A papságra való készület állomásai

Bevezetés

A Papnevelő Intézetben áldozópapságra készülő növendékek évről, évre nyernek egyre inkább beavatást azokba a tisztségekbe és szent szolgálatokba, amelyeket majd a papság során gyakorolniuk kell.
Az egyház ezzel a fokozatos előkészítéssel és beavatással kívánja a jelölteket egyre jobban felkészíteni Isten és az emberek szolgálatára, s kívánja elmélyíteni lelkükben a Krisztus iránti mind szorosabb elköteleződést. Ezt a papság felé vezető utat, illetve ennek jelentősebb állomásait kívánjuk bemutatni, elsősorban szemináriumunk gyakorlatának figyelembetartása mellett.

A papnevelő intézetbe való belépés - beköltözés

"Veni sequere me" (Mt 19,21)
- Jöjj, és kövess engem -

Szemináriumi kápolnánk első ablakmozaikján a mindenkori ifjú papjelölt meghívástörténetével találkozunk. Bár ez a jelenet nem található meg az evangélium lapjain az apostolok meghívástörténetei között és talán nem készültek olyan hatalmas képzőművészeti alkotások, mint például Caravaggio: Máté meghívása, de mégis - talán a teljes növendékpapság nevében nyilatkozhatom - nagyon fontos eseményt ragad meg hivatástörténetünk kezdetéről. Egy olyan eseményt, amely mindannyiunk életében más és más módon, különfélem helyzetekben és talán eltérő életkorban jelentkezett, de az biztos, hogy egész életünket meghatározta, megváltoztatta. Mi is éreztük lelkükben a harmadik évtized zajos társadalma közepette is azt a halk krisztusi, hívó hangot: VENI, SEQUERE ME! Majd erre a megragadó hangra IGEN-t mondtunk, beadtuk jelentkezésünket illetékes egyházmegyénk püspökéhez, hogy Isten országának szolgálatára szenteljük életünket. Majd miután a felvételi vizsga elbírálása után megkaptuk a kedvezőválaszt a szemináriumba való felvételünkről, örömmel kezdtük meg papságra való készületünk első időszakát a szeminárium megszentelt falai között.

Beöltözés

"Induite novum hominem"
(Eph 4, 24)
- Öltsétek magatokra az új embert -

A szemináriumba való felvétel első időszakában a papnövendékek civil ruhát viselve készülnek leendő hivatásukra. Majd az elsőünnepélyesebb esemény készületükben a papság szent ruhájába, a reverendába való beöltözés. A beöltözés szertartása minden magyar egyházmegyében Krisztus Király főünnepéhez, az egyházi év utolsó napjához kapcsolódik. Ekkor nálunk az ünnepi szentmise keretén belül püspök-rektor atya megáldja a szent ruhákat és minden 2. éves papnövendék beöltözik leendőszolgálatának szent ruhájába. Ebben a beöltözésben egy már felsőbb éves papnövendék, ún. beöltözési keresztapa is segíti, akit a beöltözendő növendék előzetesen erre a szolgálatra már felkért.
A beöltözés hazánk tradicionális gyakorlata alapján feljogosítja az újonnan beöltözött növendékeket a papi civil ing viselésére is, amely ruhát viselve akár az utcán is tanúságot tudnak tenni elkötelezett élethivatásuk mellett.
 

Admissio -Praesentatio

Szemináriumunk hagyományának megfelelően a már beöltözött 3. éves papnövendék Advent III. vasárnapján ünnepi szentmise keretében történik a felvétel, ún. admissio, vagy a szertartás másik aspektusát kihangsúlyozó néven bemutatás, vagyis praesentatio. A kétféle elnevezés utal az ünnepi esemény 2 "főszereplőjére" (ti. papnövendék, illetve a Krisztushívők), akik szemszögéből tekinthetünk a szertartásra. A papnövendék számára ugyanis ez egyfajta formális felvétel a papszentelésre, illetve diakónusszentelésre készülők közé, s egyben Isten népe felé való küldetésük nyilvános megadása az Egyház részéről.

A hívek számára pedig ez a rövid szertartás a leendő papságra készülő fiatal növendékek bemutatása,s reményteli jele Krisztus ígéretének, aki mindig küld megfelelő utánpótlású papot hívei segítségére és lelkük gondozására.

Lektoravatás

"Disciplinam et scientiam doce me"
(Ps 118,66)
- Taníts okosságra és tudományra -

Egyike a II. Vatikáni Zsinat után megmaradt ún. kisebb rendeknek, magyar megfelelője a felolvasó. A szertartást végző püspök (vagy az ő megbízását élvező pap) lehetőség szerint ünnepi mise keretében adja át a Szentírást a 3. éves papnövendéknek, aki ettõl a gesztustól kezdve már hivatalos megbízottjaik az Anyaszentegyháznak a szent szövegek olvasására. Ez esetben szent szövegek alatt értünk minden Igeliturgiában felhangzó szentírási szakaszt, a diakónusnak fenntartott Evangéliumot kivéve.

A lektor feladata, hogy Isten Igéje a liturgiában méltó módon és jól érthetően hangozzék el, de szolgálatába tartozik a templom aktuális hirdetéseinek felolvasása is. A lektor tisztségre való felavatásban - szemináriumunk gyakorlatának megfelelően - a 3. évfolyamos növendékek részesülnek Nagyböjt IV. (vagy hagyományos elnevezést tekintve Laetare) vasárnapján.

Akolitusavatás

"Domine, tu scis quia amo te"
(Jo 21, 17)
- Uram, te tudod, hogy szeretlek -

Az akolitusavatás a legközelebbi lépcsőfoka papnövendék teljes elköteleződéséig, amely a diakonátusszentelésben történik meg és nyer végleges formát. A már lektori szolgálatra felavatott növendékek ekkor - lehetőleg ünnepélyes mise keretében - megkapják az áldoztató pixist vagy cibóriumot, megtöltve a szentmise ünneplésére előkészített kenyérrel (ostyával). Az avatás végzőjeez esetben is püspök, vagy az ő felhatalmazásából a szentelményt kiszolgáltató áldozópap, s az avatásban részesülők szemináriumunkban 4. évfolyamot végző növendékek.

Az akolitusi szolgálatra való felavatásban, szemináriumunkban Advent III. (vagy más néven Gaudete) vasárnapján kerül sor. Az akolitus feladata elsősorban a szentmiséken való áldoztatás, valamint a szent edények purifikálása (megtisztítása, elöblítése). Ezen kívül helyes és tiszteletreméltó gyakorlat az Oltáriszentség elvitele betegek és öregek részére kórházakba, idősek otthonába, vagy akár magánházakba.

Diakónusszentelés - Szerpapszentelés

"Dominus pars haereditatis meae"
(Ps 15, 5)
- Az Úr az én örökségem -

Az áldozópapságra készülő papnövendékek az 5. szemináriumban eltöltött évüket követően részesülnek a diakónusszentelésben. Ez már egy életre szóló elköteleződést jelent a Krisztusi papságra, vagyis a szolgálati papság keretei között végbemenő Isten és emberszolgálatra. A szentelés végzője minden esetben felszentelt püspök, lehetőleg annak az egyházmegyének főpásztora, ahová a diakonátusra felszentelt ordinálva lesz, vagyis amely egyházmegyében szolgálni fog. Szükség esetén a megyéspüspök ezzel a szenteléssel is megbízhatja valamelyik püspöktársát is. A szenteléstől kezdve az átmeneti diakonátusra felszentelt, papságra készülőnövendék a mennyek országáért vállalt coelibatusban (papi nőtlenségben) él, engedelmességgel tartozik megyéspüspökének és kötelezőjelleggel végzi az egyház imádságát, a zsolozsmát. A diakónusszentelés lényegi része az apostolutód kézfeltétele, valamint a felszentelő imádság. A szentelési imádságot követően adják át az új diakónusoknak szolgálatuk új liturgikus ruháit: a bal vállról keresztbe kötött stólát, valamint a dalmatikát. A beöltöztetést követően kerül sor az Evangéliumos könyv átadására, hiszen az újonnan szentelt szerpap elsősorban Isten Igéjének hirdetője lesz a hívek között; feladatát képezi az Evangélium ünnepélyes felolvasása, homília,ill. prédikáció tartása, valamint szentmisén kívül a keresztelés, házasságkötés, temetés szertartásainak végzése, illetve egyéb ún. paraliturgikus események vezetése (szentségimádás, litánia).

Papszentelés - Áldozópappá szentelés

"Tu es sacerdos in aeternum"
(Ps 109, 4)
- Pap vagy te mindörökké -

A szemináriumban eltöltött hat évet követően, valamint a teológiai diploma megszerzése után kerül sor általában 6. évfolyam végén az ideiglenes diakónusok áldozópappá szentelésére. A szentelés végzője ez esetben is a felszentelt püspök, ideális esetben annak az egyházmegyének főpásztora, ahová az áldozópap ordinálva lesz. Az ordinárius akadályoztatása esetén lehet a megyéspüspök ezzel a szenteléssel is megbízhatja valamelyik püspöktársát. A papszentelés lényegi mozzanatai is a püspöki kézfeltételből és a felszentelő imádságból állnak, melyeket kiegészít egy ősi szimbolikus szertartás, az újonnan felszentelt papok kezeinek krizmával való megkenése is. A megkenés után kerül sor a papi módon viselt stólába és a kazulába (miseruhába) való öltöztetésre. A miseruhát öltött új papok ezt követően átveszik szolgálatuk liturgikus eszközeit, a paténát és a kelyhet, Isten népének áldozati adományával, vagyis a kenyérrel és a borral együtt. Az új papok a szentmise áldozati részét már a felszentelő püspökkel együtt ünneplik meg (vagyis koncelebrálják), a szentelési mise végén pedig elsőként felszentelő püspöküket részesítik elsőként újmisés papi áldásukban.

Forrás: Központi Szeminárium - http://www.kpi.hu/avatasok,-szentelesek.html