Hogyan (ne) tisztázzuk a hivatásunkat?

Ne utasítsd el a lehetőségeket!

Vannak olyan lehetőségek, amelyek segítenek eldönteni, megérlelni bennünk hivatásunk alakulását. Ezekre nemet is mondhatunk arra hivatkozva, hogy nagyon elfoglaltak vagyunk, nincs időnk ezeket igénybe venni. Sokszor évek telnek el várakozással bennünk és csodálkozunk, hogy nincs előre haladás, Isten nem válaszol nekünk, nem ad útmutatást pedig mi úgy szeretnénk választ kapni. Hiába várakozunk, ilyenkor mert az álló autót hiába kormányozzuk, az egy helyben fog maradni. Ha halad az autó, akkor lehetőség van valamilyen irányban elindulni. Ha mi nem teszünk meg minden tőlünk telhetőt, akkor hiába várunk eligazítást.

Adj időt Istennek!

Kaphatunk meghívást egy jó hivatástisztázó lelki napra vagy lelkigyakorlatra. Két út áll ilyenkor előttünk. Vagy elfogadjuk a meghívást és kiaknázzuk a lehetőséget, de vissza is utasíthatjuk arra hivatkozva, hogy sok a tanulnivalónk vagy a munkánk. Minden nap ott áll előttünk a lehetőség, az Úr meghívása, hogy imádságban kérjük az útmutatást Istentől, erre is adhatunk nemleges választ, ha tevékenységeink szerintünk előbbre valóak, mint a hivatásunk tisztázása, ehhez az Úr segítsége, amelyet a személyes kapcsolatunk ápolása nap, mint nap előttünk álló lehetőségként van jelen.

Adj időt magadnak!

Hivatásunk tisztázódásának ügye nem egyik napról a másikra születik meg bennünk. Ne várjuk el azt magunktól, hogy hamar eredményre jussunk és kimondjuk egyik vagy másik útra az igent. Fontos, hogy minden lehetőségről információkat, tapasztalatokat gyűjtsünk. Ha nem járunk nyitott szívvel, Isten akaratára fogékonyan, ha nem veszünk részt programokon, ha nem olvasunk utána, ha nem beszélgetünk kompetens személyekkel, akkor ne várjuk magunktól jó eredményt ebben a kérdésben.  

Adj időt a kegyelemnek!

A hivatás magvait termékeny földbe veti el az Úr. Amit mi megtehetünk, hogy a termékeny földet megmunkáljuk, hogy jó földbe hulljon a mag és kicsírázzon. Ha elő se vesszük a Bibliánkat, az Úr általa nem tud hozzánk szólni. Ha nem imádkozunk, nem szökken szárba bennünk a kegyelem hatására a hivatás növénykéje. Ha nem veszünk részt programokon, nem ismerünk meg lehetőségeket, nem tud hozzánk szólni egy lelkünkhöz szóló jó mondat. Időre van szüksége a kegyelemnek, amíg felnő bennünk a hivatás és kivirágzik, gyümölcsöt érlel. Sokszor évekig tartó komoly imádság és szentségre törekvő élet előz meg egy hivatás kialakulását.

Munka és idő

A mai rohanó világban nagyon sok időbe és energiába telik, amíg a mindennapi feladatainknak, tanulásnak, munkának megfelelünk. Ha csak arra hivatkozunk mindig, hogy ezt vagy azt kell véghez vinnünk és sohasem vagy ritkán szakítunk hivatásunkkal való foglalatossághoz időt, addig nem érünk célt és már akár az időből is kifuthatunk, hogy megfelelő párt találjunk, vagy közösséget. Persze ekkor is segíthet az Úr, de ha időben elég időt szánunk a feladatra, sok felesleges szenvedéstől és szükség megoldástól megkíméljük magunkat. Van persze olyan, hogy meg kell érnünk egy feladatra, de én itt arra gondolok, hogy ami rajtunk áll azt meg kell tennünk, és ha saját magunktól nincs idő a hivatástisztázásra, az problémát okozhat.

Szabadidő hatékonyan

A sok tanulnivaló és munka mellett általában szokott szabadidő is lenni. Ha ennek egy részét nem fordítjuk a hivatásunk kimunkálására, akkor elpazaroljuk a számunkra adott időt. Fel kell áldoznunk kedvelt foglalatosságunkat egy ennél értékesebb feladatra, nem lehet a szabadidőt mindig arra szánni, amihez kedvünk van, hanem el kell kezdeni egy életre szóló döntés meghozatalán fáradozni. Ha ezt nem tesszük, az évek csak mennek előre és mi még mindig ott toporgunk, hogy nem köteleződünk el egyik irányba sem, de jól érezzük magunkat a kedvenc zenei vagy sport tevékenységünkben.

Kapcsolat és megfontolás

Lehet, hogy éppen egy párkapcsolatban vagyunk, de nem biztos, hogy ez a mi utunk a Jó Isten más személyt szán nekünk vagy teljesen más hivatást. Nem szabad addig elköteleződni semmilyen irányban sem valaki mellett, amíg teljesen nem vagyunk biztosan hivatásunkban. Ha úgy járunk hivatástisztázó lelkigyakorlatra vagy imádkozunk, vagy bármi mást teszünk hivatásunk érdekében, hogy visszavonhatatlan komoly elkötelezettségre jutunk valakivel, akkor nem biztos, hogy jó úton járunk. Érdemes úgy ismerkedni a közösségekkel, személyekkel, megszentelt utakkal, hogy a hivatástisztázás, a teljes bizonyosság elnyeréséig nem teszünk elhamarkodott lépést.

Ne zárd le magad!

Sokan elkövetik azt a hibát, hogy ők maguk határozzák el az Úr bevonása nélkül, hogy milyen hivatást választanak. Mindenképpen házasságra akarnak lépni anélkül, hogy időt és alkalmat adtak volna Istennek arra nézve, hogy mi az ő valóságos meghívásuk. Nem szabad lezárni magunkat egyik irányba sem, szabadságot és lehetőséget kell adni az Úrnak, hogy az, amit Ő eltervez, az valósulhasson meg életünkben, nem feltétlenül az amit mi elképzelünk magunknak. A szabad döntés nem abban áll, hogy szabadon azt választok, amit akarok, hanem hogy szabadon Isten terve vagy az ellen döntök. Előbb meg kell ismerni az Úr akaratát és utána érdemes dönteni. De ki állhatna ellen egy olyan akaratnak, amely számunkra a legjobbat akarja és az Ő szándéka szerint a legboldogabbak lehetünk?

Merj dönteni!

Ha már komolyan időt, energiát, imádságot és megfontolást fektettem hivatásom tisztázódásának kérdéskörére életemben, egy idő után nem szabad az elkötelezettség lépésének megtételével tovább várni. Ha valaki minden lehetőséget kihasznál, amely eléje kerül, ne halassza mindig későbbre a döntést, mert ennek az lesz az eredménye, hogy olyan helyzetbe kerül, ami már nem visz előre. A végső döntés meghozatalának van egy bizonyos kockázata, amit fel kell vállalni, mert száz százalékos garanciát nem lehet semelyik úttól várni, mert az emberi tényező a szubjektív saját érzések és az Úr akaratának dekódolása közbe léphet. Ha mindent megteszünk, minden rendelkezésünkre álló kegyelmi forrást, programot, imádságot beiktatunk életünkbe, úgy érezzük, hogy ez a mi utunk nagyobb százalékban, akkor bátran lépjünk rá a jónak gondolt útra. A nem döntés nem visz előre. A megismert jónak való elkötelezettséget az Úr biztosan meg fogja áldani. Ha nem ugrunk fejest a kegyelem medencéjébe, akkor soha nem fogunk tudni úszni és eljutni a túloldalra.

A hivatástisztázás „procedúrája”

Időt adni Istennek, magamnak és a kegyelemnek, megfontolni és megismerni a lehetőségeket, megimádkozni az Úr akaratát, nem lezárni magunkat, amíg nem vagyunk biztosak az utunkban, merni dönteni és fejest ugrani a kegyelembe, ezek mind szükségesek ahhoz, hogy felelősséggel megjárjuk hivatásunk tisztázódásának útját. Ha ezen nem megyünk végig, meddő utakra kényszerülhetünk. Hivatásunk komoly és tevékeny, erő befektetésével járó út, de emellett Isten vezetése és kegyelme is része a folyamatnak. Ha mi mindent megteszünk, várhatjuk Isten segítő kegyelmét, hogy a számunkra legboldogítóbb és legjobb út valósulhasson meg és már itt a Földön érezhessük a Mennyek Országának előízét hivatásunk teljes megélése során.