"Gyermekkoromban nem jártam hittanórákra és szentmisékre, de amennyire vissza tudok emlékezni, mindig volt bennem valamiféle hit. Talán dédnagymamám hatására, aki egészen kiskoromban imádkozni tanított. A későbbiekben, felnőttként pedig az a különös dolog történt velem, hogy azelőtt éreztem hivatást a ferencességre, mielőtt tudatosan keresztény lettem volna. Nálam a kettő, a ferences hivatásban és a keresztény életben való növekedés, megerősödés együtt járt. Tizenhét éves lehettem, amikor láttam Zefirelli filmjét, a Napfivér, Holdnővért, ami nagyon megragadott és attól kezdve kutatni kezdtem Szent Ferenc után. Minden róla szóló könyvet elolvastam, amit sikerült megszereznem, majd amikor megtudtam, hogy vannak ferencesek Magyarországon, felkerestem őket. Ma már másképp látom ezt a filmet is, talán kicsit romantikus, túl idealizált bemutatása Szent Ferencnek, de ott akkor jó volt és sokat jelentett számomra.
Huszonegy éves koromban kezdtem a rendi életemet, a noviciátust Esztergomban. Ez egy lelkigyakorlatos év és a legtöbb szerzetes számára olyan, mint a házasságban a jegyesség, amihez újra meg újra vissza lehet térni erőt gyűjteni. Ezután Szegeden tanultam a hittudományi főiskolán, és a néprajz szakot is elvégeztem az egyetemen. Itt harminc-negyvenen laktunk a rendházban. Sok öröm és vidámság volt ebben a nagy közösségben.
A tanulmányok befejeztével Zalaegerszegre kerültem az ottani ferences plébániára. Itt egy kisebb közösségben négyen-öten laktunk. Hittant tanítottam és különböző lelkipásztori feladatokban vettem részt. Itt már sokkal nagyobb volt a felelősség is, ami ránk hárult, de nagyon jó, befogadó testvéri közösségre találtam a rendházban és a plébánián is. Nem volt könnyű tavaly szeptemberben Budapestre költöznöm, de ez is a szerzetesi élet része, úgy kell élnünk, "mint vándorok és jövevények ebben a világban". Így valamiképpen mindenütt otthon vagyunk, mégis tudva, hogy az igazi otthonunk odaát van. Azért még ma is érzem az ottani testvérek imádságos szeretetét.
Sokáig nem készültem a papságra. Elsősorban a szerzetességre éreztem meghívást. Amikor ez a kérdés felmerült, azt mondtam, hogy szerzetes testvér akarok maradni. Szent Ferenc sem volt pap, sőt, kezdetben kifejezetten laikus közösségként indult a Rend. A hivatalos nevünk is az, hogy Kisebb Testvérek Rendje, és azt szeretnénk, ha testvéreknek éreznének és szólítanának bennünket az emberek. A szerzetesség is ugyanolyan teljes értékű hivatás, mint a papság. Ma is elsősorban ferences testvérnek tartom magamat, és számomra a papság - bár felfoghatatlan kegyelem és soha meg nem érdemelt ajándék - egy ugyanolyan szolgálat, mint bármi más feladat a közösségben.
Szent Ferenc azt mondja, hogy a mi életformánk elsősorban az evangélium megélése. Az első testvérek számára Ferenc volt az evangéliumi élet példája, Ferenc számára pedig maga Krisztus. Ha mégis valami konkrét dolgot akarunk kiemelni, akkor talán a testvériség lehetne az. A testvériség hatalmas vágya élt Ferencben, és ennek megvalósítására törekedett minden emberrel, sőt az egész teremtett világgal kapcsolatban. Így lett ő mindenkinek kisebb testvére."
Huszonegy éves koromban kezdtem a rendi életemet, a noviciátust Esztergomban. Ez egy lelkigyakorlatos év és a legtöbb szerzetes számára olyan, mint a házasságban a jegyesség, amihez újra meg újra vissza lehet térni erőt gyűjteni. Ezután Szegeden tanultam a hittudományi főiskolán, és a néprajz szakot is elvégeztem az egyetemen. Itt harminc-negyvenen laktunk a rendházban. Sok öröm és vidámság volt ebben a nagy közösségben.
A tanulmányok befejeztével Zalaegerszegre kerültem az ottani ferences plébániára. Itt egy kisebb közösségben négyen-öten laktunk. Hittant tanítottam és különböző lelkipásztori feladatokban vettem részt. Itt már sokkal nagyobb volt a felelősség is, ami ránk hárult, de nagyon jó, befogadó testvéri közösségre találtam a rendházban és a plébánián is. Nem volt könnyű tavaly szeptemberben Budapestre költöznöm, de ez is a szerzetesi élet része, úgy kell élnünk, "mint vándorok és jövevények ebben a világban". Így valamiképpen mindenütt otthon vagyunk, mégis tudva, hogy az igazi otthonunk odaát van. Azért még ma is érzem az ottani testvérek imádságos szeretetét.
Sokáig nem készültem a papságra. Elsősorban a szerzetességre éreztem meghívást. Amikor ez a kérdés felmerült, azt mondtam, hogy szerzetes testvér akarok maradni. Szent Ferenc sem volt pap, sőt, kezdetben kifejezetten laikus közösségként indult a Rend. A hivatalos nevünk is az, hogy Kisebb Testvérek Rendje, és azt szeretnénk, ha testvéreknek éreznének és szólítanának bennünket az emberek. A szerzetesség is ugyanolyan teljes értékű hivatás, mint a papság. Ma is elsősorban ferences testvérnek tartom magamat, és számomra a papság - bár felfoghatatlan kegyelem és soha meg nem érdemelt ajándék - egy ugyanolyan szolgálat, mint bármi más feladat a közösségben.
Szent Ferenc azt mondja, hogy a mi életformánk elsősorban az evangélium megélése. Az első testvérek számára Ferenc volt az evangéliumi élet példája, Ferenc számára pedig maga Krisztus. Ha mégis valami konkrét dolgot akarunk kiemelni, akkor talán a testvériség lehetne az. A testvériség hatalmas vágya élt Ferencben, és ennek megvalósítására törekedett minden emberrel, sőt az egész teremtett világgal kapcsolatban. Így lett ő mindenkinek kisebb testvére."
Bezzegh Gábor, P. Kelemen 1969. szeptember 26-án született Gyöngyösön. Középiskolai tanulmányai után óvodapedagógusi oklevelet szerzett, majd néprajzi és teológiai tanulmányokat folytatott. Ezzel párhuzamosan 1990-től csatlakozik a ferencesek magyarországi Mariana Rendtartományához. Tanulmányai végeztével nevelőként, később házfőnökként Zalaegerszegre kerül, majd pappá szentelését követően 2002 szeptemberétől 2009 augusztusáig Budapesten látott el lelkipásztori és nevelői feladatokat.
Forrás: Ferencesek - http://pestiferences.ofm.hu
„Hogy Isten szolgájában megvan-e az Úr lelke, azt legbiztosabban erről lehet megismerni: ha Isten valami jót művel általa, teste, mely ellensége minden jónak, nem fuvalkodik fel, hanem ellenkezőleg, csak annál hitványabbnak tartja és minden más embernél kisebbnek érzi magát. ” (Assisi Szent Ferenc)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése