2011. október 26., szerda

Az Úr Jézus „másodpilótája” 1.

Íme, egy meghívás története:

"1974. december 27-én születtem. Születésem helye Gödöllő, de nagyrészt Pécelhez kötődöm, amely Budapest vonzáskörzetéhez tartozó kisváros.
Két fiútestvérem van, akik 28 és 31 évesek. Mindketten családapák. Egy unokahúgom és egy unokaöcsém is van már.

Katolikus családba születtem. Általános iskola 3. osztályától ministrálok. Kezdeti ministráns években megtetszett az, ahogy a plébános atya bemutatta a szentmisét. Egy idős atya is volt akkor Pécelen, akinél nagyon szerettem gyónni. Igazából nem gondolkoztam el azon, hogy esetleg pap legyek. Pilóta szerettem volna lenni. 8-adik után bátyám példáját követve a Kecskeméti Piarista Gimnáziumba jelentkeztem. Négy nagyon szép évet töltöttem el a kollégiumban és a gimnáziumban. Ottani évek alatt fogalmazódott meg bennem, hogy nem állna távol tőlem a papi hivatás, sőt ha az Úr Jézus elhívna, akkor én szívesen követném Őt így. Erről a dologról nem nagyon beszéltem senkivel. Édesapámnak volt egy mondása, miszerint az o fiai vagy megnősülnek, vagy papnak mennek. De papnak csak úgy mehetnek, ha személyes meghívást kapnak a Jó Istentől.

Elérkezett a gimnáziumi pályaválasztás. Nem volt bennem biztos elhatározás, sem biztos hivatástudat. Így két lehetőséget láttam: vagy pilóta leszek, vagy valamilyen műszaki pályán tanulok tovább. Pilótának nem vettek fel, de a Budapesti Műszaki Egyetemre felvételt nyertem.

A papi hivatás gondolata bennem maradt továbbra is az egyetemi évek alatt. Mivel különösen nehezen indultak a tanulmányaim, nem akartam váltani, hanem végigvinni azt, amit elkezdtem. Közben próbáltam az Egyházzal, egyházközséggel a kapcsolatot erősíteni. Ifjúsági hittanokra, lelkigyakorlatokra jártam, lelkiségi mozgalmakkal ismerkedtem. Továbbra is megmaradtam, mint ministráns az oltár mellett.

Közeledett az egyetem vége, amikor úgy tűnt, újra itt a lehetőség, döntenem kell. Váratlanul, még diplomaírás előtt, kaptam egy állásajánlatot egy kutatóintézetbe. Némi megfontolás után elfogadtam, mert még nem volt igazi témám a diplomához, és úgy gondoltam, az elméletek után nem árt egy kis gyakorlat is.

Úgy alakult, hogy még egy évvel megnyújtottam a diplomavédés után a munkát, majd meghozva a döntést, jelentkeztem egyházmegyémbe papnövendéknek. Keszthelyi Ferenc püspök atya fel is vett. Vácon eltöltöttem egy szép évet, majd Budapesten folytattam a papságra való készületet, ahol megint csak tartalmas két évet lehettem. Új püspököm, Dr. Beer Miklós, idén úgy gondolta, hogy Rómába küld a Germanikum et Hungaricumba. Nagyszerű, barátságos légkör fogadott itt engem, amit remélem sikerül viszonoznom.

Most itt vagyok, életem egy újabb állomásán, ahol továbbra is szeretnék a papságra készülni lelkiekben, szellemiekben, emberségben. Bízva az áldozatos hívek imádságos kíséretében.
Bezák Tamás, diakónus, Váci Egyházmegye

Forrás: a római Collegium Germanicum et Hungaricum magyar növendékeinek honlapja - http://ethung.altervista.org/index.htm

Ez a tanúságtétel még 2004-ben íródott. Bezák Tamás azóta felszentelt pap: 2009. június 20-án, 10 órakor szentelte fel áldozópappá dr. Beer Miklós püspök atya.

A szentelésen készült képek itt láthatók:







 

Újmiséje 2009. június 28-án, 16 órakor volt Pécelen. Jelenleg Kosdon kápláni szolgálatot lát el, amely település a Naszály déli lábánál zárt kis völgyben található Váctól 6 km-re.
Kérjük az Úr áldását és Égi Édesanyánk pártfogását, hogy Jézusnak mindig kedves „másodpilótája” tudjon lenni, és sok lelket vezessen el a Mennyei Atyához az előkészített lakóhelyére.

Bejegyezte: Mária Eszter

Képek: Collegium Germanicum et Hungaricum,  Emmausz Közösség

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése