Mert egy SZEMÉLY hívott meg. Valakinek mondok IGEN-t, nem csak egy feladatot, szakmát választok.
Istennel való közösségre szól a meghívásom, és ez egy élő, dinamikus kapcsolat: minden belefér, ami bennem megmozdul, valóságom minden része.
Isten nem azt szeretné, hogy „tökéletes munkása” legyek. Azt szólította meg, aki én vagyok, gyengeségeimmel, sebzettségeimmel és minden értékkel, ajándékkal, amit nekem ajándékozott.
Arra hív, hogy igent mondjak saját valóságomra, és életemben egyre inkább fölfedezzem Őt. Hogy én kisebbedjek és Ő növekedjen, tegyen általam, bennem.
A szerzetesi élet a kenyérszaporítás tapasztalata: Istenben az én „kevésségem” elég lesz mások táplálására.
Közösségben élve hív a Vele való életre: Testvérem, rendtársaim „barátaim Krisztusban”.
Meghív, hogy együtt építsem vele Isten Országát, nemcsak látványos apostoli szolgálatban, de minden eseményben, történésben.
Az Istennel való közösségből élet fakad: lelki anyaság/ atyaság. Mások hordozása, kísérése, szolgálata. Az élet szolgálata, amit nem én „fakasztok”.
Forrás: Jézus Szíve Társasága
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése