P. Szabó Ferenc elmélkedése Húsvét 4. vasárnapjára
A nyáját őrző, vezető, védő pásztor képe gyakori a Bibliában: a pusztában vándorló ószövetségi nép számára könnyen érthető volt, ha a próféták e metaforát használták Jahve és népe kapcsolatának megvilágítására; tőlük azután Jézus is átvette a példázatot, amikor Jó Pásztornak mutatta be magát. Húsvét 4. vasárnapján a jánosi allegóriát olvassuk a negyedik evangélium 10. fejezetéből, amely visszautal Ezekiel prófétára. Jézus, Jahvéhoz hasonlóan kiszabadítja a nyájat a veszedelmekből, és dús legelőre vezeti. Ő a tökéletes pásztor, aki életét adja juhaiért, örök életet biztosít a benne hívőknek.
Most, Jó Pásztor vasárnapján tarja az Egyház a hivatások világnapját: világszerte azért imádkozunk, hogy a Jó Pásztor támasszon szolgálatára új papi és szerzetesi hivatásokat. Köztudomású, hogy az ún. nyugati világban egyre csökken a papi és szerzetesi hivatások száma, és így az elöregedő papságra egyre több és súlyosabb teher nehezedik. A jelenségnek számos oka van: a szekularizált, Isten nélküli, a vallás- és egyházellenes társadalmi környezet; a családok szétesése következtében a gyermekek vallásos nevelésének hiánya; az egykézés, illetve a gyermekvállalás fokozódó elutasítása; továbbá – legalábbis vidéken - egyik ok az is, hogy a papi pálya ma már legtöbbször nem jelent társadalmi előmenetelt.
De - e jórészt szociológiai tényezők mellett - alapvetően közrejátszik a papi identitás, önazonosság válsága is, amelynek fő oka a természetfeletti hit, következésképpen a hűség megfogyatkozása. Sok pap már csak funkcionáriusnak tekinti magát, kedv és öröm nélkül hordozza az apostoli munkával járó terheket, mert hiányzik a Krisztus segítségébe vetett bizalom és az áldozatos, az emberek üdvösségéért munkálkodó szeretet. Az ilyen öröm nélküli papi élet nem lehet vonzó a fiatalok számára. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a legtöbb esetben a papi és a szerzetesi hivatások eredeténél – az isteni kegyelem működésén túl – ott van egy találkozás egy vonzó személlyel, hivatásában boldog pappal vagy szerzetessel.
Ferenc pápa papsághoz intézett nagycsütörtöki beszédében a papi örömről elmélkedett. Csak az örvendező és örömet sugárzó papi élet lehet vonzó az útjukat kereső fiatalok számára. A pápa így fohászkodott: „E papi csütörtökön azt kérem az Úr Jézustól, hogy sok fiatallal fedeztesse fel a szív izzó lelkesedését, amely felszítja az öröm lángját, mihelyt a fiatal boldog merészséggel, készségesen válaszol hívására.” (Jn 10, 1-10)
Forrás: Vatikáni Rádió
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése