Házasság, család? Vagy papság, szerzetesség?
A sátán mindig féligazságokkal támad. Az Istent szerető fiatalt elsősorban nem súlyos bűnökre csábítja, hanem kifinomult hazugságokkal elferdíti, eltéríti útkereső vágyakozását. Kétségbe taszít, őrlődésbe hajt. Hogy ezt kivédd, érdemes tudatosítanod és elkerülnöd a leggyakoribb hibákat:
A sátán mindig féligazságokkal támad. Az Istent szerető fiatalt elsősorban nem súlyos bűnökre csábítja, hanem kifinomult hazugságokkal elferdíti, eltéríti útkereső vágyakozását. Kétségbe taszít, őrlődésbe hajt. Hogy ezt kivédd, érdemes tudatosítanod és elkerülnöd a leggyakoribb hibákat:
1. Ha elhiszed, hogy a szentség egyetlen útja a papi vagy a szerzetesi hivatás, a házasság pedig csupán könnyített útvonal a gyengék számára.
Meglepően sokan hajlanak erre a gondolkodásra. Radikálisan, teljes szívvel akarják követni Krisztust, ezért úgy vélik, papnak/szerzetesnek kell lenniük. Ez azonban éppen az említett féligazságok egyike. Mert ha a szüzességre, cölibátusra szóló meghívás objektíve magasztosabb is, Loyolai Szent Ignác figyelmeztetése szerint különbséget kell tenni az objektíve legmagasztosabb és a számodra legmagasztosabb hivatás között. Számodra a legmagasztosabb hivatás az, amire Isten téged hív. Ha házasságra, akkor a házasság által szentebbé akar tenni, mintha papnak vagy szerzetesnek mennél csupán azért, mert a cölibátus objektíve magasztosabb.
Vajon mikor temetjük el végleg azt a téveszmét, hogy a világban élő keresztényeknek „normális” életet kell élniük? Nem azért kereszteltek meg Jézus Krisztus halálára és feltámadására, hogy önző érdekekért és világias célokért éljünk. Új teremtmények vagyunk. A papok a szentség radikális megélésére kaptak meghívást. A szerzetesnők a szentség radikális megélésére kaptak meghívást. S végül: a világban élő egyedülálló vagy házas katolikusok is a szentség radikális megélésére kaptak meghívást!
2. Ha nincs lelkivezetőd, vagy ha túl sok van
Ha szeretnél tisztán látni a hivatás kérdésében, elengedhetetlenül fontos, hogy legyen lelkivezetőd. Ha nincs, akkor – Keresztes Szent János tanácsa szerint – olyat keress, aki szentéletű, képzett és lehetőleg tapasztalt.
Ha van lelkivezetőd, légy hálás érte és hallgass rá! Ne fecséreld az idejét azzal, hogy elmondod neki a helyzetedet, majd miután tanácsot adott, visszalősz: „Igen, de…”. Ha ellenedre van, amit tanácsol, próbáld megérteni, miért ezt kéri, de légy engedelmes, és alázattal kövesd a tanácsát!
Hiba lehet a másik véglet is: ha túl sok embertől fogadsz el lelki tanácsot. A lelkivezető kiváltságos személy, lehetőleg pap vagy szerzetesnő, akire rá mered bízni a lelki életedet. A Szentlélek indításait közvetíti feléd. Olykor másokon keresztül is szólhat hozzád az Úr, mégsem tekinthetsz lelkivezetőnek minden családtagot, barátot, templomi ismerőst. Ha mindenkinek a tanácsával tele a fejed, hogyan hallod meg Isten hangját? Az önáltatás veszélye is nagyobb, hiszen aki mindenkitől tanácsot kér, előbb-utóbb hallani fogja, amit hallani szeretne.
3. Ha túl sokat agyalsz a hivatásodon
Hiba volna azt hinni, hogy ezen az egyetlen döntésen múlik az egész lelki élet. Sokan addig tipródnak azon, hogy mit vár tőlük az Úr, míg holtpontra jut a vele való kapcsolatuk. Mintha egy férj vagy feleség hónapokig, évekig egyetlen kérdést ismételgetne, és azon kívül soha semmit nem mondana a másiknak. Ha minden imádságban kizárólag arra koncentrálsz, hogy a kapott kegyelmek a házasság vagy a szerzetesi hivatás felé mutatnak-e, akkor (1) nyűvöd az idegeidet, és (2) egy tapodtat sem haladsz előre az igazi cél, a Krisztussal való egység felé. Ugye sejted, ki az, aki éppen ezt akarja elérni?
Ha túlaggódod a döntést, és közben elfelejtesz élni, gondolkodásod beszűkül és nem tudsz továbblépni. Ugyanazon az egy-két gondolaton és emléken tépelődsz, de hiába elemezgeted őket ezredszer is, nem tudsz belőlük új felismerést kipréselni. Ilyenkor új benyomásokra, friss levegőre van szükség. Távolságra, hogy meglásd a fától az erdőt. Ha egy centiméterről nézed a térképet, nem látod át a tájat. Ha szorongással teli a szíved, lépj hátra egyet, és tanuld meg újra szeretni Istent! Utána térj vissza a döntésedhez.
4. „Ha nem a jó hivatást választom, sohasem leszek igazán boldog”
Újabb féligazság, amely hihetetlenül nyomasztó. Isten csakugyan kiteljesedésre, boldogságra hív. Az a gondolat azonban, hogy az egész élet boldogsága ezen az egyetlen döntésen múlik, amit a felnőtt élet kezdetén kell meghozni, szinte elviselhetetlen súllyal nehezedik sok katolikus fiatal lelkére. Isten kemény kihívások elé állít, ugyanakkor végtelenül gyengéden és hűségesen szeret. Szent Teréz szerint kegyelmében még a bűneinkből is létrafokokat csinál számunkra a mennybe vezető létrán. Lehetséges volna, hogy életre szóló nyomorúságra ítél, ha „rosszul döntünk”? Egy ilyen nyomasztó féligazság bizony egyáltalán nem segíti az útkeresőt.
Ráadásul azt sugallja, mintha a hivatás célja az volna, hogy gondtalanná tegye az életet. Csakhogy a hivatás nem erről szól. A házasság, a papság, a szerzetesség az a hely, ahová jó emberek azért mennek, hogy önként odaadják az életüket – vagyis szeretetből meghaljanak! Jézus Krisztus azért jött, hogy meghaljon az emberekért. A mi hivatásunk is ez. Sokszor fájdalmas: a régi ember nem egykönnyen távozik. Kiáltozva könyörög, hogy el ne engedjük. Mi pedig meghaltunk Krisztussal, hogy benne éljünk. Amikor megtörjük, megnyitjuk a szívünket, hogy belénk áradhasson a szeretet, akkor válunk áldottá, boldoggá. Ez azonban nem a világ szerinti boldogság, és sokszor egyáltalán nem úgy néz ki, ahogyan elképzeltük.
5. Ha elhiszed, hogy a nehézségek rosszat jelentenek
„Nehéz” és „rossz” nem ugyanaz. Sokan úgy vélik, Isten akarata olyan út, ahol minden szép és jó, s ha letér róla az ember, akkor jönnek a szenvedések. Ez a gondolat egybecseng az előzővel: ha az lenne a hivatás lényege, hogy gondtalanná tegyen, akkor bármilyen nehézség azt jelentené, hogy nem a jó úton járunk.
Valójában a szenvedés sokszor éppen a jónak a jele. Isten növeszt, ami sokszor fájdalommal jár. Hogy nagy dolgokat vihessünk végbe, először naggyá kell lennünk. Agere sequitur esse – előbb lenni, aztán tenni! Aki visszaretten a kihívásoktól, nem tapasztalja meg az igazi nagyságot, amire Isten meghívta. Ha szeretnél szentté lenni, engedd, hogy Isten azzá formáljon, akár olyan módon is, ami egyáltalán nincs kedvedre.
Lehetséges viszont, hogy egyre rosszabbul érzed magad a választott úton. Légy hálás a felismerésért! Ha még nem köteleződtél el, és tartósan úgy érzed, hogy az a párkapcsolat vagy szerzetesjelöltség mégsem a te utad, merj kilépni belőle! A szánalomból vagy szégyenkezésből történő halogatás csak nehezíti a helyzetet. Alázattal ismerd el, hogy tévesen döntöttél, és menj tovább arra, amerre Isten vezet!
Ügyelj azonban, hogy megalapozottan s ne egy pillanatnyi rossz hangulat vagy átmeneti kellemetlenség miatt dönts a szakítás mellett! Nehéz helyzetek előhozhatják a hibáinkat, ám ez nem jelenti azt, hogy máris ki kell ugranunk az adott helyzetből. Csupán azt, hogy ezeken a hibákon még dolgoznunk kell.
6. Ha csupán az érzéseidet követed
Döntési helyzetekben sokféle hang szólal meg bennünk. Túlzott leegyszerűsítés volna a döntés alapjául csupán a megnyugvást, a „jó érzést” keresni. Az érzések és érzelmek hullámzóak; inkább gátolnak Isten indításainak felismerésében. A megkülönböztetés Loyolai Szent Ignác által megfogalmazott szabályai viszont komoly segítséget jelenthetnek, hogy döntéseidet ne pillanatnyi érzésekre alapozd. (Itt található)
7. Ha nem akarsz vagy nem mersz elköteleződni
Nagy buktató – ezért hagytuk a végére. Mert a tartós bizonyosság igazában csak akkor jön meg, amikor az ember dönt és rálép valamelyik útra. Amíg a víz szélén állsz, de nem ugrasz be, nem fejlődsz.
Egy fiatalember elszánta magát, és jelentkezett a szemináriumba. Néhány hónap alatt teljes bizonyossággal meggyőződött róla, hogy nem ez a hivatása. E fájdalmas tapasztalat nélkül talán évekig őrlődött volna. Így viszont teljes szívvel fordult a társkeresés, a házas hivatás felé.
Ha úgy érzed, Isten erre vagy arra az útra hív, indulj el! Nincs vesztenivalód, viszont mindent megnyerhetsz, ha mindvégig nyitott maradsz az Úr indításaira. Az életben nincs száz százalékig biztos döntés. Mindig marad valami bizonytalanság, hiszen emberek vagyunk. Van abban valami hihetetlenül felszabadító és bizalomteli, hogy elszánod magad valamire, amit bizonyosan jónak gondolsz, a többit pedig Istenre hagyod.
A döntésképtelenség ma nagyon általános. Félünk: mi lesz, ha ugrunk? Mi lesz, ha nem kapnak el? Ne feledd: szerető, gondoskodó Atyánk kezében van minden. Nincs mitől félnünk. Légy bátor: merj átadni Krisztusnak mindent!
Tim Glemkowski nyomán
Forrás: parKatt.hu
Meglepően sokan hajlanak erre a gondolkodásra. Radikálisan, teljes szívvel akarják követni Krisztust, ezért úgy vélik, papnak/szerzetesnek kell lenniük. Ez azonban éppen az említett féligazságok egyike. Mert ha a szüzességre, cölibátusra szóló meghívás objektíve magasztosabb is, Loyolai Szent Ignác figyelmeztetése szerint különbséget kell tenni az objektíve legmagasztosabb és a számodra legmagasztosabb hivatás között. Számodra a legmagasztosabb hivatás az, amire Isten téged hív. Ha házasságra, akkor a házasság által szentebbé akar tenni, mintha papnak vagy szerzetesnek mennél csupán azért, mert a cölibátus objektíve magasztosabb.
Vajon mikor temetjük el végleg azt a téveszmét, hogy a világban élő keresztényeknek „normális” életet kell élniük? Nem azért kereszteltek meg Jézus Krisztus halálára és feltámadására, hogy önző érdekekért és világias célokért éljünk. Új teremtmények vagyunk. A papok a szentség radikális megélésére kaptak meghívást. A szerzetesnők a szentség radikális megélésére kaptak meghívást. S végül: a világban élő egyedülálló vagy házas katolikusok is a szentség radikális megélésére kaptak meghívást!
2. Ha nincs lelkivezetőd, vagy ha túl sok van
Ha szeretnél tisztán látni a hivatás kérdésében, elengedhetetlenül fontos, hogy legyen lelkivezetőd. Ha nincs, akkor – Keresztes Szent János tanácsa szerint – olyat keress, aki szentéletű, képzett és lehetőleg tapasztalt.
Ha van lelkivezetőd, légy hálás érte és hallgass rá! Ne fecséreld az idejét azzal, hogy elmondod neki a helyzetedet, majd miután tanácsot adott, visszalősz: „Igen, de…”. Ha ellenedre van, amit tanácsol, próbáld megérteni, miért ezt kéri, de légy engedelmes, és alázattal kövesd a tanácsát!
Hiba lehet a másik véglet is: ha túl sok embertől fogadsz el lelki tanácsot. A lelkivezető kiváltságos személy, lehetőleg pap vagy szerzetesnő, akire rá mered bízni a lelki életedet. A Szentlélek indításait közvetíti feléd. Olykor másokon keresztül is szólhat hozzád az Úr, mégsem tekinthetsz lelkivezetőnek minden családtagot, barátot, templomi ismerőst. Ha mindenkinek a tanácsával tele a fejed, hogyan hallod meg Isten hangját? Az önáltatás veszélye is nagyobb, hiszen aki mindenkitől tanácsot kér, előbb-utóbb hallani fogja, amit hallani szeretne.
3. Ha túl sokat agyalsz a hivatásodon
Hiba volna azt hinni, hogy ezen az egyetlen döntésen múlik az egész lelki élet. Sokan addig tipródnak azon, hogy mit vár tőlük az Úr, míg holtpontra jut a vele való kapcsolatuk. Mintha egy férj vagy feleség hónapokig, évekig egyetlen kérdést ismételgetne, és azon kívül soha semmit nem mondana a másiknak. Ha minden imádságban kizárólag arra koncentrálsz, hogy a kapott kegyelmek a házasság vagy a szerzetesi hivatás felé mutatnak-e, akkor (1) nyűvöd az idegeidet, és (2) egy tapodtat sem haladsz előre az igazi cél, a Krisztussal való egység felé. Ugye sejted, ki az, aki éppen ezt akarja elérni?
Ha túlaggódod a döntést, és közben elfelejtesz élni, gondolkodásod beszűkül és nem tudsz továbblépni. Ugyanazon az egy-két gondolaton és emléken tépelődsz, de hiába elemezgeted őket ezredszer is, nem tudsz belőlük új felismerést kipréselni. Ilyenkor új benyomásokra, friss levegőre van szükség. Távolságra, hogy meglásd a fától az erdőt. Ha egy centiméterről nézed a térképet, nem látod át a tájat. Ha szorongással teli a szíved, lépj hátra egyet, és tanuld meg újra szeretni Istent! Utána térj vissza a döntésedhez.
4. „Ha nem a jó hivatást választom, sohasem leszek igazán boldog”
Újabb féligazság, amely hihetetlenül nyomasztó. Isten csakugyan kiteljesedésre, boldogságra hív. Az a gondolat azonban, hogy az egész élet boldogsága ezen az egyetlen döntésen múlik, amit a felnőtt élet kezdetén kell meghozni, szinte elviselhetetlen súllyal nehezedik sok katolikus fiatal lelkére. Isten kemény kihívások elé állít, ugyanakkor végtelenül gyengéden és hűségesen szeret. Szent Teréz szerint kegyelmében még a bűneinkből is létrafokokat csinál számunkra a mennybe vezető létrán. Lehetséges volna, hogy életre szóló nyomorúságra ítél, ha „rosszul döntünk”? Egy ilyen nyomasztó féligazság bizony egyáltalán nem segíti az útkeresőt.
Ráadásul azt sugallja, mintha a hivatás célja az volna, hogy gondtalanná tegye az életet. Csakhogy a hivatás nem erről szól. A házasság, a papság, a szerzetesség az a hely, ahová jó emberek azért mennek, hogy önként odaadják az életüket – vagyis szeretetből meghaljanak! Jézus Krisztus azért jött, hogy meghaljon az emberekért. A mi hivatásunk is ez. Sokszor fájdalmas: a régi ember nem egykönnyen távozik. Kiáltozva könyörög, hogy el ne engedjük. Mi pedig meghaltunk Krisztussal, hogy benne éljünk. Amikor megtörjük, megnyitjuk a szívünket, hogy belénk áradhasson a szeretet, akkor válunk áldottá, boldoggá. Ez azonban nem a világ szerinti boldogság, és sokszor egyáltalán nem úgy néz ki, ahogyan elképzeltük.
5. Ha elhiszed, hogy a nehézségek rosszat jelentenek
„Nehéz” és „rossz” nem ugyanaz. Sokan úgy vélik, Isten akarata olyan út, ahol minden szép és jó, s ha letér róla az ember, akkor jönnek a szenvedések. Ez a gondolat egybecseng az előzővel: ha az lenne a hivatás lényege, hogy gondtalanná tegyen, akkor bármilyen nehézség azt jelentené, hogy nem a jó úton járunk.
Valójában a szenvedés sokszor éppen a jónak a jele. Isten növeszt, ami sokszor fájdalommal jár. Hogy nagy dolgokat vihessünk végbe, először naggyá kell lennünk. Agere sequitur esse – előbb lenni, aztán tenni! Aki visszaretten a kihívásoktól, nem tapasztalja meg az igazi nagyságot, amire Isten meghívta. Ha szeretnél szentté lenni, engedd, hogy Isten azzá formáljon, akár olyan módon is, ami egyáltalán nincs kedvedre.
Lehetséges viszont, hogy egyre rosszabbul érzed magad a választott úton. Légy hálás a felismerésért! Ha még nem köteleződtél el, és tartósan úgy érzed, hogy az a párkapcsolat vagy szerzetesjelöltség mégsem a te utad, merj kilépni belőle! A szánalomból vagy szégyenkezésből történő halogatás csak nehezíti a helyzetet. Alázattal ismerd el, hogy tévesen döntöttél, és menj tovább arra, amerre Isten vezet!
Ügyelj azonban, hogy megalapozottan s ne egy pillanatnyi rossz hangulat vagy átmeneti kellemetlenség miatt dönts a szakítás mellett! Nehéz helyzetek előhozhatják a hibáinkat, ám ez nem jelenti azt, hogy máris ki kell ugranunk az adott helyzetből. Csupán azt, hogy ezeken a hibákon még dolgoznunk kell.
6. Ha csupán az érzéseidet követed
Döntési helyzetekben sokféle hang szólal meg bennünk. Túlzott leegyszerűsítés volna a döntés alapjául csupán a megnyugvást, a „jó érzést” keresni. Az érzések és érzelmek hullámzóak; inkább gátolnak Isten indításainak felismerésében. A megkülönböztetés Loyolai Szent Ignác által megfogalmazott szabályai viszont komoly segítséget jelenthetnek, hogy döntéseidet ne pillanatnyi érzésekre alapozd. (Itt található)
7. Ha nem akarsz vagy nem mersz elköteleződni
Nagy buktató – ezért hagytuk a végére. Mert a tartós bizonyosság igazában csak akkor jön meg, amikor az ember dönt és rálép valamelyik útra. Amíg a víz szélén állsz, de nem ugrasz be, nem fejlődsz.
Egy fiatalember elszánta magát, és jelentkezett a szemináriumba. Néhány hónap alatt teljes bizonyossággal meggyőződött róla, hogy nem ez a hivatása. E fájdalmas tapasztalat nélkül talán évekig őrlődött volna. Így viszont teljes szívvel fordult a társkeresés, a házas hivatás felé.
Ha úgy érzed, Isten erre vagy arra az útra hív, indulj el! Nincs vesztenivalód, viszont mindent megnyerhetsz, ha mindvégig nyitott maradsz az Úr indításaira. Az életben nincs száz százalékig biztos döntés. Mindig marad valami bizonytalanság, hiszen emberek vagyunk. Van abban valami hihetetlenül felszabadító és bizalomteli, hogy elszánod magad valamire, amit bizonyosan jónak gondolsz, a többit pedig Istenre hagyod.
A döntésképtelenség ma nagyon általános. Félünk: mi lesz, ha ugrunk? Mi lesz, ha nem kapnak el? Ne feledd: szerető, gondoskodó Atyánk kezében van minden. Nincs mitől félnünk. Légy bátor: merj átadni Krisztusnak mindent!
Tim Glemkowski nyomán
Forrás: parKatt.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése