2016. június 16., csütörtök

Raheliarisoa Victorine Jó Pásztor nővér tanúságtétele

Victorine nővér tanúságtétele

Raheliarisoa Victorine vagyok, Madagacarról jöttem. Szüleim vallásukat gyakorló katolikus keresztények. Ők amit élnek, át is adják gyermekeiknek.

Szüleimnek legyen hála az én hitemért, ők neveltek engem emberré és kereszténnyé. Ebben nőttem fel, a családomban hallottam először és ismertem meg Isten Szeretetét. Ez formálódott és fejlődött a mai napig a kapott képzés és a megélt tapasztalataim által.

10 évesen egy fiatalokból álló mozgalomhoz tartoztam. Itt ébredt bennem a vágy, hogy a lehető legszorosabban kövessem Krisztust. A csoportot kísérő nővér tanúságtétele nagyon megérintett engem. Megosztottam a szüleimmel ezt a vágyamat, ők bátorítottak, hogy imádkozzam és folytassam tanulmányaimat, mert a szerzetesélet nem játék. Azután javasolták, hogy beszéljek erről a témáról a plébánosunkkal is.

Voltak pillanatok, amikor úgy tűnt ez a vágyam kihűlt, sőt arra is gondoltam, hogy házasságot kötök.  De mindennek ellenére tovább imádkoztam. Egy napon, amikor már végzős diák voltam, elmentünk egy plébániára, ahol a Jó Pásztor Nővéreknek van egy központjuk, ahol az idősekkel, nehézségekkel küzdő nőkkel és gyerekekkel foglalkoznak. Nagyon megérintett a Nővérek buzgósága, ahogyan segítettek ezeknek az embereknek. Ez újra felébresztette bennem a szerzetesség utáni vágyat, és azt hogy épp ebbe a Kongregációba lépjek be, hogy segíthessek a Nővéreknek a nehézségekkel küzdő emberekkel foglalkozni.

Kerestem az alkalmakat, hogy találkozhassam a Jó Pásztor Nővérekkel, és kifejezhessem a vágyamat, hogy belépjek a Kongregációba. amikor először találkoztam a Nővérekkel, nagyon jól fogadtak.

Ezután elkezdtem és folytattam a szerzetesi képzés különböző szakaszait. ez idő alatt megtanultam és elmélyítettem az imaéletem, a fogadalmakat, a Kongregáció küldetését és történetét. Ami nagyon érint és vonz engem: a megbocsátás és a kiengesztelődés küldetése, az irgalmasság karizmája, a lelkek üdvéért való buzgóság hivatása és a Kongregáció lelkisége. Ez segít engem, hogy tovább haladjak az úton, és hogy elköteleződjem a Jó Pásztor Szeretetéről nevezett Miasszonyunk Kongregációban, a nehézségek ellenére, amelyekkel találkoztam az utamon. 2008. szeptember 27-én tettem első fogadalmat. Különböző tapasztalatok és képzés után, 2015. szeptember 27-én örökfogadalmat tettem. Isten Igéje, amely máig segít engem: „Uram te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.” (Jn 21,17) Az emberek üdvösségéért és az Isten dicsőségére irányuló buzgóság az, ami életet ad nekem. És ez a Szent Mária Eufráziától örökölt buzgóság hív és élteti bennem a misszionárius lelket, ahogyan ő mondta: „Minden országból való vagyok, ahol megváltásra váró lelkek vannak” (Szent Mária Eufrázia). Ezek a szavak bátorítanak engem a hitben és örömmel megyek mások felé. Ezért jöttem Magyarországra, hogy „együtt kockáztassak” (Általános Káptalanunk jelmondata; a fordító megjegyzése) Nővéreimmel a misszióért. Hálát adok az Úrnak a hivatásomért, a szerzeteséletbe vezető utamért. Az ima és közösségi élet, melyek engem különösen is segítettek, hogy megéljem fogadalmaimat abban az apostolkodásban, ahová éppen küldve vagyok.

Forrás: Jó Pásztor Nővérek




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése