A legjobb és legszentebb dolog: az Úr
kínszenvedéséről gondolkodni és elmélkedni, mivel ezen az úton lehet eljutni az
Istennel való szent közösségbe. A szenteknek ebben az iskolájában tanulhatjuk
meg az igazi bölcsességet, hiszen ezt mindegyik szent itt tanulta meg. Amikor
édes Jézusunk keresztje már mélyebben ereszt gyökeret a szívetekbe, csak akkor
énekelitek dalolva: „Szenvedni, és nem meghalni”, majd meg: „Vagy szenvedni,
vagy meghalni”, vagy még helyesebben ezt: „Se nem szenvedni, se meg nem halni,
hanem csak tökéletesen igazodni Isten akaratához.”
A szeretet ugyanis egyesítő erény, és sajátjává teszi a szeretett Jónak gyötrelmeit. Ez a szív mélyéig hatoló tűz a szerető személyt a szeretett lénnyé változtatja, és valami egészen magasztos módon összevegyül a szeretet a szenvedéssel és a szenvedés a szeretettel, így a szeretet és a szenvedés annyira összekapcsolódik, hogy többé már meg se lehet különböztetni a szeretetet a szenvedéstől, sem a szenvedést a szeretettől; ezért szeretetében örül a lélek, midőn szenved, és szenvedésében ujjong, mert szeret.
Legyetek tehát állhatatosak minden erény gyakorlásában, különösképpen a szenvedő édes Jézus követésében, mert ez a csúcsa a tiszta szeretetnek. Úgy cselekedjetek, hogy mindenki előtt nyilvánvalóvá váljék, miszerint nemcsak bensőtökben, de külsőtökben is hordozzátok a keresztre feszített Krisztus képét, aki a lelki édesség és szelídség példaképe. Aki ugyanis bensőleg egyesült Isten Fiával, az külsőleg is magán viseli az ő képét a hősi erény folytonos gyakorlása által, különösképpen azzal a hősi türelemmel, amely sem titkon, sem nyilvánosan nem panaszkodik. Tehát rejtőzzetek a keresztre feszített Jézusba! Semmi másra ne vágyakozzatok, csak hogy mindnyájan mindenben az ő akaratához igazodjatok.
Ezért hát a keresztre Feszített igazi szerelmeseivé válva bensőtök templomában a szent keresztet ünnepeljétek szüntelen. Tartsatok ki csendben, ne bízzatok egy teremtményben sem! Mivel pedig az ünnepet örömmel kell megünnepelni, ezért a szent kereszt ünnepét hallgatag szenvedésükkel ünnepeljék meg a keresztre Feszítettet szerető emberek, külsőleg vidám és mosolygós arccal, hogy szenvedésük rejtve maradjon az emberek előtt, és egyedül csak a legfőbb Jó ismerje azt. Minthogy pedig az ünnepen mindig van ünnepi lakoma is, legyen hát az eledel most Isten akarata, amint példát adott rá nekünk a mi keresztre feszített Szerelmesünk.
A szeretet ugyanis egyesítő erény, és sajátjává teszi a szeretett Jónak gyötrelmeit. Ez a szív mélyéig hatoló tűz a szerető személyt a szeretett lénnyé változtatja, és valami egészen magasztos módon összevegyül a szeretet a szenvedéssel és a szenvedés a szeretettel, így a szeretet és a szenvedés annyira összekapcsolódik, hogy többé már meg se lehet különböztetni a szeretetet a szenvedéstől, sem a szenvedést a szeretettől; ezért szeretetében örül a lélek, midőn szenved, és szenvedésében ujjong, mert szeret.
Legyetek tehát állhatatosak minden erény gyakorlásában, különösképpen a szenvedő édes Jézus követésében, mert ez a csúcsa a tiszta szeretetnek. Úgy cselekedjetek, hogy mindenki előtt nyilvánvalóvá váljék, miszerint nemcsak bensőtökben, de külsőtökben is hordozzátok a keresztre feszített Krisztus képét, aki a lelki édesség és szelídség példaképe. Aki ugyanis bensőleg egyesült Isten Fiával, az külsőleg is magán viseli az ő képét a hősi erény folytonos gyakorlása által, különösképpen azzal a hősi türelemmel, amely sem titkon, sem nyilvánosan nem panaszkodik. Tehát rejtőzzetek a keresztre feszített Jézusba! Semmi másra ne vágyakozzatok, csak hogy mindnyájan mindenben az ő akaratához igazodjatok.
Ezért hát a keresztre Feszített igazi szerelmeseivé válva bensőtök templomában a szent keresztet ünnepeljétek szüntelen. Tartsatok ki csendben, ne bízzatok egy teremtményben sem! Mivel pedig az ünnepet örömmel kell megünnepelni, ezért a szent kereszt ünnepét hallgatag szenvedésükkel ünnepeljék meg a keresztre Feszítettet szerető emberek, külsőleg vidám és mosolygós arccal, hogy szenvedésük rejtve maradjon az emberek előtt, és egyedül csak a legfőbb Jó ismerje azt. Minthogy pedig az ünnepen mindig van ünnepi lakoma is, legyen hát az eledel most Isten akarata, amint példát adott rá nekünk a mi keresztre feszített Szerelmesünk.
Forrás:
Keresztes Szent Pál áldozópap levelezéséből (Epist. 1, 43; 2, 440. 825)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése