Karácsonyi elmélkedés a megszentelt hivatásról

„Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel. Föllépett egy ember, az Isten küldte, s János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. (Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be. János tanúbizonyságot tett róla, amikor azt mondta: „Ez az, akiről hirdettem: Aki nyomomba lép, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én.” Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva. Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk. Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Isten nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.” Jn 1, 1-18

„Jézus Krisztus Istennel való egyenlőségét nem tartotta olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodjék, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot vett fel, hasonló lett hozzánk emberekhez, szolgai alakot felvevén” – imádkozzuk a zsolozsma szavaival.

A megszentelt személyek arra kapnak meghívást, hogy ehhez a szolgai alakhoz váljanak hasonlóvá, Krisztus ikonjává váljanak, hogy miután engedik Istennek, hogy bennük megszülessen és növekedjék az Ige, Jézus Krisztus személyéhez egyre inkább hasonlóvá váljanak, vele életállapotában is hasonlóan éljenek a consecratio, a tisztasági fogadalmuk által és így megújulva másokat is arra vezessenek, hogy megszülessék és növekedjék bennük az Élő Ige és életállapotuknak megfelelően az életszentség útján járják mindennapjaikat és egyre biztosabbak lehessenek abban, hogy mind ők, mind pedig lelki gyermekeik eljussanak az Örök Atya Országába.

Jézus és Mária élete és szíve oly annyira összefonódott, hogy Máriát Társmegváltónak is nevezhetjük. Mária tisztasága, alázata és az Ige befogadására való nyitottsága, IGEN-je minden megszentelt személy számára szintén példakép.

Szent József az Élő Ige gondozója, ő hozzá is hasonulnak a tisztaságban, engedelmességben a megszentelt személyek.

Összességében a Szent Család minden tagja távlatot ad a megszentelt hivatásban járóknak főként a lelki atyaság-anyaság megélésében.

Azok, akik hivatásukat még nem találták meg, a Szent Gyermek öröméből és békéjéből mindenkor meríthetnek és kérhetik segítségét, hogy akár testi akár „csak” lelki szülőségre hivatottak, az Ő ikonjához egyre inkább hasonlóvá válhassanak és így vezessék a későbbiekben a rájuk bízott lelkeket.

Az öröm és a béke, amelyet csak a Megtestesült Ige tud megadni egy jó vezérmű az életszentségre és az Isten által elgondolt hivatás megtalálásához. Ha bennünk nyugtalanság és kétely van, akkor valami többet, mást kell keresnünk ahhoz, hogy betölthessük küldetésünket.

Végül a Gyermek, a Szent Szűz, Szent József, a Názáreti család betlehemi és a későbbiekben egyiptomi majd názáreti szegénységéről szeretnék szólni. Bárhogy alakul az életünk, alapvetően a létfenntartáshoz szükséges javak megléte nem ellenkezik Isten Akaratával. A Gyermek születése és majd halála Megváltói küldetéséhez Isten elgondolása szerinti, vértanúságának része, de a Szent Család életének nagy részét olyan szegénységben töltötte, amely nem nyomor, hanem egy tisztes egyszerűség. A szerzetesrendek és Isten Országáért odaadott életet vállalóknak az apostoli élet társaságaiban, a világi intézményekben és hivatalos közösség nélküli személyeknek is ez lehet a mérvadó, hogy akár adományokból élnek, akár saját munkájukból ez ne lépjen át egy szükségesnél többért vágyakozó és törekvő, abban dúskáló életbe.

Isten áldása szálljon rá minden hivatáskereső testvéremre, segítsen a Gyermek Jézus öröme és békéje kiteljesíteni életüket és a Szent Család példája vezesse az elkötelezett lelkek életét, hogy egyenként minden tagjáról példát véve megélhessék az Isten által számukra elgondolt hivatásukat egyszerűségben, tisztaságban, alázatban és názáreti szegénységben. Amen.