinél. Ez az eredetünk, de ez a végcél és életünk értelme is. Életünk célja nem más, minthogy megismerjük ezt az egységet ("mint mi" Jn 17,11) és részesei legyünk ("mibennünk" Jn 17,21). Ez az emberi élet értelme és valójában ez az Örök Élet (Jn 17,3). Itt a földön arra vagyunk hivatva, hogy ebben az egységben éljünk, mint az Atya és a Fiú a Szentlélek által; az Atyával, a Fiúval a Szentlélekben. Minden létező Egység annak az Egységnek a Képe, amely felé törekszünk; őbenne élünk, mozgunk és vagyunk (Apcsel 17,28).

Közösségünk célja, hogy itt a földön ezt a mennyei Egységet éljük meg. Életformánk az egység. Az egységért és a közösségért dolgozunk életünk kicsiny és szerény színterein: a Közösségen belüli kapcsolatokban, társadalmi szinten, lakóhelyünkön az egység kultúrájának előmozdításáért dolgozunk, testvéreink között és mindazokkal, akik számára nehéz és fájdalmas az egység megélése. 

Az Egység önmagában válasz arra a sürgető szükségre, amit az ember a magány, az önzés elűzésére adhat. Válasz arra a sürgető szükségre, hogy együtt legyen, szeressen és szeressék, minden egyéni gyengeséggel és korláttal együtt elfogadják, szorosan átöleljék... egészen addig, míg eggyé válnak (Didajé, 4), mert ez az Isten akarata az ember számára. Ezért van, hogy ez a sürgető szükség csak az Istenhez való fordulással csillapítható, aki maga az Egység Forrása.

Az egyház feladata, hogy a közösségen keresztül megtanítsa az embert erre az egységre, amire hivatott. Ezért fontos a keresztények közötti egység. Nem elnapolható kérdés, hiszen Istenre vonatkozik, arra, ami az ember elsődleges hivatása és ami az Isten maga. Nem létezik Megtérés és Istenhez fordulás egy szívvel-egy lélekkel tett tanúságtétel nélkül, a köztünk, Benne hívők között lévő szeretet és egység nélkül. Csak ez az Egység hihető, csak a Szeretet hiteles. A Megtérés útját közösségben kell megjárnunk. Nemcsak azért, hogy a világ visszatérjen Istenhez. Maga az Egység sürget az állandó megtérés lelkületében való életre: hogy különbözőségeinken és távolságainkon felülkerekedjék a szeretet és az egység.

Ez számunkra adomány és feladat. Ha életünkkel azt szeretnénk elérni, hogy az ember visszataláljon az Istenhez, akkor arról kell tanúskodnia, ami az Isten: Egység - a Közösségen belül, az egyház és a társadalom szövetében, az emberek között. Ez a mi különleges munkaterületünk; missziónk és életünk. Tanúságtevő felajánlás azért, hogy az Istentől eltávolodott ember visszatérjen Hozzá. Az Egység vonzó visszaút, szabad út a szeretetnek, Istenhez vezető út. Visszatükrözi az Isten arcának ragyogó fényességét, meredélyek és betonfalak között az Igazsághoz, a Szépséghez, a Jósághoz, magához Istenhez vezető nyílt ösvény. 

Egyszerű életünk, apostoli munkánk ezen az alapon nyugszik és ezt a két feladatot tartja szem előtt: Egység és Megtérés. Mindez egyenesen következik az Evangéliumból, Szent Ágoston atyánk és kolduló Rendünk (OSA - Ordo Sancti Augustini) hagyományából. Ősi gyökerű friss hajtás. 

Most már tudjátok, hogy mire törekszünk - kérjétek az Atyát, hogy megvalósíthassuk.

Forrás: Megtérés Közösség (Szent Ágoston Rend)