„Sokszor halljuk ezekben a szomorú időkben, hogy egyik vagy másik pap mintha kiégett pusztában élne: a hit kiveszett hívei lelkéből, a temploma üresen áll, a szentségekkel senki sem él. Szóval: nincs semmi tennivalója. Az Isten látnom engedte mai imádságomban, éspedig igen megkapó módon, hogy amikor már úgy látszik, hogy semmi tennivalója nincs a papnak, még mindig vár rá egy nagyon nagy, fontos teendő: az, hogy ő maga szentté legyen. Sok kemény szív, tévelyedett lélek érzéketlen marad Isten igéjével, a pap tanításával szemben, de okvetlenül meghódol a pap életszentsége, életének példája előtt, amelyet napról-napra maga előtt lát. A szentek élete tele van megtérésekkel, amelyeket életszentségük kisugárzása művelt, noha ők azt nagy alázatosságukban még elrejteni igyekeztek”. (Lucie Christine naplója, 130. l.)
Forrás: Rózsafüzérrel a papokért
Forrás: Rózsafüzérrel a papokért
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése