Kedves Testvérem! Korunkban
szomorúan látjuk a közömbösség fájdalmas jelenségét…Első és
legfontosabb feladatunk, hogy a minden dicséretre méltó Isten
dicsőségét szerény
képességeink szerint előmozdítsuk, még akkor is, ha sohasem tudjuk őt a neki
kijáró módon megdicsőíteni, mert csak gyarló teremtmények vagyunk.
Hogy
pedig Isten dicsősége a Krisztus vérével megváltott lelkek üdvösségében
mindjobban visszaragyogjon, az legyen apostoli életünk sajátos törekvése, hogy
minél több lélek üdvösségét, sőt mind tökéletesebb megszentelődését előmozdítsa.
Szeressük, nagyon
szeressük a minket oly nagyon
szerető mennyei Atyát… Nincs ugyanis fölségesebb
tankönyvünk, mint a keresztre feszített Jézus Krisztus,
hogy az Isten iránti szeretetben előrehaladjunk.
Mindezt
pedig legkönnyebben a Szeplőtelen Szűz által nyerhetjük el, akire a
végtelenül jóságos Isten rábízta irgalmasságának kiosztását. … Hagyjuk tehát,
hogy ő vezessen minket, engedjük, hogy megfogja kezünket, vezetése alatt
legyünk biztonságban és nyugalomban, ő ugyanis mindent megszerez nekünk,
mindenről gondoskodik, testi-lelki szükségeinkben nyomban segítségünkre siet,
nehézségeinket és gyötrelmeinket szeretetével elhárítja.
Forrás: Irgalmas Jézus Plébánia, Vecsés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése